// bejegyzés

Isszuk

Fantasztikus furmintunk

Az első kérdés az, hogy érdemes-e a furmint szekerét tolni? Azért muszáj feltennem ezt a kérdést, mert már tavaly hallottam olyan hangokat, amiben általam komolynak tartott emberek kritizálják a kezdeményezést, mondván az csak Tokajnak és némileg Somlónak jó.

Szerintük ráadásul a furmint sem érdemes arra, hogy behatóan foglalkozzunk vele, ott van például az olaszrizling, satöbbi, satöbbi.

A fanyalgóknak annyit tudok üzenni, hogy rajta, meg lehet csinálni ezt a rendezvény(sorozato)t más fajtára fókuszálva is, mert ötletekkel, „mit hogyan kéne csinálni” véleménnyel tele a padlás. Az olaszrizlinget pedig én is szeretem, de a magyar bor ügyét általánosságban még inkább.

És ezért érdemes tolni a szekeret, mert akármilyen magyar fajtát (kötözködők kedvéért: magyar bort) helyezünk reflektorfénybe, azzal a magyar bor ügyét szolgáljuk.

A furmint sokszínű fajta, a „jó képességű” kifejezést nem szeretem, mert a furmint a miénk, ez meg nagyon személytelen. Sokféle a gazdák hozzáállása is, de azonos birtokon belül is kóstoltam évjárattól függően „ég és föld” borokat.

Sokszínűségünk ellenére viszont az egységes fellépés záloga a sikernek. Ha az osztrák példát vesszük, akkor ez az egyenlet bizonyítva is van, ragoznom sem kell. A fajta és a borászok eltérő felfogása, sokfélesége pedig, ha akarjuk, ha nem, még sokáig ilyen lesz (talán mindig is ilyen volt).

A nap meglepetései:

Orsolyák Attila In Medias Res 2007 – Fiatal termelő, másfél hektár, az első  borok egyike a rátkai Istenhegy-dűlőről. 170g maradékcukorral vastagon aszús is lehetne, de megmarad késői szüretnek: bár nagy testű, mégsem lomha, tiszta és gejlségtől mentes.

Ha jól tudom, a sav alulról karmolja a hetest, mégsem borul az egyensúly. Alig háromszáz palack volt eredetileg, nagyon várom a folytatást. Szép munka.

A Majoros Birtok 2010-es Deák furmintja volt a nap másik meglepetése. Sajnos Majoros László borai kimaradtak az életemből eddig, ezért hiánypótló is volt a kóstolás. A birtok Tarcalon található, területeik főleg az Előhegy- a Deák- és az Agyag/Forrás-dűlőben találhatóak.

Finom körtés-körtedzsemes aromatika, határozott, de egyáltalán nem éles savak, a test és alkoholérzet is egyensúlyban, a lecsengése is végig gyümölcsös és hosszú. Előzetesen jó vételnek minősítem és biztosan visszatérek rá a későbbiekben is.

Újdonságok (számomra):

Árpád-hegy Pince: az első szárnypróbálgatások közül a 2010-es Király dűlő válogatás furmint tetszett jobban. Nem egy őrülten komplex tétel, de jó ivású bor, hibák nélkül.

Pálffy Gyula szinte kakukktojás volt a tokaji és somlói termelők között (azért volt ott Bussay dr., stb., de a Tokaj-dominancia egyértelmű). Lássuk be, köveskáli furmintot nem sűrűn kóstolunk. A száraz 2010-es nagyon is balatoni karakterű, ugyanakkor furmint is tud maradni, a szó legjobb értelmében mondom ezt.

A Szent Tamás pincénél ifj. Szepsy közvetlen hangvétellel, lelkesen mesélt a két bemutatott borról: 2009 és 2010 a Szent Tamás-dűlőből. Két nagyon eltérő karakter: a 2010-esnek kicsit metszőek a savai, főleg a lecsengésben, de csontszáraz, precíz bor, mineralitása kifejezett.

A 2009-es igazi “felhasználóbarát” tétel: érett déligyümölcsök, krémesség az első töltésű hordóktól, van teste is. Tervezi pezsgő készítését, az illatos fajták helyett a kóstolóesteket jobb lesz egy buborékossal bevezetni (jelen esetben egyetértek és várom).

Amin nem meglepődtem meg, mert tudtam, hogy remek lesz:

A tavalyi évben az elsők között kezdtem sztárolni a Gizella Pince Szil-völgy furmintját. Nem alsópolcos ára ellenére nagyrészt kikopott a piacról (elkapkodták), ma már a palackos fejlődését lehet figyelni. Cseppet sem veszített a lendületből: úgy komoly, hogy légies, a szép mineralitást finomseprős és florális aromák festik alá. Valóban elegáns bor. Komoly hossza, remek szerkezete miatt nálam foglalt helye van a legjobbak között.

