A ?belépő szint? Somlóhoz. Mivel somlóit mindig szívesen iszom helyzettől függetlenül, a Tornai alap sorozat pofás palackjával és ezer körüli árával fogyasztásra sarkall.
Tartok is belőle itthon (furmintot, juhfarkot és olaszrizlinget), hogy rendre bontsak egyet-egyet, mikor nem tudom eldönteni, hogy mihez lenne kedvem, mert somlóihoz mindig van. (Valahogy nem érzi az ember, hogy bűn minden nyelet és pillanatonként elemeznie kellene az ízképet, ez néha jól tud esni.)
A bor olaja alapján bármilyen vastag – akár jóval „drágább” – fehér is lehetne (mondom ezt félve, hiszen Somló árcédulától függetlenül drága kincs). Az illata tipikus: tűzkő, patronos puska, fűszerek dögivel, gazdag és szinte harapható. A korty kicsit üresebb és megmutatja, hogy azért itt nem a komplexitás volt a cél: klassz keserűmandula, mineralitás, szárított virágok és jó savak. A meleg év miatt puhábbnak tűnik, ugyanakkor mégis férfias.
Moderált alkoholja (12%), közepest elérő lecsengése szeretni való ivóborrá teszi, amihez szívesen nyúlok. Szerencsére szupermarketekben is kapható. Megjegyzem, aki somlaival elsőre találkozik, az készüljön fel valami szokatlanra és lehetőleg harapjon hozzá néhány falatot. 3 csillag a borra és még egy fél arra az örömre, amit tiszta somlóiságával ad.
