Ordas nagy melléduma lenne azt állítani, hogy a borszakíró, meg a borértő nem iszik. Iszik, csak nem veri nagydobra, hogy az orrfelhúzós, köpőcsészével andalgós, hozzáértő-fejes arculatát sérelem ne érje. Titokban, otthon, vagy szűk baráti körben.
Na ezt a csendet megtöröm: bizony, a borértőknél is lecsúszik néha pár üveg. Amikor kifejezetten unom a jegyzetelős, figyelős kóstolást, elmegyek egy olyanra, ahol a ceruza csak ritkán serceg, viszont kérek visszakóstolást mindenből, mint a régi szép időkben, amikor még a véleményemet nem figyelte senki árgus szemekkel.
A Vino Castillo olyan hely, hogy jó a buli, törzsgárda van. A házigazdán látszik, hogy nem csak a profit érdekli, hanem az, hogy jól érezzük magunkat. (Ugye klasszikus, hogy ki lehet számolni, max 12 fő egy üveg a kóstolón, tehát a 24 fős az a két üveges, a Recason talán 24-26-on voltunk, üssetek meg, ha többen, de lazán három üvegesre vette Szeredi Zsolt és felesége, Anna – voltam anno olyan Takács Lajoson, ahol 16-an voltunk egy üvegre, ja, homeopátiás mennyiségeket kaptunk, pedig akkor már én is kortyoltam volna). Na meg a meghirdetetten kívül szokott lenni belövőbor is, csak úgy, meg, ha jó a társaság, Zsolt a végén is elővesz egy-egy meglepetéspalackot. Olyankorra általában már se nem látok, se nem hallok. (Azt nem is mondom, hogy a „usual” sor Zsoltnál úgy néz ki, hogy 14-15 bor van kb. 5900ért, plusz a felvezető-levezető, el lehet képzelni a végére a bandát.)
Recas, Erdély
A palackokon származási hely: Erdély, nem EU. Temesvártól 20 km-re keletre, Villánytól hossztengelyen délebbre található a pince. 900 hektár. Itt kicsit felnézek, előadónk amolyan ex-Egervin effektusról beszél. Csúcsidőben 165 ember dolgozik a pincénél, ausztrál repülőborászuk van, aki fél évet itt, fél évet pedig Ausztráliában tölt (ugye ott pont fordítva van a szüret). A felesége meg riojai, szóval biztos sz@r életük van, meg gyenge a fizetés. Képletes volt az emberünk: ez egy gyárcsarnok, kettőszáz darab hatvanezer literes tartállyal. Ízlelgessük a gondolatot. Az ausztrál hazamegy és otthon számítógépről vezérli a dolgokat. Na jó, lapozzunk a borokhoz.
„V” Feteasca Regala 2011, vagyis királyleányka. Kicsit zárt, meleg, túlérett aromák, enyhe florális beütéssel. Egyébként fehér leányka és kövérszőlő keresztezése. Van benne egy kis maradékcukor, de a korty egydimenziós marad. Zöldalma, körte, gyümölcsök, közepesnél rövidebb és puhább savú, picit lomha is. 77-79 pont
Sole Feteasca Regala 2011, igen, megint egy királyleányka, csak ez már barrique. Innentől fogva minden barrique és bár úgy hallottam igyekeztek szolidan használni a hordót, hogy „ne telepedjen rá a borra”, ez nem mindenütt sikerült. Elsőre picit kénes és ez is zárt, aztán parfümösség, gyümölcsök jönnek. Szájban igen krémes vanília mutatja magát, de jó savak vezetik. Világízlés, vésem fel. Csak másfél hónap újhordót kapott, de eléggé megütötte. 82-84 pont
Sole Chardonnay 2011, enyhe acetonnal nyit, meg a két hónap újkishordóval. Aceton pár perc után balra el. Rengeteg krémes hordóíz, meleg, ananászos, ausztrál stílusú bor, mondhatni élelmiszeripari termék. Persze jól érthető, sok fehér gyümölccsel, stb. 82-84 pont (és sokan keresik ezt a típust)
Sole Quinta 2011, Chardonnay, Sauvignon Blanc, Királyleányka, Muskotály és Shiraz. Pont olyan perverz, mint ahogy leírom. Zöld bor, rengeteg hordós aroma itt is, kókusz és battonage, fa és krémesség. A kortyban viszont izgalmak vannak, van egy kis hűvössége, a savai jól vezetik, pici kenyérhéj és ásványosság is jelen van. Aztán egres és fű, csak nagyon kell szellőztetni. Fél óra után kifejezetten izgalmas bor. 86-88 pont
Kakas Feteasca Neagra 2011, kékfrankos jellegű fűszerekkel nyit az illat, aztán karamellkrém, marcipán és mandula. Öt hónap amcsi hordót nem hever ki senki emlékek nélkül. Kissé olyan a korty, mint egy jól meghordózott alap-kékfrankos, a savak bepuhultak, sok a bogyós erdei gyümölcs és kökény és… ribiszke. Kesernye. Viszont jó ivóbor és 2000 Ft körül korrekt vétel. 82-84 pont
Kakas Syrah 2011, ismertem a bor egy korábbi évjáratát, csak akkor jóval drágábban vettem (3200Ft) és elégedetlen voltam. Ma viszont csak 2000 Ft körül volt, amiért kap egy best buy plecsnit. Lilás-bíbor szín, sok meleg fűszerrel, a hordó itt nem domináns, „csak” határozott, vastag és vaskos korty, pici fémesség, feketebors, fekete bogyósok, puhult sav, érett tannin, pirospaprikás kesernye zárja. (sok a tejsav, sok a fűszer? ki mondta ezt be, hogy leírtam a lap szélére?!) 84-86 pont, 2500 alatt hibátlan vétel
La Putere Feteasca Neagra 2011, ez már francia hordóban volt öt hónapot, füstös, fűszeres illat, de még nagyon fiatal. A fűszerességét valahova a cabsav-kékfrankos közé tudnám belőni. Érett korty, bársonyos tannin, sok alkohol, konyakos lecsengés. 85-87 pont, yes OK.
La Putere Merlot válogatás 2008, kávé és fűszer (jaj megint a hordó, mi van ma velem), kissé fülledt, puha mindene, technológiai bor, ami hamar piacra ment és hamar kifáradt. Gyorsan távozik a szájból, kis letapadt tannin maradt a helyén. 80-82 pont, hősi halott
La Putere Cabernet Sauvignon válogatás 2011, jóval öregebbnek tippelném, érett-égett meleg, nincs póz, integrált tannin, sok fűszer és fekete bogyós, picit techno érzet ez is. 84-86 pont, alive and kicking
Medvetánc 2009, azaz cabsav, merlot, feteasca neagra. Babérlevél, szinte harapható illat erdei gyümölcsökkel, túlérett aromákkal, bordói porossággal. Puha, de balanszált korty, kissé blockbuster stílus, de a jegyzetem vége (és az estémé is) az volt, hogy ez már valami. Hát legyen, 86-88 pont, ez már (megint) valami.
Mostanában divat odabiggyeszteni a borbloggereknél, hogy „a palackot xy adta ajándékba”, vagy ennyiért meg annyiért vettem, magam fizettem. Nem értem, ha az objektivitást nem befolyásolja semmi, akkor minek írja oda? Tessék: itt mindig rendesen fizetek és palackot is venni szoktam, tehát szó sincs reklámról, egyszerűen jól szoktam érezni magam a Castillo-ban. És az objektivitás sem feltétlenül követelmény, ha kortyolok, és nem köpök. Néha nyelni is kell: aki tagadja, nem mond igazat.