Balassa István a 2009-es Mézes-Mály furmintot hozta magával. Balassa boraiban főleg a koncentráció szokott lenyűgözni elsőre, a mögötte felbomló komplexitás másodjára. Nincs ez másképp most sem: van mélysége, tömör, ugyanakkor kerek (cukor?).

Id. Szepsyt lánya, Kinga képviselte, aki a forgalmi 2009-es birtokfurmintot hozta. Jó értelemben véve mondom, hogy a „szokásos”, jól bevált recept: fiatal, ásványos, gyógyfüves karakterű bor még a hordó tónusaival. Szeretem.

Árvay Angelika Istenhegy 2010 tartálymintája sok körtés aromát mutatott, fejlődő illata és íze konzumszaloncukorra és gyümölcsös lecsengésre épít, a 15 gramm maradékcukor jól ellenpontozza a savakat. Rögtön mindenféle étkeket vizionáltam hozzá.

Lenkey Géza két újdonságot hozott, “10 Hordó” és “7 Hordó” névre hallgató házasításai a 2009-es év új technológiájának eredményei: minden dűlőt külön szüretelt és külön hordóban érlelt, majd ezeket házasította. A 10 hordó könnyedebb, „lenkeysen szikár” (az én szótáramban már szerepel ez a jelző) bor vegetális aromákkal, a 7 Hordó pedig egy koncentráltabb anyag.

A Dorogi Testvérek 2008-as Előhegy furmintját tavaly ugyanitt kóstoltam. Azóta a fa szépen integrálódott, a petrolos aromák megmaradtak, a gyümölcsös jegyek helyett inkább a vegetális vonalat érzem most erősebbnek.

A Hímesudvar borai is elkerülték eddig a figyelmemet, a 2009-es Nyulas-dűlőből származó furmint marcipános és mangós, kissé csersavas, de barátságos bor, 5,7g cukra kedvessé, hölgybaráttá teszi a szinte édesbe futó kortyot.

A Szent Benedek Pince rendre jól teljesít, ma nálam a “nap címkéje” trófeát is elvitték (lásd kép). Két furmintot hoztak, a 2008-as birtokbor hűvös karakterével, jó hordóhasználatával, a válogatás koncentrált, mégis kedves gyümölcseivel, hosszával, komolyságával lopta be magát a szívembe. Nagyon jót tett neki a hosszasabb hordós érlelés.

A Királyudvar papíron kettő, gyakorlatilag három bort hozott, a 2009-es Sec és szerencséseknek a Demisec, valamint az édes Lapis-furmint volt terítéken. A Sec nagyon elegáns (kifinomult, jó szerkezetű) és kerek (némi cukor is mutatkozik), a Demisec határozottan köves, gyógyfüves, vastag.Ragozni nem is nagyon érdemes, a pince több helyet érdemel a budapesti polcokon.

Kiemelkedő édes borok a fent említett Orsolyákon kívül a Karádi és Berger Selectio 2008, a szintén 2008-as Bartha Szamorodni, a Hímesudvar 2002-es aszúja, Pálffy Gyula 2009-es furmint szűztermése Köveskálról 83g cukorral, valamint a Dénes Hegybirtok 2009-es késői szürete a Ság-hegyről 160g-al.

Toljuk ezzel az egész magyar bor ügyét, mert végre mutatkozik némi összefogás. Van lelkesedés, arculat, egyre több csatlakozó pincészet, étterem, kereskedés. Ahogy barátunk BZoltán jegyezte meg nemrég egy kommentben nagyon jól: van hely a naptárban az összes fajtának.

Kapcsolódó:

Ajánljuk:

Nagyot szóló furmintok
Kérnek még a '31-esből?
Apákról fiúkra
Feltöltődni élettel
Janus Borház a hajón
Roncsderbi vagy reveláció?
Veritas menni Amerika

14 hozzászólás ehhez: “Fantasztikus furmintunk”

  1. Hiszek a Furmintban. Érdekes, hogy száraz magyar Furmintot nem, de egy osztrák termelőét, igen is lehet kapni Sydneyben. Szép, csavarzáras, kb 8 ezer ft itt. Nincs mese.
    Vajon a Wenzel birtoknak, hogy sikerült ilyen hamar, ilyen messzire jutnia? Szűkebb körökben máris “osztrák fehérként” ismerik a Furmintot azok akik a Vaucluse Cellars-ban vásárolnak.

    Írta: europai | február 14, 2012, 10:56
  2. @ europai:
    Ruszt a Kismartoni járás egyik ősi települése.

