Magyar fehéreket kóstolt a somnmelier-világbajnok, Andreas Larsson. Ott voltunk, láttuk, és el is áruljuk, miket kóstolt meg, mert ilyen állatira rendesek vagyunk. Amúgy Larsson jelenségként sem kispálya, 194 centi svéd acél, aki mindent tud minden borról. Csókoltat minden borászt Magyarországon, volna egypár konstruktív javaslata.
Naná, hogy még mindig Amszterdamban vagyunk (legalábbis meg-megállva mindig), ott sikerült összefutni a 2007-es év sommelier világbajnokával, Andreas Larsonnal a magyar standnál, hol máshol. Larsson jött-ment a standok között, itt is kóstolt, ott is. Mondhatnánk, hogy persze a magyar stand előtt hosszabban időzött, de nem mértük stopperrel, hogy más standoknál mennyi ideig kóstolt.
Mindenesetre a magyar bormarketing (Nemes Richárd), a magyar borászat (Heimann Zoltán, Ipacs-Szabó István) és a magyar borkereskedelem (Kató András) jelen lévő képviselőit jó ismerősként üdvözölte, és ez minden ágazat szempontjából nagyon-nagyon hasznos (pláne, hogy a másik kiszemelt célpont Hollandia mellett Svédország).
Na de mit is tud egy ilyen világbajnok sommelier? Meg, hogy is lesz valaki az? Világbajnokságot háromévente rendez a Nemzetközi Sommelier Szövetség (ASI), ott lehet bizonyítani. A versenyen bort kell kóstolni, aztán lökni róla az infót. Aki a szőlőtőkét is eltalálta, az nyert. Komolyra fordítva a szót, a világbajnoknak mindent kell tudni a borról, ami a poharába került, tényleg mindent. Van egy elméleti, írásbeli feladat, aztán a jelöltek kapnak hét pohár bort, és tessék, lehet róla beszélni. Lehetőleg szőlőtőke szintig, GPS-koordinátákkal.
De ez még mindig nem a vége, ezután ugyanis egy „szimulált vacsorát” kell végigvezetni sommelierként: étkekhez bort ajánlani, dekantálni, megfelelően dugót húzni, szervírozni ésatöbbi ésatöbbi, nem adják ezt ingyen. A versenyt mindig máshol rendezik meg, 2007-ben Rodoszon versengtek a címért, négyen.
Larsson egyébként a világ legfiatalabb világbajnoka a maga 35 évével, korábban szakács volt, aztán a kilencvenes években elkezdett borral foglalkozni, volt svéd- és Európa-bajnok sommelier is. Amúgy jazzgitározik. Elég idegesítő, hogy még ehhez is ért. (Mondjuk legalább jó sokszor megkaphatja azt a hülye mondatot, hogy: „Mi a foglalkozásod?” – Sommelier. „Húúú, akkor te biztos nagyon értesz a borokhoz?”)
Nos Larsson úr a magyar fehér sor néhány tételét kóstolta meg, jelesül Heimann Vionáját, Takács Lajos (Hollóvár) Furmintját, meg a Napbort Lőrincz Gyuritól (St. Andrea). Mivel a sort komoly szaktekintélyek két lépcsőben válogatták össze, minőségi aggályok nem is lehettek, legfeljebb a borkészítés iskolája tetszhet, nem tetszhet az embernek.
Karakteres bor, az kell neki
Peer Larsson (ez svékusul olyan mint a miszter, csak ebben a cikkben még nem fitogtattunk, ld. Peer Gynt) azt mondta a Borravaló jelen lévő képviselőjének, Stevie Kraftnak, hogy Magyarországról izgalmas borokra vágyik, olyanokra, amelyeknek van egyénisége. Egészen konkrétan „wines with a personality” mármint, hogy legyen annak a bornak személyisége, karaktere, ne csak simán egy jó borról legyen szó.
Larsson a maga részéről úgy gondolja, hogy a magyar fajtákat kellene a középpontba helyezni, mert a maga részéről már nagyon unja a chardonnay-t. Persze, nem rossz fajta az, de mivel mindenhol termelik, nem ezzel lehet maradandó élményt szerezni. Ha már megvannak azok a fajták, amelyek hazaiak, és ki lehet belőlük hozni a maximumot, akkor koncentráltság, koncentráltság, koncentráltság – ez volt a javaslat.
Azt Larsson mindenképpen elismerte, hogy a magyar borágazat hihetetlen fejlődésen ment keresztül, csak azt kér mindenkit, ne csináljanak olyan szar bikavéreket (írd és mondd: „bullshit bikavérs”), mint amilyeneket a szülei kényszerültek inni a hetvenes években, mifelénk járva.
Minden dugóhúzók királya, a Laguiole (felejtsék el azt a gizda belgát, eleve úgy néz ki, mint valami rettenetes steam-punk nőgyógyászati segédeszköz, magára valamit is adó ember eleve Laguiolt használ, ha már fel akar vágni…), minden sommelier-világbajnoknak készít egy személyes dugóhúzót. Andreas Larssoné szarvasagancs-nyelű. Ezért mindenkit arra kérünk, befejezésül vessen egy pillantást Larsson személyes dugóhúzójára. Megéri.
