A holland balhé: a magyar bormarketing csatapróbája

Amszerdamba vetette az amúgy is embert próbáló rosszsors a Borravalót, hogy beszámoljon a Magyar Bormarketing KHT. első igazi csatapróbájáról. Jónapot kívánok, kérem tisztelettel, Amszterdamban, egy nagyon-nagyon profi borkiállításon áll egy olyan stand, hogy Wines of Hungary. Testközelből az első szárnycsattogtatásról! A kiállítás, ahol mindez történik, Jan van Lissum holland borguru Wine Professional nevű rendezvénye.
Amszerdamba vonult ki először a Magyar Bormarketing KHT, Nemes Richárd vezetésével, hogy marketingtőkére váltsa a literenként fizetendő nyolc forintos hozzájárulást. A stand jelentjük tisztelettel, áll, a Wine Professional nevezetű borkiállításon. Minekutána a pénz még nincs a számlán ténylegesen, az ITD Hungary jófejségének köszönhető, kint vannak a magyar borok, és a tisztes holland polgárok szürcsölhetik a Kopárt, a Napbort, meg a Cervaest.

A pult mögött (figyelem, Wines of Hungary!) Heimann Zoltán (Heimann Családi Pincészet, Szekszárd), Ipacs Szabó István (Vylyan), valamint Kató András (Terroir Club) vezetik a kóstolót.

Na, de hogy miért is Hollandia, és miért éppen Amszerdam? Borügyben? Nem úgy volt, hogy a jó hollandok sörben meg fűben jók? (meg esetleg sajtban, heringben meg bicikliben, meg demokráciában, meg klinkertéglában, csatornában. Szélmalomban, klumpában, ebben a tenger koldusai dologban, meg kakaóban, meg gyémántban, meg… a jó életbe! Ezek azér’ sok mindenben jók). De valahogy a bor így elsőre nem ugrana be. Aztán kénytelen beugrani másodikra, két név: Stellenbosch, Sauternes.

Holland borgyökerek azért vannak

Az egyiket ők csinálták – mármint a hollandusok – a másik meg általuk lett az, ami. Az a Stellenbosch nevezetű próbálkozás az megér egy misét. Szóval hajóztak ezek a jófej hollandok, délnek, amíg el nem érték Kaapstadtot, amelyet ma az egész világ Fokvárosként ismer. Na itt alapították meg Stellenboscht, az első holland borvidéket. Odahordtak mindenféle jót, amit csak a Loire völgyében találtak, és minekutána a szőlő aszúsodott erősen, lehetett szép, koncentrált desszertborokat csinálni Chenin Blancból.


A legfrankóbb dél-afrikai holland birtokot Constantiának hívták. Az azért sokat elárul a tokaji korabeli pozícióiról, hogy a nyugat-európai piacon a hollandok Constantiája könnyebben hozzáférhető volt a XVII. században, mint a tokaji aszú. (uramisten emberek, átérzik ezt? Akkor mi a bús francról beszélünk? Az 1600-as évekről van szó, amikor állítólag mindent vitt a Tokaji…) Szóval Dél-Afrika kapcsán nem teljesen illik újvilágizni, az első Európán kívüli, de alapvetően mélyen európai borászatokról van szó ugyanis, amit a búrok, és a betelepült francia hugenották a leghagyományosabb európai technológiával műveltek.

A másik Sauternes. Itt is édes borban nyomultak persze, azt szerették, hát istenem… Bordeaux hagyományosan a britekhez húzott, de amikor az angolok a XVII. század közepén olyan remekül elfoglalták magukat a polgári forradalommal, meg az azt vezető polgárháborúval, nem annyira figyeltek oda a Gironde vidékére. Na akkor slisszoltak be Bordeaux-ba a hollandok.

Lévén a kereslet határozza meg a kínálatot, a maguk északi, édes fehér boraikat kezdték keresni ott is. Sauternes-ben sikerült végül termelőbázist kialakítani. Igen azokat a veszettül arisztokratikus és rátarti Sauternes-i chateukat a tapló hollandok hajszolták bele a desszertbor-bizniszbe.

Ha akkor a hollandok nem tűnnek föl, Sauternes-ből semmi nem lenne úgy, ahogy ma ismeri a világ, termelték volna a Sauvignon Blanc-jukat, aztán ők lennének a második Loire-völgy. (Egy nem túl komplex édes szamorodnit tessék elképzelni, nyomába sem ér a hatputtonyos aszúnak, ma mégis ezt tartják minden desszertborok királyának – ebből is láthatjuk, hogy alapvetően nincs igazság a Földön…)

Szóval Hollandiának azért van mit csinálni a borral (naná, isszák, milyen meglepő). A hollandok az utóbbi 5-10 évben elkezdtek kimozdulni a besörözünk, betépünk, azt jó’van irányvonalból, és új élvezetnek a bort találták meg. “A sör megy lefele, a bor meg jön föl, de nagyon.” – így foglalta össze a trendet Csang-Ta Cseng hollandiai borimportőr a Borravaló kérdésére, aztán mutatott egy olyan burgundi fehér sort, hogy a Borravalót képviselő Stevie Kraftnak elállt a szava.

