Anomáliák

Felettébb izgalmas történetre lettünk figyelmesek egy kedves olvasónk jóvoltából: úgy tűnik egyes pincéknél nem igazán figyelnek oda a címkékre. Hogy ez direkt vagy véletlen, nem firtatjuk, csak az anomáliákra hívjuk fel a figyelmet.

Először eléggé meglepődtünk, mikor Italosztály nevű olvasónk mailjét láttuk, benne a csatolt képekkel. Mivel Italosztálynál elég sok bor fordul meg egyszerre, olyasmire figyelt fel, mely másnak talán nem tűnik fel. Nevezetesen két dologra. Idézünk leveléből:

Levelemhez csatoltam két képet a Szent Korona pincészet termékeiről. A két bor között elég sok különbség található: évjárat, alkohol, szín, típus. (Ez utóbbi a hátcímkén külön megfogalmazásra is került.) A történet érdekessége, hogy a vonalkód mindkét palackon ugyanaz! Ilyennel már találkoztam, például a Varsányi pincészettel kapcsolatban, akik a muskotály küvéből ugyanazon vonalkóddal áttértek a szimpla muskotályra. Értékesítés szempontjából ez nem kicsit probléma. Vargáéknál is tökmindegy, hogy miből csinálnak jégbort? Biztos tudatlan vagyok, de nem hiszem, hogy egy kéknyelű szóról szóra ugyanazt nyújtja, mint egy olaszrizling. Pedig a hátcímke tanúsága szerint igen, hiszen a szövegben csak a szőlőfajták neve különbözik (na, meg az alkoholtartalom), minden más ugyanaz. Ki hinné, még a vonalkód is stimmel…:)

A vonalkód dolog nyilván óriási probléma értékesítés szempontjából. Dióhéjban a sztori a következő: aki használni szeretné, annak regisztrálni kell a GS1 magyar szervezeténél, a GS1 Hungarynél, igényelnie egy GLN-számot és befizetnie az egy évre és termékszámra vonatkozó összeget. Azaz, ha mondjuk 100 alatti terméke van forgalomban, kb. 30-40 ezer forintot fizet egy évre. Egy kódot persze fel tud használni jövőre más terméknél, pl. az új rozénál, ha a régi már kifutott. Akkor nincs is gond. De, ha két termék kerül egy kóddal egy értékesítési helyre, és a termékek nincsenek ugyanabban az árban, ráadásul más a termék, akkor gond van. A vonalkód végén lévő számok a termékkódok, azoknak különbözniük kellene. Viszont, ha már, mondjuk 100 termék fölött forgalmaz egy cég, már rögtön többet kell fizetnie, és ez az ár sávosan emelkedik. Így aztán, ha egy cégnél nagyon sok a termék, egyszerűen nem akarnak annyi kódot generálni, spórolni akarnak az ügyön.

Ami pedig a címéket illeti, és a leírásokat: nem tudunk mást elképzelni, minthogy itt is spórolni akarnak, designon, munkaerőn, mindenen. Ez azonban, mondjuk ki, vérciki – és aláásná a termék minőségét, a pincészet hozzáállását, még akkor is, ha a szándék jó lenne. Amit egy ilyen címke elárul az, hogy a pincészet nem ad egy árva garast sem arra, hogy mit gondolnak majd róla, vagy, hogy milyen rosszat tesz ez a termékének. Magasról tesz rá, vagyis végeredményben a fogyasztójára, akit teljesen hülyének néz.

Hozzászólások

  1. BZoltan mondta

    Elgondolkodtató történet.

    Előszőr azt hittem, hogy egy másik ugyancsak a címkézéssel kapcsolatos anomáliáról fog szólni a cikk.

    Nevezetesen arra gondolok, hogy az elmúlt néhány évben többszöür is változott a címkézésre vonatkozó szabályzat.
    A dolog szépsége az az, hogy a hatóság és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által a termelőknek kiadott tájékoztató és útmutató konkrétan hibás volt és több száz termelőt elhetett volna sokszázezer forintra büntetni.

