Magyar borokról a sommelier világbajnokkal

Magyar fehéreket kóstolt a somnmelier-világbajnok, Andreas Larsson. Ott voltunk, láttuk, és el is áruljuk, miket kóstolt meg, mert ilyen állatira rendesek vagyunk. Amúgy Larsson jelenségként sem kispálya, 194 centi svéd acél, aki mindent tud minden borról. Csókoltat minden borászt Magyarországon, volna egypár konstruktív javaslata.

Naná, hogy még mindig Amszterdamban vagyunk (legalábbis meg-megállva mindig), ott sikerült összefutni a 2007-es év sommelier világbajnokával, Andreas Larsonnal a magyar standnál, hol máshol. Larsson jött-ment a standok között, itt is kóstolt, ott is. Mondhatnánk, hogy persze a magyar stand előtt hosszabban időzött, de nem mértük stopperrel, hogy más standoknál mennyi ideig kóstolt.

Mindenesetre a magyar bormarketing (Nemes Richárd), a magyar borászat (Heimann Zoltán, Ipacs-Szabó István) és a magyar borkereskedelem (Kató András) jelen lévő képviselőit jó ismerősként üdvözölte, és ez minden ágazat szempontjából nagyon-nagyon hasznos (pláne, hogy a másik kiszemelt célpont Hollandia mellett Svédország).

Na de mit is tud egy ilyen világbajnok sommelier? Meg, hogy is lesz valaki az? Világbajnokságot háromévente rendez a Nemzetközi Sommelier Szövetség (ASI), ott lehet bizonyítani. A versenyen bort kell kóstolni, aztán lökni róla az infót. Aki a szőlőtőkét is eltalálta, az nyert. Komolyra fordítva a szót, a világbajnoknak mindent kell tudni a borról, ami a poharába került, tényleg mindent. Van egy elméleti, írásbeli feladat, aztán a jelöltek kapnak hét pohár bort, és tessék, lehet róla beszélni. Lehetőleg szőlőtőke szintig, GPS-koordinátákkal.

De ez még mindig nem a vége, ezután ugyanis egy “szimulált vacsorát” kell végigvezetni sommelierként: étkekhez bort ajánlani, dekantálni, megfelelően dugót húzni, szervírozni ésatöbbi ésatöbbi, nem adják ezt ingyen. A versenyt mindig máshol rendezik meg, 2007-ben Rodoszon versengtek a címért, négyen.

Larsson egyébként a világ legfiatalabb világbajnoka a maga 35 évével, korábban szakács volt, aztán a kilencvenes években elkezdett borral foglalkozni, volt svéd- és Európa-bajnok sommelier is. Amúgy jazzgitározik. Elég idegesítő, hogy még ehhez is ért. (Mondjuk legalább jó sokszor megkaphatja azt a hülye mondatot, hogy: “Mi a foglalkozásod?” – Sommelier. “Húúú, akkor te biztos nagyon értesz a borokhoz…”)

Nos Larsson úr a magyar fehér sor néhány tételét kóstolta meg, jelesül Heimann Vionáját, Takács Lajos (Hollóvár) Furmintját, meg a Napbort Lőrincz Gyuritól (St. Andrea). Mivel a sort komoly szaktekintélyek két lépcsőben válogatták össze, minőségi aggályok nem is lehettek, legfeljebb a borkészítés iskolája tetszhet, nem tetszhet az embernek.

Karakteres bor, az kell neki

Peer Larsson (ez svékusul olyan mint a miszter, csak ebben a cikkben még nem fitogtattunk, ld. Peer Gynt) azt mondta a Borravaló jelen lévő képviselőjének, Stevie Kraftnak, hogy Magyarországról izgalmas borokra vágyik, olyanokra, amelyeknek van egyénisége. Egészen konkrétan “wines with a personality” mármint, hogy legyen annak a bornak személyisége, karaktere, ne csak simán egy jó borról legyen szó.

Larsson a maga részéről úgy gondolja, hogy a magyar fajtákat kellene a középpontba helyezni, mert a maga részéről már nagyon unja a chardonnay-t. Persze, nem rossz fajta az, de mivel mindenhol termelik, nem ezzel lehet maradandó élményt szerezni. Ha már megvannak azok a fajták, amelyek hazaiak, és ki lehet belőlük hozni a maximumot, akkor koncentráltság, koncentráltság, koncentráltság – ez volt a javaslat.

Azt Larsson mindenképpen elismerte, hogy a magyar borágazat hihetetlen fejlődésen ment keresztül, csak azt kér mindenkit, ne csináljanak olyan szar bikavéreket (írd és mondd: “bullshit bikavérs”), mint amilyeneket a szülei kényszerültek inni a hetvenes években, mifelénk járva.

Minden dugóhúzók királya, a Laguiole (felejtsék el azt a gizda belgát, eleve úgy néz ki, mint valami rettenetes steam-punk nőgyógyászati segédeszköz, magára valamit is adó ember eleve Laguiolt használ, ha már fel akar vágni…), minden sommelier-világbajnoknak készít egy személyes dugóhúzót. Andreas Larssoné szarvasagancs-nyelű. Ezért mindenkit arra kérünk, befejezésül vessen egy pillantást Larsson személyes dugóhúzójára. Megéri.

Hozzászólások

  1. mondta

    10. Muhhhhhaaaaa 2009-04-16 12:46:45

    hűha, az milyen lehetett, az a “esetenként bizalmas kettesben”? :D

    9. Mayer Tamás 2009-04-14 14:00:16

    Tisztelt Fórumolvasók!

