Fiatalon elhunyt az osztrákok csillaga

Miközben mi idehaza az év borászát ünnepeljük, az osztrákoknál gyászba borult minden. Meghalt Alois Kracher, az osztrák borászok legjobbika. Ami az osztrák borral történt stilárisan az utóbbi húsz-egynéhány évben, az főleg neki köszönhető. Mindössze negyvennyolc éves volt, sok bort kellett volna még készítenie.

Kracher úr öntörvényű, eredeti és kemény ember volt, élő példája a sztanyiszlavszkiji tételnek, hogy tehetség annyi, mint önbizalom. Magát ama ’85-os generációba sorolta, mely a fagyálló-botrány szerencsétlen évét követő megújulás hullámait lovagolva vált híressé. Amúgy vegyészmérnökként végzett, és pont ’85-ben vette át a családi birtok vezetését.

Elkezdett külföldre járni, nemzetközivé tette az osztrák borokat, párhuzamosan a bordói stílus megújulásával, az olasz és spanyol borok felívelésével, az újvilági borok előretörésével, a borászati forradalommal. És egy új borászati paradigma elterjedésével, mely a gasztronómiában zajló változások függvényeként következett be. Globalizálódott ugyanis minden, ami a konyhában történik, előtérbe kerültek a mediterrán és ázsiai konyhák, egy egészségesebb, könnyedebb és zöldebb Zeitgeist, mely ennek megfelelő borok után kiáltott.

Gumimaci vs. desszertbor

Hajdan különben, fejtegette Kracher a Borravaló kemény magjának anno, a modernitás előtti évszázadokban az édesszájú német-osztrák-magyar kultúrkörben, midőn a cukor elérhetetlen volt, az édesbor volt az abszolút number one, amit a patikában árultak, és csak a módosabbak engedhettek meg maguknak. Ma pediglen, midőn banánból, csokiból és gumimaciból kinyert szénhidrátokkal túlpakoljuk szegény szervezetünket, a nezsideri édesborokat ismét csak a módosabbak engedhetik meg maguknak.

E borok az új globális íztrendnek a csúcsát jelentik, a korszellem borai, korborok, noha nem populáris és pillanatnyi divatok tömegborai. Mindig egy niche-nek készülnek, mint az arisztokratikus rétegborok a kiválasztottaknak szerte a glóbuson, mindenekelőtt Amerikában, mert globálisan ismert csak akkor lehetsz, ha az amerikai és angol média és szakma is elismer, ha tetszik, ha nem. Krachert pedig elismerték: ő volt a legtöbb, különféle Wine maker of the year-címet begyűjtött osztrák borász, vagy négyszeres londoni Év borásza, kétszeres Late Harvest világbajnok.

Gigászok harca

2004-ben dr Nemtudomka össze tudta kóstolni egy bemutatón a sauternes-i Chateau d’Yquem, a mosel-i Egon Müller, Alois Kracher és a mi Szepsy Istvánunk aszúit. Nos, (szubjektív!) véleménye szerint a leggyérebb, legkarcsúbb, ebben a mezőnyben a legkevesebb színt-információt-értéket mutató édesborok a bordeaux-i favorit, Chateau d’Yquem borai voltak.

Alois Kracheré lett az első hely, borai roppant harmonikusak, hallatlanul teltek-kerekek-kiegyensúlyozottak, mélyülő aranyszínüket zöld villanások kísérik, faktúrájuk sajátosan lágy, virágos (a ’99-es Olaszrizling-TBA-nál túlérett-mustos) illatuk intenzív, szóval mesések. A második hely Szepsy Istváné. A kicsit zártabb illatok és az aszúk túlzott fiatalságából fakadó karcsúsága azt sugallja, hamarabb érik el csúcsukat a burgenlandi aszúk, mint a Szepsy világos aranysárga, gyümölcsös, komolyabb savszerkezetű, fanyarabb-ásványosabb tokaji aszúi. Jó lenne összemérni őket pár év (évtized) múlva, akkor ki a legszebb.

Élményt adott a 3. helyezett Egon Müller 1976-os TBA (Trockenbeerenauslese) Rizlingje is, a múló idő mézes-medicinális vonásokat erősített fel a gyönyörű, gyümölcsös borban. Müller többi karcsú, ásványos, fiatal Rizlingje ebben a mezőnyben kissé színtelennek tűnt.

Nos ezt veszítették az osztrákok, ezért legyünk megértők, ha a bécsi Wine & Co.-ban kisírt szemű alkalmazottak fogadnak. Nem könnyű most nekik, na, hogy így ötről-hatra (bocs, de tényleg – dec. 5-ről 6-ra) elvesztették –  hosszú betegség után – ezt a fényesen ragyogó csillagot. Azt azonban tegyük hozzá rögtön, hogy az osztrák borászat olyannyira csúcsirányba állt, hogy nem kell attól tartani, hogy Kracher halálhírét hallva már veszik is elő Wachauban a műtrágyát meg a kristálycukrot. Ha valaki egy 2007-nél öregebb Kracher-borhoz jut, őrizze, vigyázza, oszt ha valami tényleg jeles alkalom jön – olyasmi, amikor zsebórát szokás ajándékozni – akkor…

Hozzászólások

  1. mondta

    1. Rookie 2007-12-11 10:22:59

    Érdekes, amit olvasok… lehetne kérni egy összeállítást a trendekről, ha úgy tetszik bortörténelmi összefoglalást?

    Nagyon érdekelne, hogy hogyan változott az “izlés”, a borkultúra, illetve ennek milyen okai vannak…
    Hmm?

Minden vélemény számít!