Igazán nívós, rendhagyó eseményen volt szerencsém részt venni minap, a nemrég átadott Jásdi pincészet éttermében: huszonpár, főleg Balaton környéki (de akadtak kivételek) borász jött össze, hogy megmutassák egymásnak, és a szűk érdeklődői körnek, hogy az ő értelmezésükben milyen is az olaszrizling.
Jásdi Istvánnal még tavaly nyáron beszélgettünk arról, miért is olyan mostoha a hazai olaszrizling helyzet, egyáltalán, mostoha-e? Ez a mindenhol megtalálható fehérszőlő sok helyen hozamra mért olcsó és híg fehérbort ad, máshol koncentrált, zamatos legendákat faragnak belőle. Nos, nyilvánvalóan ezzel így semmi gond, kérdés, hogy ki milyen módon értelmezi a fajtát, felismeri-e benne az erőt, mellyel a terroir meg tudja mutatni magát, és a fajtajelleggel együtt, harmóniában tud egyedit alkotni.
Szóba került Matt Kramer is, aki a 2011-es Pannon Bormustra zsűritagjaként olyat talált mondani az eseményt követően, hogy az olaszrizling lúzer fajta, nem érdemes vele foglalkozni, jó bort úgysem ad. Akkora már Jásdi István egyszer megszervezte Az Olaszrizling Szerintünk eseményt, ez a krameri fordulat ? a borásztársaktól érkezett elismerések és méltató szavak mellett ? csak újabb lökést adott neki, hogy második kiadásban is megszervezze a páratlan kóstolót.
Páratlan két dolog miatt is. Az egyik az, hogy ennyi borászt egyszerre, egy helyen, tömeg és vásári hangulat nélkül nehéz összehozni, ráadásul úgy, hogy mindenki beszél magáról, a pincéről, a szüretről, a borokról, amiket hozott, az olaszrizlingről általában. Ezzel egy rendkívül tanulságos fórum alakult ki. A másik pedig pont a hozott borok: mindenkinek kettőt szabadott hozni, egy 2011-est és egy kedvencet, persze a szabályok nem voltak kőbe vésve a mennyiséget illetően.
Mi pedig ? Kling Józsival és Albert Gazdával ? kiemelt pozícióban arra voltunk hivatva, hogy végigcsócsáljuk a borokat és tanuljunk, tapasztaljunk, figyeljünk. (Legalábbis én így értelmeztem a meghívást, szerintem ők is.) Először a 2011-es sort kaptuk, alant a jegyzeteim, melyek nincsenek bő lére eresztve, csak címszavakkal dolgoztam ? a teljes képre koncentráltam inkább.
Jásdi 2011
A Csopaki Rizling friss, üdítően primőr illatú, sok tutti-fruttis jeggyel. Szépek a savak, mindennapi bornak kitűnő.
Homola Pince 2011
Hordóminta. Két dűlőt házasítottak, ebből egyik a Sáfránykert, ez 70-es évekbeli telepítés ? a másik 4 éves ültetvény. Meleg, fülledt, tipikusan olaszrizlinges illat. Erőteljes savak, vibráló citrusosság, keményebb, karakteres, koncentrált bor.
Söptei 2011
Hordóminta. Szeptember 22-23-án volt a szüret a csopaki szőlőkben, várható palackozás márciusban lesz. Szép, egyenletes bor, nem azért készült, hogy különösebb nyomot hagyjon.
Szent Donát Kishegy 2011
Ez a pince alaprizlingje. Márgás és dolomitos talaj, némi lösszel. Az ültetvény 80 éves (!). Reduktív technológiával készült a bor, 1.5-2 kilós korlátozással. Nagyon koncentrált, zamatos.
Szent Donát Szitahegy 2011
1 kilós terhelésű, bakműveléses ültetvény, Csopak Füred felőli oldalán található. 8000 tőke / hektár. Ennél a bornál már részben fahordós érlelés volt. Szép savszerkezet, koncentrált, olajos cucc. Nagyobb test, olaszrizlinges illatok vegyülnek ásványokkal. Grépfrútos citrusosság. Erre odafigyelni.
Figula 2011
A pince alaprizlingje. Zártabb, zöldes illat, némi ásvány érezhető. Grépfrút és friss alma, sima savak, gyorsan kívánja az újabb koryot. Nothing special, de pont ezért készült, alap bornak.
Petrányi 2011
Minta még ez is. Élénk zöld szín, nagyon koncentrált, friss virágos, gyümölcsös, ásványos illat. Szép harmónia test, sav, alkohol, sav szinten. Odafigyelni rá.
Istvándy Tótihegy 2011
Tartályminta. A 3-4 gramm maradékcukor azonnal kiérezhető. Negédes történet, parfümös kicsit gejl, behízelgő nyalánkság.
Szeremley 2011
Ez a pince szupermarket bora. Elég sok a maradék szénsav, pezseg nagyon. Citrus, kis kesernye, ennyi.
Szarka Gyula Szent György-hegyi 2011
Gyula valójában inkább zenész, de nemrég vett egy kis szőlőt a hegyen. Ez az ötödik szürete (ha jól emlékszem). Hagyományos módszerek, technológia nuku. Marcipános illat, ásvány a háttérben, pörkölt magos jegyek. Nem rossz ötödik bornak.
Kürti Márkóvölgyi 2011
Szabolcs, a Jásdi-pince borásza saját borával is előrukkolt. Kis pince a felvidéken, még amolyan szerelemgyerek. Reszelt almás illatok, némi narancs. Almasav bomlás előtt van még, a végén némi keserűség üti fel a fejét.