    Az is érdekes anomália, hogy a termelők egy része továbbra is egyfajta hibrid címkét használ. Vagyis sokan még mindig felírják a “minőségi bor” feliratot a címkére, holott ez már egy üres frázis csak, mert szabályzási háttere nincs.

    Ugyancsak megszűnt a száraz-félszáraz-félédes-édes kategóriák kötelező feltűntetése. A cukortartalom végre csak mint választható információ a címkén. Mégis a többség továbbra is felírja a “száraz” szót, mégha van is bőséggel maradékcukor a borban. A fogyasztók átnevelése tehát még vár magára.

    A hatóság egy rossz fordítás miatt elvette a termelőktől a cuvée kifejezés használatának a jogát. Volt fenyegetés, meg szigorkodás, aztán némi asztalcsapkodás és Brüsszelben lefutott körök után a magyar hatóság rájött, hogy hülyeséget csinált és visszaadta a “cuvée”-t a termelőknek. Közben persze pártucat termelő elköltött jó sok pénzt a címkéik javítására.

    Aztán nyakunkon vannak az új de legalább vacak termékleírások amik új kategóriákat és védett szavakat határoznak meg. Ezek alapján megintcsak át kell tervezni sok száz boroscímkét. Persze még érvényesek a “régi védett eredetű…” kategóriák amik alapján még lehet szívózni azzal akivel akarnak.

    A játékos kedvűeknek ajánlom, hogy soroljon fel tíz somlói termelőt és találja meg azt a négyet-ötöt akiket a jelnelgi címkéjük miatt százezrekre lehetne büntetni. De legalábbis hatósági eljárással rugóztatni.

    Mert jelenleg jogi Phd kell ahhoz, hogy valaki olyan boroscímkét tervezen amin sem a hegybíró, sem a HNT, sem az MgSZH sem pedig más haragos nem talál fogást… Ja és persze az sem baj, ha a címke jól is néz ki meg kellően informatív.

  2. hegyaljai mondta

    Kétségtelen, hogy a címkézés szabályai nem egyszerűek. Amint én látom ez a két eset viszont nem a szabályok téves értelmezéséből alakult ki, hanem inkább hanyagságból.

  3. BZoltan mondta

    @ Kántorbandi:
    Valóban nem. Ezért érdemes ezt a zavaros jogi helyzetet és a folyamatosan változó szabályokat szem előtt tartani amikor a címkedizájnról beszélünk.

    Ugyanis nagy bátorság úgy elkölteni sok százezer forintot egy vagány és progresszív dizájnra, ha azt évente meg kell változtatni és újra kell terveztetni az idióta hatóságok és a kekeckedő gittegyletek miatt. Manapság nagyon gazdagnak vagy nagyon bátornak kell lennie annak aki élvonalbeli tervezővel csináltatja meg a címkéit.

  4. italosztaly mondta

    @ BZoltan:
    küvék és/vagy évjáratok esetében én sem szorgalmaznám a bürokráciát. egyik kedvenc borom például Bolykiék indián nyara, melynek a hetes és nyolcas évjáratoknak különbözö az összetétele. de hát kit érdekel ha alapvetően mindkettő kimeríti a küvé fogalmát, és kész. ami engem zavar az az, hogy ha valaki forgalomba hoz EGY szőlőfajtából készült bort, az később ugyanazon a kódon ne váltson át küvére, aztán vissza az eredeti EGY szőlőfajtára. ezen felül két különböző borról a hátcimkén taglalt leírás se legyen ugyanaz, mert az a vásárló megtévesztése.

  5. BZoltan mondta

    @ italosztaly:
    Tökéletesen igaza van, ha fogyasztóként zavarja az ilyen trehányság vagy igénytelenség.

    Ugyanakkor a cikkben szereplő címkék nem sértenek törvényt. A vonalkód nem kötelezően feltüntetendő tartalom a címkén és mint választható tartalom sem vonatkozik rá semmilyen törványi korlátozás.

