Szeptemberben volt tíz éve, hogy nem a fióknak írok, hanem a netre is kirakom, sőt néha ki is nyomtatják azt, amit a borokról gondolok. Nem dicsekvés: a legnehezebb ebben az állapotban az, hogy elmozdítsanak a holtpontról. Van egy dolog, ami permanensen, egy másik pedig, ami aktuálisan lázba hoz: a vakkóstoló, mint kortalan műfaj és a narancsbor, ami visszanyúlás a gyökerekhez. […]
Elvakít az előítélet démona
Tényleg tudjuk egy borról, hogy jó? Nem, legfeljebb annyit, hogy nekünk ízlik-e. Végül is, az átlagfogyasztónak csak ez a fontos. Na de, mi van, ha szórakoznak velünk a cégek és drágábban veszünk valamit, mint amennyit ér? Egyáltalán, mi a fontosabb nekünk, a külcsín vagy a belbecs?
Magyarok vakon, megkeverve
Magyar merlot vakkóstoló volt, fittyet hányva az előítéletekre és az árakra. Nagy tanulság volt, hogy 10 ezer forint fölött értelmetlen ár/érték arányról beszélni, jók ezek a borok, de egyelőre nem érnek annyit.