    Amikor szőlőfajtákról beszélünk akkor értelmetlen a politikai országhatárok szerint betagolni egy-egy vidéket. Burgenland (magyarul Őrvidék) egy kárpát-medencei borvidék.

    Írta: BZoltan | február 14, 2012, 14:01
  3. @ BZoltan: Hááát azért abban sajnos van igazság, hogy nem egy osztrák zászlós tetejű furminttal kellene ismerkedniük ott alant.

    Írta: Kántorbandi | február 14, 2012, 19:58
  4. @ Kántorbandi:
    Hát, hogy a Kárpát-medence szebbnél szebb és jobbnál jobb területein milyen zászlónak is kellene lobogni arról hosszú beszélgetést lehetne nyitni.
    Én inkább azt mondanám, hogy tokaji furmintnak illene elsőként ott lenni.

    Hogy Ruszt mennyire osztrák egy jó kérdés. Az első írásos emlék Rusztról Károly Róbert magyar király adománylevelében. Mátyás királytól kaptak vásártartási jogot.

    A történelmi Magyarországnak van még pár nagy múltú és hírnévre méltán számító nagyszerű borvidéke.

    Ha Mauer Oszkár a szerb vagy Balla Géza román, Bot Frigyes szlovák zászlós bora nem zavar akkor egy kismartoni borász osztrák zászlaja miért zavar? Azért mert sváger a borász? Na és? Szekszárdon meg hány sváb borász van? A Kárpát-medencében van pár nemzetiség és a borkészítése messze nem a magyarok előjoga… sőt.

    Én személy szerint szívből örülök minden furmint sikerének ami a Kárpát-medencében termet. Függetlenül a termelő nemzetiségétől és attól, hogy épp melyik ország hatósága adta ki rá az engedélyt.

    Nem mellesleg, a fél karomat odaadnám, ha Somlót Ausztriához csatolnák.

    Írta: BZoltan | február 15, 2012, 06:48
  5. @ BZoltan:
    Hogy miért gond nekünk magyaroknak, a egy csavarzáras furminton osztrák zászló van? Talán azért, mert a külföldi vásárló elégedetten csettint és kiált fel, hogy ach so! Ausztria=GV=Bf=Furmint távolabbról nézve Ausztria=GV=Bf=Furmint=Bécs=Sacher=Mozart=Austrodeutschen Kultur.

    Majd pár év múlva mikorra ez az összefüggés jól beépült a szinapszisok közé megtudja, hogy van magyar is és szintén jó, akkor azt mondja, hogy ááá az csak másolat, az osztrák vonal az eredeti/igazi és magasabb pénzt is hajlandó érte adni.

    Írta: chablisienne | február 15, 2012, 17:03
  6. Hányszor írjam még le, hogy Ruszt annyira Ausztria mint Hajdújárás Szerbia, mint Ópálos Románia és mint a muzslai hegy Szlovákia???

    Érted… Mauer Oszkár, Balla Géza és Bott Frigyes.

    A tényleg osztrák borvidékeken nem foglalkoznak a Furminttal. A kismartoni Ruszton pedig pont annyira van létjogosultsága a Furmintnak mint bármelyik másik kárpát-medencei borvidéken.

    Mondom, tegyük már túl magunkat a politikai országhatárok okozta provinciális téveszmén. A borvidékek és a borrégiók _NEM_ esnek egybe az országhatárokkal. Lásd Elzász… az is van Németországban is és Franciaországban is. Mégsem okoz senkinek ez gondot.

    Írta: BZoltan | február 15, 2012, 21:20
  7. De ezt becsszó most írtam le utoljára.

    Nem irigykedni és méltatlankodni kellene az osztrák borokra és borok felett, hanem egy az egyben lemásolni _MINDENT_ amit csinálni és egy az egyben mérlegelés nélkül szét kellene zavarni a teljes magyar boros adminisztrációt.

    Írta: BZoltan | február 15, 2012, 21:29
  8. Teljesen egyetértek BZoltan-al az országhatárok esetlegességét és a vacak adminisztrációt illetően.

    Meg kell azonban fontolnunk azt is, hogy a “világ felé” ne happolja el előlünk a dicsőséget a jelenleg Ausztriához tartozó Rust.

    Aki esetleg tisztában is van azzal, hogy Alsace milyen határmozgásokat élt meg, még az sem biztos, hogy meg tudja különböztetni Bukarestet Budapesttől.

