Nem mondhatom, hogy sikeres látogatást tettem az V. Pálinka és Kolbász Fesztiválra, azt azonban elmondhatom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Sajnos a sarkvidéki idő hamar hazazavart, annyira azonban nem hamar, hogy ne tudjak magamba gyömöszölni némi pálinkát és némi kolbászt.
Már a várbuszról leszállva elkezdtem dúdolni magamban Tom Dissevelt és Kid Baltan kompozícióját, A Song of the Second Moont, melyet nálunk inkább csak a Delta tudományos magazin főcímzenéjeként ismer mindenki, félig. Annál a résznél, amikor bejön a sramli a képbe, már Kudlik Júlia beszélt, ezért sokan meglepődnének a folytatáson. A kőkemény hideg asszociációja azonban mindenkibe beleégett (minő képzavar) a magazin bevezető képsorai miatt.
Ilyen érzéssel közelítettem meg a fesztivált, kissé kibillentve egyensúlyomból, hiszen előző nap még 25 fok volt és rövidnadrág, most meg méreten felüli sumosként rongyolt nekem a 80 km/h-s szél, eső és 7 Celsius fok. Amit a széllel együtt kb. 3-nak lehetett érezni. A szél hál? istennek sült kolbász illatát is sodorta felém, így behúztam a nyakam a túrakabátomba, összevontam a szemem, megacéloztam magam és átvágtam az Oroszlános udvar felé, menedéket sejtvén a magas falak között. Meg azért is, mert tudtam, hogy ott találom az Országkolbászt, melyre már igencsak fájt a fogam.
A menedék ügyében nagyot tévedtem, a pajkos szelek a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár falairól boraként csaptak le az időjárással dacoló fesztiválozókra. Akiket igencsak megtizedeltek. A nagysátor alatt kerestem fedezéket, és azonnal fűtőanyag után néztem, valamivel be kell robbantani a belső égésű motort, ha bírni akarom még legalább 30 percig. Találtam is.
Ördögi Fekete Cseresznye Pálinka
Nagyon jó kedzet, a jópofa, minimalista dizájn abszolút passzol a beltartalomhoz. Egyenes, azt hozza, amit a címke ígér. Intenzív gyümölcsösség illatban és ízben egyaránt, friss és lekváros aromák keverednek. Szájban frissesség, majd fanyarság váltja egymást, utóízben köszön vissza a cseresznye, borssal fűszerezve.
Brill Kékfrankos Szőlőpálinka 2007
Ez volt a kedvencem, bár a Brilleseket ismerve, ez nem lepett meg. A műhelyben is jártam, saját szemmel győződhettem meg róla milyen aprólékos, kifinomult és szakmai munka folyik ott. Most direkt nem egy könnyedebb, gyümölcsösebb párlatot választottam tőlük, hanem ezt az évjáratos kékfrankost, mely elnyerte a 2008-as Destillata ezüstérmét is. Tiszta szőlő illat, ill. már leszüretelt, forrásban lévő mustot érezni a pohárban. Azonnal érezni fűszerességet is, szájban a szőlős gyümölcsös jegyek mellett, tanninos, olajos, fanyar ízek keverednek, mintha a szőlő héját rágnám szét. Némi citrus és birsesség is bejátszik, kétségtelenül izgalmas (és évjáratos!) pálinka.
Matheus 60 Alma
Ez már keményebb pálya, kezdeni semmiképpen nem érdemes vele, már csak a 60 fok miatt sem, de az eperfahordós érlelés is a markánsabb italok közé sorolja. Egy ilyennel elvan az ember sokáig, szépen lassan kell kortyolgatni. Illatra nagyon intenzív friss almas, almaleves, reszelt almás jegyek jönnek, és persze uralkodik az alkohol, de ilyen mennyiségnél ez érthető. Szájban az illattal szemben inkább az érlelési aromák, hordós jegyek és fűszerek dominálnak, bors, fahéj, édeskömény. Lecsengésben erőteljesen visszatér az alma, kicsit karamellizáltan olvad szét a torokban. Nagyon karakteres ital, némi Calvados-beütéssel.
Eztán már jöhettek a kalbászok. Az Almárium bisztró legénysége azzal dobbantott a fesztiválon, hogy a már hagyománnyá vált Országtorta ötletét megragadva ők megcsinálják az Országkolbászt. Szakmai irígyég kíváncsiság által is vezérelve kötelezőnek tartottam a kolbász megkóstolását. A séfek szerint: ?A szürkemarha- és mangalica hússal töltött étel egyedi fűszerezéssel készült, amelyben sültpaprika-mozaikként jelenik meg a piros paprika. Mellé helyben sütött köles cipót és házilag készített sárgabarackos mustárt ajánlunk.? Meg kell mondani, jó kolbász volt. A mustár azonban egyenesen varázslatos ? és nem csak az Országkolbászhoz passzolt, de kimondottan jól ment a klasszikusan elkészített, csípős mangalica kolbászhoz is, mely személy szerint nekem sokkal jobban ízlett az Országkolbásznál. De jobban ízlett a kacsakolbász is, melyhez reszelt torma dukált, és izgalmas, új ízek felé sodorta a töltemények különben nehezen táguló halmazát.
Mivel a felkent pálinkaszóvivő éppen azt ecsetelte, hogy sz orrunkhoz kell emelni a poharat és szakkifejezéssel szólva ?meg kell illatozni? a benne található italt, úgy döntöttem, hogy ideje a távozás mezejére lépnem. (Különben mi történt a megszagolással?) Egyet sajnáltam csak: azokat a kiállítókat, akiknek ott kellett maradnia, és tovább állni Tél Tábornok elég hatásos offenzíváját.
