TOKE-eye-ee AHS-oo a New York Timesban

Bár a vigyázó szemeit a magyar gasztronómiára vető angolszász ivócimboránk, a Chew.hu már beszámolt róla, nem árt, ha itt is, magyarul is megemlékezünk róla, hogy néhány hete tokaji kóstolót tartott a New York Times.Az, hogy magyar borok szerepelhettek a NYT-ben, csöppet sem lebecsülendő dolog, tessék most nagyon, nagyon örülni, áradjon szét a büszkeség a honfiúi kebelben? Nem szabad ugyanis alapvetésnek venni, hogy nincs olyan, magára valamit is adó borbuzi e világban, aki ne ismerné a tokajit. Hiába horgad fel bennünk a régi dicsőség emléke, sajnos hozzá kell szokni ahhoz, hogy a ?vinum regnum rex vinorum? igen távol került attól, hogy ma a nemzetközi borpiacon olyan alapvetés legyen, mint mondjuk Sauternes, vagy akár a kanadai jégborok. (Amelyek szépek, szépek ugyan, de valljuk be az őszintét, komplexitásban meg sem közelítenek egy hatos aszút ? hopp íme engem is utolért az a fajta lekezelő hozzáállás, ami miatt ott tartunk, ahol tartunk).

Tokaji-FAQ is készült

Éppen ezért kell tehát kezet csókolni Eric Asimovnak, hogy a NYT szerkesztőségében aszút töltött a kóstolópoharakba, szám szerint tizenhét félét. A listát és az eredményeket felvezető cikkben Asimov egy, a desszertborokról szóló általános ódát követően részletesen leírja az aszúkészítés technológiáját, felsorolja a jellegzetes tokaji szőlőfajtákat (sajnos ehhez már nem mellékelt a címben említetthez hasonló kiejtési útmutatót), és bemutatja néhány nagy pincészet: az Oremus, a Disznókő, a Királyudvar és a Royal Tokaji tulajdonosi hátterét. Egyszó mint száz, nagyjából ezerötszáz karakter terjedelemben azt is tökéletesen képbe hozza Tokaj és a tokaji kapcsán, aki eddig csak sangriát ivott szívószállal, műanyag pohárból.

Csillagok, Asimov, mégsem sci-fi

Ne csigázzuk tovább a publikumot, jöjjön a kóstoló. A rendszer négy csillaggal jelöli az adott bor erényeit a következők szerint: *elégséges, **jó, ***kitűnő, ****kimagaslóan jó. Utóbbi minőségi fokozatot sajnos egyetlen bor sem kapta meg. A kóstoló tapasztalatai közt leírják, hogy bár egyes pincészetek kimagaslóan emlékezetest alkottak, a mezőny igencsak vegyes, ezért nem árt odafigyelni, hogy kitől is veszi meg az ember az aszút. Az három-négyputtonyos aszúk a szerkesztő urak által kiegyesúlyozatlannak találtattak, s ezért elvettettek. Az öt-hatputtonyosokról viszont már olyan lelkesedéssel ír Asimov, ahogy azok megérdemlik. A szerző, bár Szepsy István bora végzett az első helyen, a Royal Tokajira tér ki külön a cikkben, a cégnek ugyanis négy bora került a kóstolók tízes toplistájára.

Végezetül a tíz legjobbnak ítélt tokaji eredményei (érdemes a hazaival összevetni az árakat):

Borok, amelyeket majdnem kanállal ehetünk

*** és fél

Királyudvar, Lapis

6 puttonyos, 1999

122$

***

Oremus

6 puttonyos, 1999

69$

***

Tokaj Hétszőlő

6 puttonyos 1999

68$

Legjobb ár-érték:

** és fél

Royal Tokaji, Red Label

6 puttonyos, 2000

35$

** és fél

Chateu Pajzos

5 puttonyos, 1999

44$

** és fél

Royal Tokaji, Szt Tamás

6 puttonyos 1995

75$

** és fél

Chateu Henye

tokaji aszúesszencia, 2000

70$

**

Royal Tokaji, Nyulászó

6 puttonyos 1995

95$

*

Disznókő,

4 puttonyos, 2000

34$

*

Royal Tokaji, Betsek

6 puttonyos, 1999

75$

Azt már csak a telhetetlenség mondatja velem, hogy szép-szép, jó-jó, hogy megjelent, de miért pont december 27-én? Így a karácsonyi bevásárlást nyögő amerikai családok túl későn jutottak az információhoz, hogy felrúgva a hagyományokat, befejezvén az ünnepi vacsorát, aszúval öblítsék le a sült libát és a sütőtökpürét a megszokott Bud Light helyett. Na mindegy. Így is jó. Talán majd húsvétkor…