    Írta: Fater | február 16, 2012, 10:45
  9. nem több mint 10 ha Furmint ültetvény van Ruszton, ugye azért ez nem jelent halálos veszélyt :)
    a világ sok komoly importőrénél és éttermében ott vannak a magyar Furmintok, minden fontos piacon erősödik a híre, írnak róla, szeretik.
    sajnos Ausztráliában még nem. Attila tegyél róla, hogy változzon!
    üdv
    Kató András

    Írta: shiraz | február 16, 2012, 13:12
  10. Haha…tolom a szekeret András, de lassan halad. Azért egy új Aszú felkerült a polcra…

    Írta: europai | február 16, 2012, 21:16
  11. A kérdésre, hogy szabad-e a furmint szekerét tolni, a rövid válasz, hogy igen. A hosszabb válasz, az, hogy amíg nincs más, addig én ezt fogom tolni. Mármint fajtaügyben. Persze ez nem jelenti azt, hogy a tokajit, a bikavéreket, vagy általában az eredetvédett neveket nem fogom segíteni a kátyúból kirántani.
    A következő fajta, ami sikeres kommunikációvak segíthet több borvidéknek az az olaszrizling lehet, ezen már dolgoznak többen, és aztán majd a többi.

    Írta: hegyaljai | február 17, 2012, 13:05
  12. @ hegyaljai:
    Miért ne lenne más mint a Furmint? Van vagy két tucat olyan régi fajtánk ami ugyanúgy megérdemelné a komolyabb figyelmet.

    Szerintem nem arra van szükség, hogy bármilyen prioritás szerint sorrendben egyenként elővegyük a fajtákat. Hanem arra, hogy alapvető szemléletváltozás történjék mind szakmai ahogy fogyasztói körökben.

    Nem egy-két ősi kárpát-medencei fajta van és nem is 4-5, hanem vagy száz (http://www.szbki.pte.hu/menu/56/19). Minden borvidéknek megvolt az a 4-6 fő fajtája amik az adott termőhelyen a legjobb eredményt hozták és volt még vagy egy tucat kiegészítő fajta.

    Ott kellene belekezdeni a munkába, hogy szépen leszállunk a magas lóról, hogy mennyire is ismerjük a borvidékeinket és a fajtáinkat. Mert lényegében az a szomorú helyzet, hogy szinte semennyire. Van néhány termelő aki már elindult a termőhelyének újra felfedezésének rögös útján és van néhány fajta aminek a képességeiről némi fogalmunk már kezd kialakulni… De senki emberfia nem mondhatja még csak közepes biztonsággal sem azt, hogy a mostanában ismertebb 4-5 fajtáknál nincsen jobb az elfeledett ősi fajtáink közül. Mert azt ugye mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt mondjuk 150 évben nem mindig a minőség volt a legfontosabb szempont a fajták rostálásánál.

    A hatóság és az adminisztráció részéről pedig a munka ott kezdődne, hogy minden magyar borvidéken engedélyezettek lennének az ősi fajták. De jelenleg ugyebár jobb híján _TILTVA_ vannak ezek a fajták.

    Írta: BZoltan | február 18, 2012, 12:03
  13. @ BZoltan:
    Én a cikk elején feltett kérdésre válaszoltam. Te másról beszélsz, de amit a hatóságok szabotázsáról írsz, azzal teljesen egyetértek.

    Írta: hegyaljai | február 18, 2012, 14:04
  14. @ hegyaljai:
    Azt írtad, hogy amíg nincs más, addig te a furmint szekerét fogod tolni.

    Én erre írtam azt, hogy szerintem van más. Bőséggel van más. Persze Hegyaljáról nézve lehet, hogy csak a Furmint látszik :)

    A Somlóról nézve a Furmint csodás fajta, az egyik legtöbbre hivatott fajta a sok régi fajtánk közül. De nem az egyetlen és nem is biztos, hogy az első.

    Én személy szerint a Hárslevelűt, Olaszrizlinget és a Juhfarkot legalább a Furminttal azonos lehetőséget hordozó fajtáknak tartom és borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy a Somlói Sárfehér vagy a Mézes Fehér mit tudnak, mert ezek a fajták régen nagy területeken termelt fajták voltak… Ma törvényileg tiltva vannak. Érted, a Somlói Sárfehér a Somlón tiltott… a hegybíró meg nem érti, hogy ez miért baj.

    Írta: BZoltan | február 19, 2012, 09:11

Hozzászólás

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!



Legutóbbi hozzászólások

  • aquarius: a bornévre kattintva ( a honlapon ) megnyilik a részletes adatlap.. http://www.gdvajra.it/sheet...
  • marha gulas: Újházi fröccs. Amikor kovászos uborka lével készül a fröccs. Analógan az újházi tyúkhúsleveshez.
  • Kántorbandi: @ Laszlo Vasarhelyi: Való igaz, nem volt helyénvaló ilyen politikai kifejezéssel illetni a szegény...

Csatlakozz!