Cirfandlizzunk!

Először a lényegre: szombaton, 2010. június 5. napján Pécsett, a Ferencesek utcájában (Kultutca), “Cirfandli-fesztivál”. Cirfandlival (is) foglalkozó (főleg pécsi, Pécs-környéki) borászok mutatják be boraikat. Cirfandlizzunk hát!

Aki arra jár aznap, mindenképpen látogasson el egy kóstolás erejéig. A cirfandli fehérborszőlő egyes vélemények szerint Olaszországból (Comoi-tó környékéről), más nézetek szerint Ausztriából (Gumpoldskirchen környéke) származik. Olaszországban már feledésbe merült, az osztrákok azonban még 50ha-on termesztik, ami világviszonylatban többnyire csaK a Pécsi Borvidéken található 20-22ha-al egészül ki.

A fajta szőlészetileg igen macerás, tömött szerkezete miatt rothadásra hajlamos (erre utal németajkú neve, a Spätrot is), hipp-hopp dobja a fürtöket és egyéb csalafintaságokra is képes. Itthon már szinte kizárólag Pécs környékén lelhető fel és minden nehézség ellenére több borász is kísérletezik vele, mondhatni kihozná takarásból ezt a fél-lábbal-hungarikum fajtát.

Olyan helyzetben van most a fogyasztó, hogy a termelők biztosan odafigyelnek majd a véleményekre, mert a “cirfandli” fogalmához még nem kötődnek rögzült képek. Gyengesége erőssége is egyben: friss, reduktív szárazaktól a rusztikus aszúkig minden kihozható belőle, jelenleg – érzésem szerint – itthon a stíluskeresésnél tart a fajta ügye. Kedvcsinálónak álljon itt néhány rövid leírás egy borverseny kapcsán, melyet majd Pécsi Borozós barátaink fognak részletesen publikálni.

Szárazak:

Matthias Cirfandli Barrique 2008

Florális és hízelgően édeskés illatok, hordófűszerek váltják egymást. Ízre telt, zamatgazdag, húsos zöld gyümölcsökre emlékzetető világ, némi fás-újfás háttérrel.

Szabó Zoltán 2009

Kora ellenére szép óarany szélekbe kifutó szín. Illatában némi növényi árnyalat, minerális jegyekkel kísérve. Vastag, kissé talán vaskos-olajos is, zamatai hirtelen futnak fel, majd tűnnek el.

Radó 2007

Aranyba hajló szín, meleg tónusok az illatban. Száraz érzet, ugyanakkor citrusok, bodza, hárs tűnik fel mind ízben, mind illatban. Ízre lehetne kissé hosszabb, ettől függetlenül korrekt.

Félédesek-édesek:

Hárs Pince 2008 félédes

Illata először zárt, majd forgatás után szép barack, már észrevehető karamelles-gejl érintés. Savai viszont ízben felnőnek a cukorhoz, élénkek, fickósak.

Ebner 2007 édes

Citrusokra építő illatok, amit kicsit dominál az édesség. A savak mennyisége sem segít ezen, viszont ízben egyéb lédús gyümölcsök is mutatják magukat, így az összhatás kellemes, mondhatni populáris.

Hárs Pince 2007 édes

Szép, közepesen intenzív arany szín, illatában konkrét mézzel, hársvirággal, pici birssel. Ízben a remek savak tűnnek fel elsőre, kései tokajikra emlékeztet a szerkezet: tartják a cukrot, de nem szúrnak ki a balanszból még a lecsengésben sem. Remek példa az édes cirfandlira.

Talán a leírásokból is látható, hogy egyelőre kissé eklektikus a kép, de ez adja a téma igazi báját. A Pécs-Mecseki Borút és a Mohács-Bóly Fehérborút szeretné a figyelmet a cirfandlira, mint helyi jellegzetességre irányítani. Bár nincs akkora mennyiség, hogy országosan nagy eladásokra lehessen számítani, aki pécsi bortúrát tervez, kalkuláljon vele!

Hozzászólások

  1. zoranka mondta

    A Matias nálam váltakozik, néha nehezen viselem el a barrique jegyeket, túlzónak érzem, és a sima verzió tűnik tetszetősebbnek, néha meg éppen fordítva ízlik jobban. A Radó 2008-at én kedvelem, bár most nem tűnt annyira erőteljesnek, a 2007-esre meg meglepően szép állapotban nyitottunk rá. És igen, édesben Hárs és Ebner, illetve Eberhardt a favoritok. Viszont az is tény, hogy az osztrákok előnyben vannak. Az a fránya technológiai tisztaság és előremutató szemlélet náéunk még mindig nem (mindenkinél) gyökerezett meg. De a cirfandlik szerencsére egyre szebbek, és ha sokan nyüstöljük a termelőket, még szebbek is lesznek.

Minden vélemény számít!