Bott Frigyes 2011
Október eleji szüret volt Muzslán, finomseprőn tartották a bort. Illatban és ízben is vannak friss gyümölcsök, citrusnak például lime, szép, könnyen itatja magát.
Bussay 2011
8000 tőke / hektár, 1 kiló alatti terheléssel. 1200-as fahordókban érik a cifra rizling klónból készült bor. ?A legjobb borászkodás az, ha a fejedben van minden, de nem használsz semmit belőle? ? mondta a bor ismertetése közben Bussay doki. Amit így jellemeznék: zamatbomba. Odafigyelni rá.
Györgykovács 2011
Ez ott van. Somló hihetetlen eleganciával tör át a gyümölcsökön, nagyon harmonikus, összecsiszolt, kiemelkedő bor. Nagyon odafigyelni rá.
Légli Banyászó 2011
Löszös-agyagos talaj, október 6-i szüret. Ottóéknál nincs forgalmi bor, meg belépő bor, meg biznisz bor, mondja ő. Ez van. Gyümölcsös, jól iható.
Figula Sóskúti 2011
Utoljára 2006-ban volt dűlő szelektált boruk, ez most nagy anyag lett, megérdemelte. Nagyon koncentrált, a gyümölcsökben narancsos-mandarinos jegyek, kapros fűszeres felhangok illatban. Odafigyelni rá.
Feind 2011
4 gramm maradék cukorral ez is behízelgő bor, ráadásul illatbomba is. Őszibarack és fehérhúsú gyümölcsök, szájban pezsgő szénsavasság. Negédes.
Laposa 2011
Hordóminta. Olaszrizling válogatás, tartályban erjedt, most ászokban érik. Szépen érződik a badacsonyi bazalttörmelék, nem olyan karakteres, mint Somlónál, mégis egyértelmű.
Szászi Endre 2011
Szigligeti rizling, a Kabócás terület alatti szoknyáról. Nemes olaszrizling klón ültetvény, nagyon szép, koncentrált, csupa gyümölcs, déligyümölcsös, ásványos, édesfűszeres, ízben kandis gyümölcsös bor. Odafigyelni rá.
Gál Lajos Kántor-tag 2011
Az ültetvények 4000 tőke hektáronként, erről 30 mázsa lesz. Riolittufás barna erdőtalaj, magas agyag és mésztartalommal. Elsőre azonnal a Golden Delicious alma ugrik be, de vannak körtés jegyek is. Emellett parfümösség és friss zöldfűszerek. Hoppá. Odafigyelni rá.
Jásdi Siralomvágó 2011
Hozza a formát a Jásdi ház bora. Hallatlan elegancia, szép koncentráció, ásványosság. De nem akar letaglózni. Minden a helyén van, nekem ez lenne a ?csopaki mérce?.
Tornai 2011
Hordóminta. Szeptember közepi szüret, fahordós érlelés. Somló ásványossága, fahordós fűszerek, koncentrált, gyümölcsös bor. Még sok a fa, de szép lesz.
A 2011-eseket lezárva volt miről beszélgetni a serpenyős krumpli és csülök mellett. A tanulság az volt, hogy a tavalyi, jól sikerült eseményt sikerült továbbvinni, a legtöbb borász egyetértett abban, hogy sokat rágódtak a tavalyi tapasztalatokon, beleépítették munkájukba. Ha nincs is olyan, hogy sztenderd olaszrizling, abban egyetértettek, hogy nem is kell: azt az egyensúlyt kell megtalálni, ahol egyszerre tud kifejezésre jutni a fajta, a terrori és a pince, borász stílusa.
Annyi biztos, hogy jó úton halad az olaszrizling itthon, és korántsem lehet selejt fajtának nevezni, bár kétségtelen, hogy erre akár rá is szolgálhatna, egy sebtiben, szupermarketből összeállított sorral. Van még tehát min dolgozni, hova továbbmenni. Annyi bizonyos, hogy a fenti 2011-es sor minőségen felüli volt, az alapborok is átlagosnál szebbek ? de hát ennyivel tud többet egy jó évjárat egy rosszabbnál. Az is igen figyelemreméltó, hogy ennyi borász együtt építő vitát, beszélgetést folytatott, megcsillantva a reményt, hogy mégis túl tud lépni a szakma a kicsinyes, személyeskedő vitákon.
Ezt bizonyította az is, hogy sokan a kedvenc sorba 2010-es bort hoztak. Meg szerették volna mutatni, nekik mi sikerült az igen cudar évben, és meghallgatni azt, mit mondanak rá a többiek. Komoly próba. Ezekből én kettőt, a Szent Donát pince és Györgykovácsék borát emelném ki, előbbi a Nagykút dűlőből, rendkívül fajtajelleges, illatban kissé kalmopirines, almás citromos, mézes, frissen kaszált füves, utóbbi a 2011-es harmóniáját felcsillantó, annál azért szikárabb, ásványos-sósabb, de nagyon izgalmas bor.
A kedvencek közül még dobbant a szívem a 2009-es Gál Lajos Kántor-tagnál, Bott Frigyes 2008-as válogatásánál, Bussay doki 2008-as Csörnyeföldjénél, mely szerinte a ?rohadék kapatörő? dűlő gyermeke, már-már rajnais petrolossággal, a 2006-os Laposánál, és a szintén 2006-os Szászi Kabócásnál, mely nemrég a biobor verseny győztese is lett, és a 2008-as Jásdi Siralomvágónál, melynél nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy Jásdiéknak sikerült megfogniuk Csopak lényegét.
Óriási élmény volt. Remélem jövőre is ott lehetek, hajrá olaszrizling!