Kíméletlen kereskedők


A Wine Professional ugyanis a kereskedőkről szól. Nagyon kevés az ország, vagy a borvidék, itten a kereskedőké a főszerep. Országból van összesen három: mi magunk, Dél-Afrika, Új-Zéland. Egyetlen borvidék vonult ki a maga teljességében, ez a Loire-völgyi Vouvray, ami jó dolog, nagyon jó. A többi, körülbelül 150 kiállító ilyen-olyan holland borkereskedő, vagy borimportőr. Ez a borkiállítás tehát alapvetően a második lépcső, már ha a borrendezvényeken szlapálásból lehet fokozatokat felállítani. Az első lépcső alapvetően az, amikor a termelő találkozik a kereskedővel. Magyarországon ez a forma hiányzik, de tessék mondjuk elképzelni a budavári borfesztivált úgy, hogy csak szakmabeliek mehetnek be (szállodások, éttermesek, kereskedők, újságírók, borszakértők). Itt a borász próbálja eladni az ő borait.

Ez az amszterdami buli a következő szint: a borkereskedők hazatérve közszemlére teszik a zsákmányt, azaz “nézzétek meg srácok ezt a chilei Cabernet Sauvignont, vagy ha nem tetszik, akkor itt van ez a Bordeaux-i, de ha ez sem jön be, akkor van kétféle portugál vörösöm Alentejoból.” Na ilyen ez a rendezvény: a közönség éttermesekből, szállodásokból, hotelesekből áll, a célus, hogy a megszerzett  borokat tovább adjuk azoknak, akik aztán kitöltik őket Pieter, Dico, Mareike és Lisbeth poharába. Kíméletlen biznisz, semmi költőieskedés. Ezen a porondon mérkőznek a magyar borok.

Erről azért még írunk ezt-azt.

Stevie Kraft – Amszterdam

Korábban:

Prost, mein Engel! – A Nagy Berlini Balhé vol 2.

A nagy londoni balhé 4.: rengeteg magyar érem

Kamocsay: Nem vagyunk eléggé figyelemfelketőek

Húsosfazék vagy bormarketing?

Hozzászólások

  1. mondta

    3. Rookie 2008-01-10 15:51:50

    Helyes, végre! Azon filózgatok, hogy ha az én dolgom lenne elkölteni egy rakat pénzt a magyar borok marketingére (mennyit is?) nyugaton, akkor hogy állnék hozzá…

    Először is: mi a cél? Talán az, hogy nagy tételben rendeljenek magyar bort a nyugati értékesítők. Mikor teszik ezt? Ha megjelenik rá az igény… mikor lesz igény? Ha az egyszeri fogyasztó megtudja, hogy a magyar borok a legjobbak a világon. A marketing örök boszorkányköre…

    Ezért én úgy csinálnám tehát, hogy azzal keresem meg a nyugati értékesítőket, hogy “vegyél tőlem rengeteg bort, én pedig elkezdem azt hirdetni az adott ország országos médiumaiban”. Tuti a buli, mert az értékesítő rizikója nagyon lecsökken, és a fél éves kampány alatt megismerik a magyar bort a fogyasztók, és utána már a megnövekedett kereslet lesz az, ami ráveszi az értékesítőket a további tételek megrendelésére… éééés Srike!!!

    2. Shyr Kahn 2008-01-09 13:36:25

    Sirály! Remélem jól szereplünk és van bemutatásra Degenfeld Fortzissimo Late Harvest 2006 is, mer’ occsó és ennek ellenére nagyon jó. Lefogadom leveszi a lábáról a szakmabeliket. Más: Egyszer Dél-Afrika borait is bemutathatnátok, mondjuk egy Pinotage teszt erejéig… kíváncsi is lennék rá, no meg aztat hallottam, hogy eléggé felível mostanság a Dél-Afrikai borok minősége, így gondolom találkoznátok ti (és esetleges cikketek által mi) is néhány jobb minőségű tétellel.

    1. tf1 2008-01-09 08:50:19

    A 8 forintoknak azóta már a számlán kell(ene) lenniük, a befizetési határidő 2007 dec 31-e volt.

    tothbor.lapunk.hu

Minden vélemény számít!