Vendégírást közlünk szomorúan. Ismeretlen tettesek felgyújtották az erdőbényei Ábrahám pince két legértékesebb területét: a rátkai Kerektölgyes dűlőn és a mádi Kakasok dűlőn található szőlőket. Nem tudni, hogy gondatlanságról, vagy szándékos károkozásról van-e szó.
Egy ismerősünk ajánlotta figyelmünkbe a Facebookon található jegyzetet, Németh László népzenész tollából. A szöveget változatlan formában közöljük, vitaindító gyanánt.
Az Ábrahám Pince még nem eléggé ismert név a tokaji borvidék számos borászata között. Pedig lenne mért odafigyelni rájuk. Azok közé a magyar kézműves borászok közé tartoznak, akik a minőséget a mennyiség fölé és az értéket a haszon fölé helyezve gazdálkodnak a jelenlegi válságos időkben is.
Könyörtelenül szakszerű metszés, szigorú zöldmunka: a levelek és a fürtök ritkítása, gyomirtózás helyett fűkaszálás, minimális permetezés főleg rézzel és kénnel, erősen korlátozott (0,5-1 kg közötti) termés egy tőkén, jól megválasztott szüretidőpont, préselés nélkül kinyert must (színlé), acéltartályos reduktív és hagyományos hordós technológiák rafinált kombinálása, egyedülállóan szép furmintok…
– Így leírva egyszerűnek tűnik az algoritmus. „Ja csak ennyi? Akkor én is tudnék ilyen bort termelni?” – Tudnál, persze, ha benned is meglenne az a szívós kitartással párosult művészi intuitivitás, ami Péter Róbert barátomat alkalmassá tette arra, hogy párjával Ábrahám Enikővel együtt néhány év alatt megálmodják és létrehozzák mindazt amiért az Ábrahám Pincét szeretjük. És itt nem pusztán a borokról, a borkultúráról van szó, hanem mindarról, amilyen szerepet betölthet a bor az életünkben.
A közösségi lét, a kultúra, a dal, a zene. Ezek a dolgok teszik teljessé az Ábrahám Pince filozófiáját és varázsát. Így kerültem én is Erdőbényére, csángó zenét muzsikálni és így lett az Ábrahám Pince az Édes Málé lemezünk fő támogatója.
Bizony, sok-sok óra szőlészeti és borászati munka áll egy-egy pohár bor mögött. Ezt leginkább az elmúlt hosszúhétvégén tapasztaltam, amikor nem csak muzsikálni és mulatni, hanem dolgozni, „élménymetszeni” mentem Erdőbényére. Két délutánt töltöttünk a rátkai Kerektölgyes dűlőben a metszőollók kézfájdító csattogtatásával. Látszott is az eredmény: jó volt végignézni a megmetszett sorokon…:
A munka után még arra is volt idő, hogy meglátogassuk Mádon a Kakasok dűlőt, ahol a kedvencem a 2009-es dűlőszelektált Kakasok furmint alapanyaga termett…:
Vasárnap hazaértünk. Leteltek a metszős-borozós napok, véget ért ez a mi sajátos lelkigyakorlatunk.
Indult tovább a szokott és kedvelt mókuskerék: zenélés – munka – zenélés – munka – stb…
Aztán a mai reggelen a szokásos netes körutamon ezek a lesújtó képek fogadtak:
A Kerektölgyes dűlő holdbéli tájhoz vált hasonlóvá. Persze, az ilyen tűz sok mindent meghagy maga után, mivel csak átfut a területen ahogy az első képen látszik. De a második kép tanusága szerint azért jópár odaveszhetett a tőkék közül, mert a száraz szőlőkéreg könnyen lángra gyullad és jelentős hőt leadva sokáig ég… Robi szerint a Kerektölgyes dűlőben jó esetben 20%-os kárra, tőkepusztulásra lehet számítani. Vagyis az általunk firssen metszett tőkék egyötöde nem hajt ki, elpusztul. Évek, évtizedek munkája vész kárba. A Kakasok dűlő alsó részén hasonló a helyzet…
Persze a gyomirtó nélkül, gyepesítéssel-fűkaszálással művelt szőlők felé akadály nélkül terjedt a láng, a szőlőt körülvevő szinte érintetlen növénytakaró télvégi száraz állapotában igen gyúlékony. Talán nem véletlenül vezettek be 10 nappal az eset előtt országos tűzgyújtási tilalmat… Valaki mégis tüzet okozott. Lehet, hogy csak a saját szőlőjében akarta elégetni a lemetszett venyigéit, lehet, hogy csak eldobott egy csikket, lehet, hogy szándékosan gyújtott alá a „gazos” szőlőnek. – ez a végeredmény szempontjából teljesen mindegy… És innen idézném a gazdát:
„gondolkodjunk tovább normális öko felé mutató borokon? vagy fújjunk tele mindent gyomirtóval (a sivatag nem ég)? vagy szimplán lépjünk le ebből az országból?”
Ez tehát az A, a B és a C verzió…? Mért nincs realitása egy optimistább D verziónak? Miért nem lehet ebben az országban társadalmi összefogással megakadályozni az ilyen eseteket? Mibe tartana a nemzet legértékesebb kincsei közé tartozó történelmi Tokaji Borvidék ökológiai művelésű szőlőit megvédeni a tűztől ebben a néhány tűzveszélyesen száraz hétben minden tavasszal? Miért kell mindig az őstermelőnek, a kisvállalkozónak, a kézműves borásznak elszenvednie a legnagyobb kárt? Mást nem zavar egy ilyen eset?
Úgy gondolom, hogy a változáshoz cselekvés kell, a cselekvés alapja az elhatározás, az elhatározás forrása a belső motiváció, kellő motivációt pedig a megváltoztatandó helyzet ismerete kelthet.
Épp ezért írtam le ezt a pár sort. Mert hiszek benne, hogy sok kisember felháborodása és akarata is vezethez változáshoz. Én mint egy a sok közül felháborodtam, akarom is ezt a változást és jelen sorok megírásával tettem is érte.
Ha te is ezt szeretnéd, tégy te is valamit: oszd meg ezt a jegyzetet, hogy minél többekhez eljussanak ezek a gondolatok!
Tisztelettel!
Németh László
népzenész
