A harmadik bástya

A móri borvidék nevét hallván sokan vágják rá, hogy „miklóscsabi”, meg „kis Kamocsay” (Maurus), aztán itt vagy elakad a tudomány vagy nem. Mostanában egyre inkább nem, ebben oroszlánrésze van a fiataloknak.

Pedig a móri borvidék némi hendikeppel indul például Etyekhez képest: kicsit messzebb van a kelleténél, vörösben nem túl erősek és néhány kivételtől eltekintve alulreprezentáltak a pesti boros körökben. Ezt az alulreprezentáltságot és hendikeppet igyekszik legyűrni már jó ideje az említett két borász vidám arculattal és sok, profi megjelenéssel. Úgy tűnik, felzárkózik melléjük egy hasonlóan lendületes fiatal borászlány, Csetvei Krisztina, akivel a saját tapasztalataimat tekintve mindenképpen számolni kell a borvidék megítélése során.

Hányattatott sorsú borvidék a móri, már ha az elnevezést tekintjük: volt a Neszmélyi borvidék része, majd Császárhoz csapták, 1996 óta önálló – Mór, Pusztavám, Söréd, Csókakő, Zámoly és Csákberény I. és II. osztályú szőlőkataszteri besorolású határrészei tartoznak hozzá.

A Vértes és Bakony völgyében szinte állandóan jár a levegő (a Móri árok egy tektonikai törésvonal a két vonulat között), ami jót tesz a gombás, rothadásos betegségek ellen, viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy folyamatosan szárítja a szőlőt. Nagyon fontos ezért az ültetvények iránya, szöge és a „canopy management”. Az ültetvények döntő többségben löszön, mészkőtörmelékkel kevert löszön fekszik és néhol – főként oligocén homokon – alakult ki agyagbemosódásos barna erdőtalaj és barnaföld. A klímája hűvösebb a magyar átlagnál, talán ezért és a talaj miatt főleg fehérboros terület. Fő fajta az ezerjó, egy későn érő, kemény fajta, gyakran rapid savakkal. A kísérletező kedv nagy, találkozhatunk vele millió formában a csontszáraz, széndioxidos nyári ivóbortól az aszús erényeket felvonultató cukorbombáig.

Nos, ezen a területen próbálkoznak hőseink, köztük Csetvei Krisztina is. Kriszti fiatal, le sem írom mennyire. Móron is egy pici terület, Somlón is egy pici terület (kb. fél-fél hektár) és Móron némi vásárolt szőlő. Főleg királyleányka, olaszrizling, kékfrankos, persze Somlón juhfark is. Kriszti eredetileg a Műegyetemen végzett, aztán mégis a bornál kötött ki, úgy tűnik (szerencsére) erre volt predesztinálva. A Béres Pincénél töltötte a gyakorlati idejét, de nem csak a borászatban van otthon, nemzetközi kitekintéssel is bír (a WSET sulikat elvégezte, ahogy kell, már Londonban is volt bírálni). Tehát a stílus kialakításában nem kötik a helyi opciók, jelentsen ez jót vagy rosszat, én örülök annak, ha egy borász hajlandó meginni, értékelni a másét, időt szánva a szőlőben és pincében felmerülő eszelős mennyiségű munka mellett.

A pince csodaszépen fel lett újítva, igényes, nagy terekkel, a kóstolótérben sok természetes fénnyel. Odalent öthektós acélok és tíz kettőhuszonötös barrique. Tisztaság, rend. Mire ezek a sorok megjelennek, már kész a pince feletti pihenőtér is. Ez a típusú pince nekem személy szerint nagyon tetszik, kóstolásra, maradásra, ücsörgésre csábít, ahogy a pince mögött kialakított kóstolóterasz is. Már az elképzelés is bizserget, hogy süt hátul a nap, folyik a frissítő, jó savú, hűvös bor. A parkolórész mostanában lett felújítva, öröm kilátogatni.

