Minden elkötelezettség nélküli, úgymond egyéjszakás kis spanyol ez, semmi komoly következménnyel.
Az átlagfogyasztó vásárlási szokásait feltérképezendő impulzív vásárlásra ragadtattam magam egy CBA-ban. Felső polcos bort választottam, hozzáteszem csak azért, mert az alsó négy polc a szimplán vállalhatatlan kategória volt. Így is nehezemre esett, végül ezt vettem le, a kíváncsiság által is vezérelve. 800 Ft körüli árával végül is majdnem mindegy volt, ha nagyon rossz legfeljebb kiöntöm.
Először a címke: Valdepenas, tehát nem a nagy klasszik spanyol borrégiók egyike, már ha ilyet lehet mondani. Valencia környéki bor ez, kb. a Rousillon-Languedoc spanyol megfelelője, mostanság egyre többet bizonyító, feltörekvő vidék tehát.
A bor 100% tempranillo, amit csak némi kutatás után sikerült kideríteni, és némi időt töltött új amerikai tölgyben, nem sokat, mert crianzáról van szó, azaz a belépő szintről a spanyol minőségi kánonban.
Közepesen intenzív illat, érződik erősen a tölgy vanília formájában, emögött pirosbogyósok vannak, meg némi dohányosság. Ízben is közepesen intenzív, ennél többet vártam, a pirosbogyók itt is erősek, mellettük némi tealevél. Korrekten összetett bor, sajnos nem túl hosszú, sajnos sok és szárító a tannin, elég nyers és ez rontó kesernyét ad neki. Egyéb gondom nem volt vele, az éretlen tannin és a kis fáradtság miatt azonban az ára ellenére is 2,5 csillag. Ez annyit tesz: nem sajnáltam, hogy megvettem, de nem fogom keresni.