    A borok egyedi azonosítója az az “L” kód ami viszont jó láthatóan mindeyik tételen egyedi.

    Ostobaság persz mindegyik címkén van bőséggel. A Debrői Félédes például ott ragadt az előző szabályozásban, mert olyan kategória, hogy “minőségi” már nincs. Ennek annyi jelentősége van mintha azt írnák, hogy “finom”.
    Engem amúgy sokkal jobban zavar, hogy a törvény szava szerint az a “Debrői Hárslevelű” nem biztos, hogy akár nyomokban tartalmaz hárslevelűt. Ha mondjuk ugyanez a bor “Egri Hárslevelű” lenne, akkor legalább 85%-nak hárslevelűnek kellene lennie. De így védett márkaként mint “Debrői Hárslevelű” ez nem fajtabor, hanem egy debrői házasítás. A fajtaneveket ugyanis nem védi sem a 479/2008/EK sem pedig a 607/2009/EK rendeletek.

    De nyilván ha erről bárki illetékest megkérdezne valaki akkor menne a mellébeszélés ezerrel. Ez egy kiskapu ami nem véletlenül létezik.

    Ha pedig már fogyasztóvédünk akkor érdekes kérdés, hogy mennyire korrekt ráírni a borra, hogy annak milyen illata, íze van. Mi van ha én nem érzem ki azokat az ízeket? Akkor visszakapom a pénzemet? Ha egy autóról azt írja gyártója, hogy 160 lóerős és nam az akkor rommá perelik. De a bortermelő az nyugodt szívvel ráírhatja a borára, hogy füge és és a datolya íze van… akkor is ha ez nem igaz.

    A törvények és az ellenőrzések messze nem a fogyasztó védelmét szolgálják, hanem azt, hogy a termelőket sarokba lehessen szorítani ha valakinek éppen az szolgálja az érdekét.

  6. hegyaljai mondta

    Olyan,hogy “minőségi bor” továbbra is létezik! Ez a korábbi EU borpiaci szabályozás szerinti “meghatározott termőhelyről származó minőségi bor” kategóriával azonos. A 2010 előtti évjáratokra ez jogszerűen felírható.

  7. BZoltan mondta

    @ hegyaljai:
    Sokminden ráírható a címkére. A tinta mindent elbír. De semmi értelme nincs, mert nem jelent semmit, nincs szabályozása, nincs ellenőrzése és nincs piaci hatása.

    Ellenben az milyen már, hogy az első a HNT által a termelőknek kiadott útmutató konkrétan törvényellenes volt? Termelők százai írták rá a címkére, hogy OEM, aztán kiderült, hogy a törvény szava szerint ki kell írni, hogy “oltalom alatt álló eredet-megjelölésű”. Okoztak így kummulatív módon jópármillió forint kárt a magyar termelőknek. Mert ugye a címkék korrigálása nem ingyen van.
    Ja, de még hálás lehet midnenki, hogy nem büntetett a hatóság :) Eszem a szívüket.

    Meg az milyen, hogy egy hegybírónak halvány gőze sincs arról, hogy milyen törvényi szabályozása van a boroscímkéknek és kénye-kedve szerint alappal vagy anélkül vegzál termelőket?

    Káosz… nagy káosz. A marketing szakemberek meg azon merengenek, hogy miért nem olyan jók a magyar boroscímkék. Hát azért, mert a termelők egyelőre örülnek ha lekövetik a folyamatosan változó és folyamatosan változó módon értelmezett szabályokat, miközben az összes impotens gittegylet és pár ostoba hivatalnok azt nézi, hogy hol lehet ártani annak akinek nem tetszik a pofája.

    Bandi megkapirgálta itt a felszínt :) de szerintem sokkal jobb sztorik is vannak a felszín alatt.

    De én sem merek mindent leírni, mert félek.

Minden vélemény számít!