A 19. században a paraszti romantikát és magyar identitását kereső városi kultúra elkezdett kitermelni egy nemzeti konyhát. Kis túlzással ez kulminálódott Venesz József, A magyaros konyha című művében, amely igyekezett szükségből újrateremteni egy akkor már letűnt kor csúcsgasztronómiáját. De mire épített, ha már az alapok is elég kaotikusak?
Főzzünk egy jó halat!
Minden nagy ünnepen halat főzünk. Halat, vagy levet, és nem halászlevet, halászlét vagy hallét. Nálunk a hal szakrális, ünnepi, családi dolog, akkor főzzük, amikor együtt vagyunk. Ráadásul nagyon szeretjük. A hal lényege az alapanyag, és itt a bizonyíték, hogy jószerivel bárhol, bármikor elkészíthető. Halfőzési kiskáté a pusztuló magyar halgasztronómia megmentésére.
