Három tescós sauvignon

Nem hagyott nyugodni a kíváncsiságom, hogy vajon a Tesco hazájában milyen borokat találok a polcon a középkategóriás szegmensben. Ezért nemrég, kint jártamkor betértem egy vidéki Tescóba és leemeltem a polcról három palackot. A választási alap az volt, hogy ne menjünk (ha lehet) 10 font fölé, és ugyanazon fajtából legyenek az összehasonlíthatóság kedvéért. Szerencsém volt, három izgalmas bort sikerült kipécéznem.

Annak idején többször is írtunk azokról az élményekről, melyeket hazai tescós vásárlásaink adtak. Néhol több, néhol kevesebb szerencsével jártunk. Mivel sokat hallani arról, és tapasztaltam is, hogy kint más a mérce, általában jobb minőségűek a termékek vagy sokkal jobb az árérték arány, úgy gondoltam szondázok egy angol Tescót is, meglátjuk, mire megyek vele. A fent említett koncepción kívül nem volt semmi eldöntve, ezért őgyelegtem vagy fél órát a polcok között, mire sikerült dűlőre jutnom. Elég sok akció volt, olyan szelekcióval, hogy csak kapkodtam a fejem: komoly Chateauneufök komolyan leárazva, prémium kaliforniai chardonnay-k és cabsavok szuper áron, felső kategóriás ausztrál shirazok igen jutányosan (átszámolva 3-4 ezer Ft alatt) két teljes polcon, és az alsó árszegmensben, 5 font alatt és környékén pedig annyi bor, hogy kevés lett volna a délelőtt. Ez van, ezt teszi a komoly keresleti piac.

Aztán megláttam egy Oyster Bayt és azonnal döntöttem: sauvignon blanc-okat fogok tesztelni, hármat. Mivel az Oyster Bay 8.99 font volt, és ezzel volt egy jó újvilági stílusom a fajtából, gondoltam nézzünk szét, mi van az óhazából. Huhú, azonnal ráleltem két másik áldozatomra, honnan máshonnan, persze, hogy mélyen a Loire-völgy bugyrából, az egymástól földrajzilag igen közel, stílusban sem sokkal távolabb lévő Sancerre és Pouilly Fumé szőleiből. Mindkettő Tesco selection volt, a Pouilly Fumé 1 fonttal túllőtt a céláron, a Sancerre azonban 9.99 font volt – így az Oyster Bayen spórolt fontommal benne voltam a 30 fontban a háromért. Ez mostani árfolyamon számolva 3460 Ft lenne boronként, ami itthon inkább a felső közép kategóriát (vagy a felső alját így válságban) jelentené, de az angol áraknál pontosan a középen vannak. (A kategóriák: 5-8 font között, 8-10 font között, 10-15 font között és 15 font felett. Az alsó és felső szélen a szuperolcsó ill., prémium szegmens található.)

Oyster Bay Sauvignon Blanc 2012

Marlborough borvidék, mi más lenne – ha nem ez van egy új-zélandi savblanc címkéjén, kis túlzással már nem is veszik. Pedig ott van a szomszédos Nelson is, vagy az északi sziget déli csücskén lévő Wellington. Igaz, a nagy ropogós újvilági sauvignonok mind Marlboroughból kerültek ki, innen a hírnév. Viszont a nagyok, így a Cloudy Bay vagy a Tohu is egy árkategóriával feljebb vannak, és nagy kérdés, hogy valóban érnek-e annyit. Mivel sem az említett kettőből, sem Oyster Bayből nem ittam meg több évjáratot, ezt nem tudom eldönteni. Ezen palack alapján egyedül azt mondanám, hogy nem biztos. Tanítani való, mondhatni mintapéldány újvilági sauvignon blanc-t kapunk: illata intenzív, friss őszibarack és egres, a háttérben a szokásos vágott füves vegetalitással. Szájban is intenzív, gyümölcsös, a savak ropognak, egy kis maradék szénsav segít ennek, elképesztő harmónia, a közepesnél kicsit könnyedebb testhez álló alkohol (12,5%) és a citrusos-grépfrútos lecsengés várja a következő kortyot. Populárisra hangolt, minőségi bulibor, az asztaltársaságnak (átlag borfogyasztók) ez tetszett a legjobban.

