Domaine Courbis Saint-Joseph 2007

Tök jó bor. (11.80 GBP-ért adnak egy palackkal Danielék. Én tuti felteszem a borlapomra, vinni fogják, mint a cukrot.)

Ma Rhone-okat meg nagyon gáz Western-Australia Shirazokat kóstoltunk Mr. Young-gal, meg Daniel Okeefe-vel, kedvenc “sales-rep”-emmel (Hallgarten Druitt Wines). Daniel az a fajta kereskedő, aki nem nyomja sem magát, sem a borait, pedig hihetetlen lexikai tudása van az embernek, na és szerénysége is, és olyan őszinte lelkesedéssel és mosollyal beszél a borairól, hogy nincs az a kőszívű, nagyarcú, gőgös borblogger, aki ne akarna mindent megvenni tőle, még akkor is, ha amúgy, magányában még azon is elgondolkodna, hogy főzzőn-e a borokkal.

Bevett szokásunk, hogy a kóstoló után mindenki választ egy bort (vagy kettőt) a maradékok közül, amit aztán hazavisz, és otthon élvezkedik rajta tovább. Nálam, hogy – hogy nem, a Domaine Courbis Saint-Joseph-je ragadt, a 2007-es évjáratból.

Mély rubin szín (micsoda meglepetés), illata azonban sokkal izgalmasabb: feketeszeder, áfonya. Na, de nem ez a lényeg, hanem az a szikár kövesség, amitől észak-rhone-i (Septentrionale) bor egy észak-rhone-i bor. Mélyen, hosszan beleszippantva sem átható, nem geil, hanem visszafogott, de határozottan ásványos. Nem lehet összekeverni a dél-rhone-i (Méridionale) borok melegségével,alkoholoságával, kezdődő lekvárosságával.

Ugyanez jön ízben is: szikárság, keménység, férfias feszesség, ásványosság. Persze, van ott azért alkohol is, de az egy pillanatra sem kanászodik el benne, legfeljebb segíti az ízeket, amúgy a háttérben marad, jól viselkedik, nem is beszél vissza. Egyébként 13%, ha annyira tudni akarjátok. Utóízben is a kövek meg a gyümölcsök parázslanak, nem tudod eldönteni, hogy most miről is szól a sztori. De nem ez a lényege a balance-nak?

Az egész bort nem kell valami óriási nagy formátumú, pátoszi kifinomultsággal megáldott bornak elképzelni, egy viszonylag egyszerű, de nagyszerű St-Josephről van szó, ami kellően intenzív, de még mindig viszonylag könnyen értelmezhető (egy jenkinek azért bonyolult), vagány, de még mindig diplomatikus bor, mint egy olyan csaj, akivel bárhol meg lehet jelenni. Tök jó bor. (11.80 GBP-ért adnak egy palackkal Danielék. Én tuti felteszem a borlapomra, vinni fogják, mint a cukrot.)

(Cseke Gábor Londonban dolgozó sommelier, a Magyar Sommelier Bajnokság nyertese, állandó szerzőnk.)