Az alkalmi borturista

A repülőgépen pohárnyi jeget adnak a chardonnay-hoz. A helyiek nyomják a poharaikba. Dél-Afrikában majd mindenhol jég dukál a fehérhez, a „rídvájnhoz” nem. Ezután indul a bortúra Stellenbosch-ba.

(Vendégírás sorozatot közlünk: Czakler Márton nemrég járt Dél-Afrikában. Billentyűzetet ragadott és az eredményt elküldte nekünk. Első rész)

Persze, jégről szó sem esik. A település tele emberekkel, mindenki bort akar kóstolni. Bár számtalan borbár kínálja magát, de autó- és mikrobuszokon több borászatba is eljuthatunk.

Terry vezetésével és Easy Rider feliratú mikrobuszával, holland, svájci, magyar és hazai játékosokból álló kis csapattal vágunk neki a hétórás kalandnak. Ebéd majd Franschoekban, az elűzött hugenották alapították az 1600-as évek végén. A Malan-család is a francia protestánsokig vezeti vissza családfáját, övék a Simonsig Wine Farm. A teljes szortiment megy Angliába, egyébként még negyven országba szállítanak.

A borászatban hatalmas fém- és cementtartályokba kerül a must. A komolyabb fajtákat kanadai, francia tölgyfahordókba érlelik. A hordókat öt év után eladják konyakos cégeknek. A testes vörösek parafa dugót kapnak, a többi műanyagot vagy csavarzárat. Filozófiájuk szerint ezeket egy éven belül úgyis megisszák a vásárlók.

Shirazt szüretelnek a februári nyárvégén, kistraktor húzta utánfutókon érkezik a szőlő. Éppen úgy, mint otthon Látóhegyen a zenit. Na jó, a traktorvezető nem hasonlít a Sós Lacira. Kíméletesen préselik a fürtöket, nem csak a kocsánytól, a magoktól is megszabadítják a szemeket. A mustot egy ideig fémtartályban hűtik, aztán megy a hordókba. Borászhölgy kismama, az év borásza is volt, felügyeli a technológiai folyamatokat.

Mi a tornácos teraszon telepszünk le. Terry egy itteni régi szokás szerint karddal nyakazza le a pezsgőspalackot. Mérsékelt siker. Kezdődik a kóstoló, stílusosan ezzel a száraz „sampánnyal”. (Az árak nagyjából megadva, forintra átszámolva zárójelben.)

Kaapse Vonkel 2011 Általában nem rajongok a pezsgőért, de még én is érzem, hogy alapjáraton nagyon jó. Ittam itthon egy árban négyszeres, stílusában hasonló franciát, simán pariban van vele. Minden dél-afrikai pezsgőnél hangsúlyozzák, hogy francia metodika szerint készült. Ők tudják, miért. Chardonnay és pinot noir, két százalékban még valami ritkaság. Tényleg elegáns, kellemes, hosszú ízekkel. (3000 Ft)

Chenin Blanc 2012 A dél-afrikai olaszrizling, a meghatározó fehérbor, nagyon a sajátjuknak érzik. A kóstolósorból a legolcsóbb. Szalmasárga színe becsapós, mert teltebb annál. Virágos illatok és egzotikus gyümölcsök, nekem ananász sejlik, finom utóíz. (1000 Ft)

Gewürztraminer 2011 Kuriózum errefelé ez a fajta, büszkék is rá, állítólag túl meleg van hozzá. Minden stimmel, aranysárga, egzotikus illatokkal, ízekkel, középen kis mézességgel köszön be, persze, hogy félédes bor. Nincs is vele semmi baj, ha az ember nem ivott magyar fűszeres traminit, de hát ivott. (2000 Ft)

The SMV 2010 Shiraz, mourvédre és viognier házasítása, elég erőteljes bor. Rubintosan vörös, illatában bogyósgyümölcsök, a shiraz adja az alaphangot, de ízében nekem fásnak tűnik, igazából, meg egyáltalán, de valahogy nem szeretem. (2500 Ft)

Redhill Pinotage 2009 Kezdjük a végén, bingó! Na, ez ott van a szeren. Nem véletlenül kapta a plecsniket. Ez az ottani vörös fajta (pinot noir meg cinsault keresztezéséből), a pinotage. Súlyos, testes vörösbor készül belőle, mint ez is. Kiegyensúlyozott, harmonikus, ízgazdag, nagy élmény. (7500 Ft)

A borászatban 25 bort kínálnak kóstolásra és 35 fajtát vásárlásra. Szedelőzködünk, bedobom a rotterdami fiatalembernek „Jozef Kiprics”-et, szülővárosom futballhírességét. „Örökre a Feyenoord legendája marad!”, hangzik a válasz. Meglapogatjuk egymás hátát, nem hiába töltöttük borozással az időt. Beszállunk a mikrobuszba, célba vesszük az újabb borászatot. Az élet szépnek tűnik. Folyt. köv.

Minden vélemény számít!