    Svédországba elszármazott szekszárdiként én voltam az, aki 2003 október-novemberének fordulóján körbekísértem (az akkor még “csak” kétszeres svéd- és egyszeres skandináv bajnok) Andreas Larssont élete legelsõ magyarországi útján a Szekszárdi, a Tokaj-hegyaljai és a Pannonhalmi Borvidék jónéhány csúcsborászának birtokán. (aki nem hiszi: járjon utána…)

    Andreassal azóta volt alkalmam többször is találkozni, eseteként bizalmas kettesben is.

    100%-os bizonyossággal ki merem hát jelenteni, hogy a neve alatt beküldött 5. sz. hozzászólás GARANTÁLTAN nem tõle származik, az hozzá több szempontból is méltatlan.

    1. Aki nagyságrendekkel többet tud a magyarországi borokról, borászatokról és borászokról, mint a magyar borkedvelõk 99%-a, az a legmélyebb álmából felriasztva sem titulál magyar bornak egy franciát. (ahhoz pedig, hogy ilyesmivel viccelõdjön, Andreas sokkal kifinomultabb humorú)

    2. Ha egy valamirevaló sommelier valamennyire is fontosnak tartja a személyes szakmai méltóságát és függetlenségét: legfeljebb legszûkebb baráti körében nyilatkozik arról, hogy mi a kedvenc magyar bora – egy internetes (ráadásul: éppen magyar…) borfórumon SOHA.

    3. Andreas ugyan nagyra tartja a magyar borvidékek, borok, borászatok és borászok elvitathatatlan érdemeit, de a saját értékével is meglehetõsen tisztában van. Ha õ nyilatkozik bármit a magyar csúcsborok ügyében, arról pontosan tudja, hogy ez KÖLCSÖNÖS megtiszteltetés, amiért egyik fél sem tartozik köszönettel a másiknak – legfeljebb a jó sorsuknak, mely egymáshoz vezérelte õket.

    8. Larsson 2008-01-25 09:29:49

    Fel a fejjel Eszencia! Jó, hogy Larsson olvassa ezt az oldalt… hibázott egyet ezzel a francia borral, de nézzük el neki… Biztos azt hiszi, hogy Magyarország egy francia tartomány…

    Hé, Larsson! A billentyűzet nem bír el mindent! Ideje, hogy ezt végre megtanuld!

    7. Eszencia 2008-01-24 15:45:59

    Meg lehet tudni pontosabban a borsort? Az igazán érdekes lenne. Esetleg azt is, mit fogyasztott az ételekhez. Jó a cikk, csak maradt kíváncsiság.
    Fennakadt a lemeztű. Vicc lenne a francia bor említése (Ribeaupierre Merlot)? Valaki megmagyarázná a gyengébb ingerküszöbűek kedvéért, mi ez? Billentyűzet mindent elbír?

    A bikavér tényleg nagy lutri még ma is. Anno a “bort nem iszunk” mozgalom elterjedéséhez volt jó. A kóla jobban járt, túlélte.

    6. Las K. 2008-01-24 03:22:27

    Ket uveg Bikavert kaptam ajandekba evekkel ezelott. Az egyiket megkostoltam, es fozeshez elhasznaltam, a masodikat az itteni (California) nagy foldrenges utan fogom kinyitni, mikor mar minden elfogyott!!

    5. Andreas Larsson 2008-01-23 16:23:32

    Thank you for this article, I`m flattered being an issue in Hungary.

    I would like to underline, that the best quality Hungarian wine – according to my taste – is the Ribeaupierre Merlot – 2006!

    Best regards!

    4. vf 2008-01-23 15:36:57

    Oké, wine with personality-t keresne tőlünk. Az ott kóstolt borok között talált ilyet? Többet is?

    3. Rookie 2008-01-23 14:53:51

    De ha egyszer a magyar chardonnay sokkal jobb, mint…- kezdené a partióta.
    Aki a bikavért szidja és nem magyar, az nem szereti Gárdonyi Gézát! – kezdené a Nemzeti Gárda szóvivője.
    A bikavér tényleg szar, de shit happens! – mondaná a joviális-cinikus.
    Szar ide, szar oda, nekem egy svéd ne pofázzon! – mondaná a nacionalista.

    A bikavérre amúgy tényleg ráférne valami (vajon mi?) olyan hektikus ez a dolog: hol király, hol meg ihatatlan…

    2. Shyr Kahn 2008-01-23 14:23:03

    És a magyar fajták előrenyomulása remélem meg is fog történni, azaz nem nagyon kell erőltetni a francia/német eredetű fehér borszőlők termesztését (vörösből meg ugye nincs ismertebb magyar fajta, hiszen a Kadarka is albán eredetű, míg a Kékfrankos csak a Blaufrankischer magyar neve). Nekünk tökéletes a Furmint, Hárslevelű, Irsay Olivér …stb. Nekem egyébként a Hollóvár Furmint 2006 nagyon bejött a Terroir Club szülinapi kóstolóján.

    1. Shyr Kahn 2008-01-23 14:18:49

    Sajnos még mindig vannak bullshit bikavérek a piacon. Akik készítik meg nézhetnék mit mondott ezekre a szarokra Peer Larsson… bár a pénz beszél, így úgysem fogallkoznának vele… sajnos :(

Minden vélemény számít!