Mert megérdemlik

Az történt, hogy megjelent szeptemberben egy pincés kiadvány a Népszabadság gondozásában, amelyhez valljuk be, közünk volt. Sajnos. Hetvenhét pincészet került a kiadványba, és sok olyan nem, amelyre mi letettük voksunkat. Félig meaculpázásként, félig meg azért, mert megérdemlik, sorozatban beszámolunk azokról, akik kimaradtak. Nálunk ott vannak a listán.

Fekete Mihály borpincéje Szekszárd déli részén, az Ivánvölgyben található, félúton a Heimann-birtok felé, nem sokkal az után, hogy az ember elhagyja Sebestyénék pincéjét. Illusztris társaság, az biztos. A szekszárdi Fekete Borpince nem tévesztendő össze az azonos nevű somlóival, ott a Juhfark és a Furmint dominál, Fekete Mihálynál (Misinél) inkább a fűszeres és gyümölcsös vörösökre terelődik a hangsúly.

Aki gyalog mássza meg a szurdikot (hoppá, egy lokál-terminológia, amolyan dialectus aliscus, máshol inkább szurdok), örül majd a régi présház mellett álló kis kerti asztalnak – itt jól kifújhatja magát egy rozé fröccsel, miközben a kilátást csodálja. Na mostan Szekszárdban azért ez mindenképpen király, a hét domb adta rengeteg völgy, a dűlők, a kilátás.

Misi szerint jó hideg rozét, jó hideg szódával kell keverni, éppen hogy csak megmutatni neki a szódát – amúgy háziurasan. Talán a legjobb erre a Fekete rozé házasítás, Kékfrankosból és Merlot-ból, ha már itt vagyunk. Ez a nagyon gyümölcsös, összetett rosé 2004-es évjárata az Országos Rozé Borversenyen egy aranyérmet és egy különdíjat gyűjtött be, a 2006-os tétel a Rozéborok Miklós napi VIII. Országos borversenyen ezüstérmes lett.

A borászkodás a hatvanas években kezdődött, Fekete János eleinte még vásárolta a szőlőt, majd egy hagyományos – bakművelésű – bérelt Kadarka ültetvényt használt. Fia, Mihály családi hagyományt teremtett a kezdeményezésből, ezt pedig szőlész-borász szakmérnök végzettséggel támasztotta alá.

Misi megterít

A présház mellé mára szép feldolgozó és tárolótér épült, az igazi csoda mégis a régi, tizenhét méteres, 120 éves eredeti építésű pince bővítésével (igen, a borász Heimann pinceépítő-mester öccsének, Ferencnek a műve) jött létre: nem is gondolná az ember, hogy a présház alatt mintegy 290 méteres pincerendszer húzódik. Ennek érdekessége egy szeparé, amely valóságos oltár, vagy mi: a pince egyik szárnyában lépcső vezet fel egy még megmaradt lőszbe vájt részbe, itt egy társaság pont elfér – van hangulata annak, hogy az ember a pince legmélyén, egy királykamrában iszogat, az biztos.

Nyolc hektáron folyik a gazdálkodás, bár a pincében 50 hektár termése is elférne. Alapvetően kékszőlővel foglalkoznak, a legtöbb a Kékfrankos, és Cabernet Sauvinon, de bőven akad Merlot, Kadarka és Oportó is (jóvan, jóvan, Portugieser, na). A területeken mintegy öt százalék a fehérszőlő, ebből készülnek az olyan érdekességek, mint a késői szüretelésű Tramini Cuvée, amelynek kicsit az aszúra emlékeztető zamata van, és mondjuk pörkölt utáni réteshez igen illő desszertbor.

Azt kérdezzük mi lesz a hatosokkal, Misi mondja, hogy a tavalyi évjáratból a Merlot, a Kékfrankos és a Cabernet sauvignon lesz a legjobb. Új hordókat használnak általában, egy francia hordóban érlelt bor (a 2003-as Cabernet Sauvignon Barrique) hozta a páneurópai díjat, kilenc hónapig érlelődött, Misi szerint csodálatos aromákat kapott a bor, a fa diszkréten a háttérbe húzódik.

Feketéék fogadnak csoportokat akár hét közben is, érdemesebb azonban a hétvégére koncentrálni. Borkóstolóra egy órával előtte is be lehet jelentkezni, a nagyobb csoportoknak azért érdemes jó előre egyeztetni. Bár nem az étkezésen van a hangsúly, azért Feketéék mindenre fel vannak készülve (na jó, talán mindenre nem, de sokra): 1500 forintért készül egy szabad merítéses pincepörkölt. A standard kóstoló 2000 forintot kóstál, ebben nyolcféle bor van – Misi pedig a vendégek érdeklődésétől függően erre grátisz rátesz néha egy palackkal.

Kántorbandi

Korábban:

Sampling from Sex R.D.

Budavári reflexió

Önök kérték: Tesco kóstoló

Különleges évjárat lesz, de milyen?