A borokat (majdnem a teljes 2011-es sor) „természetes élőhelyükön” kóstoltam: teraszon, jól temperálva és egy picit szellőztetve, napsütéses, szélmentes időben. Nem akartam az élményt magamnak megtartani, negyedmagammal kóstoltam (az ő hozzászólásaik a „borisszák” címszó alatt, vágatlanul olvashatóak – egyikük teljesen borlaikus, egyikük pedig WSET alap-, másikuk WSET középfokot végzett)

Csetvei Pince „Zsuzsi bora” 2011

Királyleánykából szűrt ital, tiszta és primer szőlőaromák uralják az illatot, némi citrussal támasztva. Nyári bor, a könnyed elsődleges jegyek mögött van még kamilla, patronos puskás mineralitás is. A korty jó savakkal operál, van belőlük bőven, ahogy az extrakt sem alacsony. A virágok, a savakból adódó citrikusság, a mineralitás jól egyensúlyoz a nem vékonyka testen, visszafogott alkoholon és kellemes gyümölcsösségbe fut ki. Klassz reduktív suli, hersegő, bő savakkal. Nincs túlbonyolítva, jó ivású bor.

Borisszák hozzászólása: („Izgatott boldogságot éreztem az illatában, mint amikor egy új munkahelyen töltöd az első napodat… a korty talán kicsit túl könnyű nekem.”) („Sok a citrusféle és van benne egy kis petrol is.”)

Csetve Pince Chardonnay 2011

Elsőre simán sauvignon blanc-nak gondolnám, a fajélesztő használata eklatánsan jön, finoman vegás-fűszeres gyümölcsbomba, enyhe ásványosság itt is mutatkozik. Szájban rengeteg fehér húsú gyümölcs, határozottan tartó savak, de valahogy mégis az egész légies tud maradni. A test könnyed, a karakter inkább frissítő és hűvös. Precíz, jó italú bor, enyhe alkoholtöbblettel. Az utóízben megjelenik egy kis battonage-ra emlékeztető izgalom, de lehet, hogy csak az érzékeim csaltak meg.

Borisszák hozzászólása: („Nagyon hasonlít az elsőhöz! Talán picit magas az alkohol.” „Pattog illatra és ízben is… olyan, mint az első csak kicsit felszorozva minden, teltebb harmóniát sugároz.”)

Csetvei Pince Café del Mór 2011

Tiszta ezerjó, aminek az illatából a péksüteményes, finomseprő-felkeveréses aromák és a tiszta pörkölt kávé illata (újfa?) nagyon határozott. A háttérben némi zellerszár és vegetalitás. Szájban is krémes a hordótól, puha savak, a díszei nyári almára, fehér barackra, olajos magvakra emlékeztetnek, de mégsem lesz meleg karakterű. Ez a bor a hagyományos populár-chardonnay iskolázásra emlékeztet kissé.

Borisszák hozzászólása: („Húú, nagyon ködös volt, nem tudtam semmit reálisan gondolni róla.” „Vajas, sima felületű, harapni lehet.” „Gyümölcsök, kávé és vajkrém, meg az újhordó.”)

Csetvei Pince Kő-Papír-Olló 2011

Ez volt az a bor, ami miatt muszáj volt Kriszti borait végigkóstolni. A Somlói évjáratbemutatón boríró barátaim egymástól függetlenül, mikor az est eredményességéről kérdeztem őket, hárman is a „nagy meglepetés” és a „legjobb három bor egyike” kategóriába tették. Ahogyan én is. Ez egy somlói olaszrizling, tiszta, fajtakarakteres, minerális bor. Nagyon precíz, nagyon tiszta, szinte peng. Egyenes, őszinte, egyensúlyos, semelyik összetevője nem túlzó, ugyanakkor szépen betölti a számat, feljátszik a szájpadlásra is és az aromák hosszan megmaradnak. A fajta férfiassága, ugyanakkor a borász keze nyomán a légiesség ugyanúgy megvan ebben a borban. Bárhol, bármikor.

Borisszák hozzászólása: („Teásság! Hosszú, komplex, balanszált!” „Gradient… átmenetet képviselt és tetszett. Minden másodpercben változott és újat mutatott.” „Túlzások nélküli bor.”)

Csetvei Pince Baba Rosé 2011

Abszolút populárvonal, amit a piac keres: rengeteg gyümölcs, repkednek az eprek és szamócák, a kortyban van egy kis cukor és talán egy kis széndioxid is. Könnyed, jól érthető rozé ütős designnal.

Az első kortytól az utolsóig élveztük a tesztet (a többiek vakon kóstoltak, a sort én állítottam fel). Néhány kérdésben még útkeresésben van a pince, de ezek még csak az első fecskék. A tisztaság, lelkesedés, jó alapanyag és pinceháttér adott.

Újra olvasva a leírásokat azt kell, hogy mondjam, megvan Móron a harmadik bástya. Remélem, hogy „a borvidék régi, nagy híre megint szép lesz.”

Minden vélemény számít!