Impozáns helyszín, meghívott master of wine-ok, szakmai előadások dögivel, ?mindenki itt van, aki számít?-érzés. Szombaton nyitástól kora délutánig, vasárnap nyitástól ötig voltam a helyszínen, cukorkabolt-jellegű túlkínálat volt programokból és kiállítókból is (általában legalább két olyan előadás volt egyszerre, amin jelen szerettem volna lenni, de a bőség zavara mégiscsak kellemesebb, mint az unalom).
Szombaton Sarah Jane Evans MW és Lynne Sherriff MW előadását hallgattam meg elsőként (előbbi sherry-specialista, utóbbi az Institute of Masters of Wine vezetője). Remélem nem leszek tiszteletlen, de a külső és a belső mókásba hajlóan abszurd különbséget mutat: kedves, mosolygós háziasszonyok, de nem sütirecepteket cserélnek, hanem vérprofin kóstolnak, felvértezve a kvázi tévedhetetlenség képzetével. Ittuk a szavaikat (a borokat meg kiköptük, hogy minden idegszálunkkal szippanthassuk az információmorzsákat). Számomra a legtanulságosabb az volt, hogy egy adott borleírásból (amelyet nyilván hiba nélkül kell tudni teljesíteni ahhoz, hogy a végeredmény helyes legyen) milyen módszerrel következtetnek vissza, illetve egyes megállapításokból hogyan jutnak el a jó megoldásig.
Ezt követően a szakmai „tasting zone”-ban jártam végig a palackokat. Pár kiemelkedő bort említenék, jegyzet híján a teljesség igénye nélkül: Weinbau Riffel Riesling (tiszta, koncentrált), Erzsébet Pince Furmint (fajtajelleg és terroir), Tornai Top Selection Aranyhegy Juhfark (érthető a nem somló-mániásoknak is), KNW Pinot Noir (könnyed és komoly egyszerre, elegáns), Tiffán Régimódi (igazi magyar: portugieser-kadarka, szinte zsíros, jó savakkal), Janus Cabernet Franc (fűszeres, friss), Gere Aureus (nagy bor aránytévesztés nélkül), Sauska Cuvée7 Villány (nagy bor lomhaság nélkül), Gróf Buttler Phantom (borzasztóan hosszú és komplex).
Vasárnap reggel az Errazuriz tartott egy remek prezentációt: profi előadás ami nem kizárólag a jól bevált marketingfogásokra alapozott (bár a Berlin Tasting és Robert Parker magas pontjai nyilván nem maradhattak ki), hanem segített jobban megérteni a chileiek hozzáállását, az ország jellegzetességeit (északon kemény sivatag, a déli csücskén már gleccserek). Felülről lefele haladtunk Chilén át fotókkal, adatokkal, talajmetszeti képekkel. A borok is szépek voltak, számomra a Don Maximiano, az Arboleda Syrah és a Single Vineyard Carmenére mondott sokat.
Ezt követte Olivier Humbrecht MW előadása saját boraival kísérve. Elzász a kedvenceim közé tartozik, nem mellesleg a kb. 50 fős teremben kb. százan lehettünk, még a csillárról is lógtak. Leginkább borászokat érdeklő részletességgel hallhattunk a biodinamikus módszerekről, elvekről. Legszebb bor a hat közül számomra mindjárt a második lett, egy száraz rizling, a Clos Hauserer 2008. Szomorú, hogy magyar beszerzési forrásról nem tudok.
Egy laza kör következett a szakmai zónában: remek volt a Bussay Szürkebarát, az Árvay Padihegy Furmint, Figula Sáfránykert és Szeremley Syrah. Délután Zólyomi Zsolt, az ország legképzettebb „orra” és Romsics László az ország egyik legképzettebb szakembere játszott kicsit a cognac és parfüm párhuzamán. Sodró lendületű előadás volt és kifejezetten vidám. Végezetül bejártam a nagytermeket is és pár kiállítónál ötletszerűen kóstoltam is. Szintén jegyzet híján, szintén a teljesség igénye nélkül tetszett a Heinemann terasz széles kínálata (ezen belül inkább az olasz borok, egy Chianti Rufina és egy Vino Nobile di Montepulciano, sajnos a friss brunellókkal még nem futottam össze), Ákos Syrah (hűvös és meleg karakter együttállása), Takler Primarius (koncentráció nehézkesség nélkül), Vylyan Ördög (férfias, remek beltartalmi értékekkel, ezen az áron gyakorlatilag ?gombokért?). És kimaradt a sherry, a champagne, Malatinszky a cabfrancokkal, szóval lett volna még mit.
Személy szerint nagyon jól éreztem magam és eléggé el is fáradtam a sok élménytől. Bár páran kritizálták a szervezést, szerintem jelentéktelen és kiküszöbölhető hibák voltak, ami felett érdemesebb inkább elsiklani, hiszen a VinCE már bizonyosan a megkerülhetetlen boresemények közé tartozik.
