Tanulságokkal szolgált az idei rendes éves tokaji borbemutató, amit idén a Vajdahunyad várában rendeztek meg. A 2007-es aszúk megosztók voltak számomra, az évjárat bemutatót követően azonban Samuel Tinon műhelyében sikerült az évet összehasonlítani a korábbiakkal.
2007 fura egy év volt, derült ki a Tokaj Nyitány 2011 évjárat bemutatójának köszöntőjében: korai volt a tavasz ugyan, mégis későn jött a virágzás, melyet egy esős június követett. A július-augusztus ugyan jó meleg volt, a szeptember hidegre és esősre sikeredett. Ha nem lett volna a szép október és november, keresztet lehetett volna vetni a borok nagy részére. Többen mondták, hogy megérte kivárni, mert egészen különleges évjárat lett belőle.
A kóstolt borokat tekintve nem igazán értettem ezzel egyet. Azzal együtt, hogy ezek az aszúk még bakfisok voltak, korántsem kész állapotban, nekem a bemutatott kilenc borból öt jött be igazán. Ezek a Dobogó 6 puttonyos, Dereszla 6 puttonyos, Nobilis 6 puttonyos, Royal Tokaji Szent Tamás 6 puttonyos voltak, illetve a Tokaj Classic 5 puttonyosa is nagyon bejött, az egyensúly, frissesség parfümösebb illatvilág szerintem nagyon imponáló volt, de ezzel nem mindenki ért egyet. A borokról és az eseményről beszámoltak már előttem itt és itt, a leírásokkal, véleményekkel nagyjából (a Tokaj Classic ezen borát kivéve, itt szerintem volt kis előítélet a kritikákban) egyet is értek.
Eladdig, míg nem jutunk az izgalmas kérdéshez, hogy vajon van-e olyan, hogy rossz évjárat, vagy csak nehéz év van. Én az utóbbira szavazok, aki a szőlőben keményen helytáll, annál nagy baj nem lehet. Samuel Tinon (akire azért is érdemes odafigyelni, mert sauternes-iként Tokajban alkot) ezt is teszi, vele a bemutató utáni sétálós kóstolón elegyedtem szóba erről. Samuel azonnal közölte, hogy készült egy kis aszú vertikálissal, nézzük csak meg, milyen évjárati különbségek vannak nála. Semmi jónak nem vagyok elrontója, mondtam, nosza. (Arra a kérdésre, hogy hány puttonyosak, Samuel ezt válaszolja: Nem érdekes! Mondjuk mindig 5.) Lényeg, hogy 100-200 g/l maradék cukker van benne és kész.
2007
Orrban barack-chutney. Rengeteg fűszer és friss fűszernövény, illetve kajszi és némi reszelt alma. Ízben is ezeket érezni, szép, elegáns, hosszú lecsengésű bor, némi citrussal, sóval és dohányos-teás-kesernyés lecsengéssel.
2006
Törökmézesség és zöldfűszerek illatban, erőteljesebben jelentkező citrusos jegyek, szájban is érezni, hogy több a sav, édes zöldfűszerek és rengeteg méz ízben, ezt botritisz és ásványos sósság követi, majd kandis grépfrútós lecsengés.
2005
A zöldfűszerek itt is jelen vannak, sőt, ha lehet, még erősebben. Kapros-tárkonyos illatvilág, trópusi gyümölcsökkel övezve: mangó és maracuja (bocsánat, trendi mai nevén passiógyümölcs ? én még a literes üdítőkön szocializálódtam). Kevesebb ásványosság, könnyebb test, hosszú de nem citrusos kimenetelű lecsengés. Viszont kandírozott gyümölcs, érdekes módon cseresznye és meggy érződik benne.
2004
Melegebb, mézes-gyümölcsös illat, érett és aszalt kajszibarack, koncentráltabb, telt test. Frissességet hoznak bele a vibráló savak, melyekkel egy izgalmas narancsosság is jön. Nagyon hosszú lecsengés, sóssággal és citrusossággal végén.
2000
Ez Samuel számára a csúcs. Mélyebb borostyános a színe, érlelési jegyek törnek elő a palackból, előtte némi diós, élesztős, oxidációssággal kezd. Aztán vegetális illatok jönnek, édeskáposzta, karamellizált sütőtök. Ezt kísérik a kajszis gyümölcsök, ízben is sok grillázs és karamell a citrusok mellett, lecsengése egészen kávés. Mondhatni, elérte nagykorát, amit még vagy száz évig élvezhet.
Tanulság: egyensúlyban és harmóniában nagyon kis kilengést tapasztaltam Samuel borainál, a test-alkohol-cukor-sav koordinátarendszerben elhanyagolható volt a szórás. A boroknál végig lehetett követni a karakteres és jellemző ízvilágot. Volt némi évjáratbéli eltérés, hogyne lett volna, de a következetes stílushoz képest semmiség.
Ezt a következetességet, vagy karakterességet nem véltem felfedezni az évjárat bemutató több borában, sőt: az állandó érzésemből, hogy az aszúk sokkal erősebbek, mint a TBA-k, sauternes-iek, vin doux naturele-ek, jégborok ezek alapján most kicsit vissza kellett vennem. Azaz: nem éreztem különlegesnek, kimagaslónak, kimondottan izgalmasnak a bemutatott aszúk felét. Ahogy írtam: még fiatal borok ezek, ezzel együtt elgondolkodtató élmény volt.
