Két Jani Szekszárdról I.

A szekszárdi szüreti napok idén is a legjobb hangulatban telt, bár az eső ezt szerette volna megakadályozni. Nem sikerült. A felvonulás alatt épp nem esett, amikor meg igen, a sátrak fedezéket adtak.

A Szekszárdi Szüreti Napok még mindig az egyik legjobb ilyen fesztivál az országban. Családostól, napközben, vagy bulira hangolva, este egyaránt felülmúlja a várakozásokat. Ehhez nagyban hozzájárul két tény: az egyik, hogy a rendezvény ingyenes, ha támogatni szeretnénk a borász céhet, vehetünk poharat, de nem muszáj. Mi szeretnénk. A másik, hogy a Béla tér elképesztő kisugárzással bír, a Vármegye háza, templom, polgármesteri hivatal között felépített standok pedig ízlésesek, nem deszkabódés kategória. Ez azért is fontos, mert az ember szépen be tud húzódni a masszív sátrak alá, az asztalokhoz, és akkor tökmindegy, hogy esik-e kint, vagy nem.

Idén két pincének tulajdonítottam nagyobb figyelmet (a többiekről is beszámolok majd szépen slukkonként). Márkvárt Jánoséknál régen jártam már, ezért a péntek este nagy részét ott töltöttem, Németh Jánosék pedig pincét bővítettek, amit el is mentem megnézni.

Márkvárték már régen ott vannak a szekszárdi mezőnyben, 12 hektáron gazdálkodnak, főleg a Baktában és a Baranya-völgyben. Alapvető filozófiájuk volt sokáig a hordómentesség, ez az álláspont mostanra finomodott kicsit, de még mindig tartózkodnak a nagy fától. Az elsőnek kapott 2006-os Olaszrizling hiba volt, mármint elsőnek inni volt hiba, mert a sorban sokkal feljebb való. Brutál nagy anyag, nagyon érett cuccból készítve, olajos a mozgása, és kóstolva tannin suhan át az ínyeken. Emellett erőteljesen domborít gyümölcsben (érett alma, barack, egres) és az olaszriznyás kesernyés ízekben is (mandula, kamillavirág). Nekem nagyon tetszett, sőt, sokáig el is nyomta a soron következőket.

Izgalmas volt még az egyszerűen csak Acélnak nevezett 2008-as kadarka, címkéje, stílusa és ára (1200 Ft) egyaránt illene egy műegyetemi buliba, némi Metallica és Kraftwerk mellé, ha ismernék a műegyetemisták. Egyébként egy szép, könnyed testű, fűszeres málnás kadarka, igazi jó ivású örömbor. A 2009-es verzió brutális lett, a címkén lesz kisebb váltás, és valszeg az árban is felfelé – de nem megyünk ezeröt fölé, mondja Jani. Brutális = olyan érett a cucc, olyan koncentrált kadarka ez, hogy már nem az előbb említett kategória, erre már illik jobban odafigyelni. Oda is fogunk, ha palackban lesz.

Általában a 2009-es évjárat szép, nagyon fajtajelleges, koncentrált borokat hozott Márkvártéknak, jó év volt. Ami izgalmas volt a korábbi éveket tekintve: a Cabernet Sauvignon. Itt derül ki az, hogy ezek a borok 4-5 éves korukban kezdenek csak megnyílni, ekkor tűnik el a ropogós frissesség, amit éretlenségnek is érezhet a felületes kóstoló. Ekkorra azonban már megmutatják, mire lesznek képesek, bár még mindig fiatalon. Érdemes velük még pár évet várni.

Pont ugyanez volt jellemző a 2003-as Bikavérre is, amely a pince csúcsbora, a maga ötezer forintos árával. Kóstoltam korábban is, pont három éve, akkor még nem tetszett ennyire. Mostanra azonban elképesztően buja lett. Ezerrel dobálja a cassist, az áfonyát, az érett feketebogyós és pirosbogyós gyümölcsöket, mellette pedig szép fűszerek vonulnak fel, és kellemes marcipánosság. Ezzel el lehet lenni egy jó darabig.

Nem volt más megoldás, mint a Márkvárt-sort régi kedvencünknél, az Aranykulacs kisvendéglő kitelepült standjánál lefojtani. Az étterem benne volt már a Top100-ban, szerintem legfőbb erényük a sztenderd minőség, amit hoznak, amióta megnyíltak. Most egy báránycsülköt sikerült lenyomni, mely omlott a szájban és pont annyira volt fűszerezve, hogy szépen kidomborodjon a bárány íz, mellé friss házi savanyúság húzta a kontrát. (Mondjuk a Sinatra Love and Marriage a holnapon azért elég kemény…)

(Folyt. köv.!)

Minden vélemény számít!