Sancerre 2010 Selected by Tesco

A Loire-völgy nyugati oldala, melynek neve összefonódott a sauvignon blanc-éval. Az apellációba tartozó terület talaja izgalmas változatosságot ad az alapvetően nem hordóban érlelt boroknak: a doveri fehér mészkő húzódik itt végig, és megy egészen Champagne-on át Chablis-ig, de az ebbe ékelődő völgyeknek saját mikroklímájuk van, a kovás beütésű kőzettől az agyagtól a kavicsos talajig. Ezek nagyban befolyásolják a borok gyümölcsösségét ill., ásványosságát, testének könnyed vagy nehezebb mivoltát. Ezen palack válogatás, ahogy a hátcímkén áll, melyben prémium borászatok borait házasították, nem volt cél tehát a szűkebb dűlőket megmutatni, alap képet akartak adni Sancerről. Visszafogottabb illat, érettebb gyümölcsökkel és érezhető mineralitással. Ízében érett egres, de déligyümölcsök is vannak, friss sárgadinnye és citrom, teste a közepesnél kicsit nagyobb, ehhez illeszkednek a savak, melyekből kapott bőven. Ezzel és az ásványosságával közepesnél hosszabb lecsengést ér el, és egy alapvetően elegáns karaktert kap. A fentiek miatt nehezebben érthető bor, jó belépő szint azonban a borvidék megismeréséhez.

Pouilly Fumé 2009 Selected by Tesco

A másik oldalon járunk, a folyó túloldalán, azaz szemben. (Állandóan kísért a borvidék, annak idején a vizsgákra készülve mindig összekevertem a burgundiai Pouilly Fuissével, ez a hasonlóság a világból kikergetett.) A sauvignon blanc másik nagy otthona, nevében a „fumé” utal egyrészt a borászok által „fehér füstnek” nevezett szürkés hamvas rétegre, mely az érett szőlőbogyókon kialakul, másrészt a borvidék borainak jellegzetes kovaköves-puskaporos, füstös-ásványos aromáira. Ez a kovaköves agyagnak, márgának és mészkőnek köszönhető. (Ezt csak azért érdemes megemlíteni, mert sokan azt hiszik, hogy a füstösség a keményen barrikolt hordós érlelésre utal – ezt a téveszmét tán Mondaviéknak köszönheti a világ, akik annak idején egy kisfahordóban sokáig érlelt sauvignon blanc-al rukkoltak elő, Fumé Blanc néven, ezzel teljesen összezavarva mindenkit.) Hát, ez majdnem elmondható Sancerre is, és valójában vakon csak a nagyon tapasztalt kóstolók tudnak különbséget tenni. Általánosságban azt szokták mondani, hogy egy Sancerre testesebb, mélyebb aromákkal rendelkezik, egy Pouilly Fumé pedig parfümösebb, virágosabb – de óvatosan ezekkel, mert dűlője válogatja. Na, de térjünk rá erre a borra: friss gyümölcsökkel találkozunk azonnal, méghozzá egressel és ribizlivel (!), de vannak itt citrusok is, és az említett ásványosságot is lehet érezni, bár sokkal inkább szájban, mint kovaköves jellegét az orrban. Viszont van szénsav itt is, mely kidomborítja a gyümölcsös-friss jelleget. Hasonlít az új-zélandira, lehet mondani.

Summázva: nagyon tiszta, nagyon szépen elkészített, minőségben makulátlan borokat kaptam uszkve 10 ezer forintért, és ami ezen az áron szerintem nagyon megérte. Ugyan nem voltak dűlős és nagyon mély borok, de hűen adták azt, amit a borvidéktől és a fajtától elvárt az ember, vagy, ha úgy vesszük, jó borok voltak az ezekkel való első találkozáshoz.

Minden vélemény számít!