Mission impossible 2: Tengelic újratöltve

Ismét megpróbálkozott a lehetetlennel az Omega Zsírsav Bevetési Csoport, ez az edzett gasztromarconákból álló elit különítmény. Messze az ellenséges vonalakon túl, embert próbáló körülmények között vetette be minden szakmai tudását a nemes cél érdekében. Az eredmény vegyes lett: győzelemről és veszteségekről tudunk beszámolni – miután a csoportos amnézia kezd elmúlni és lassan felszakadoznak a fájdalmas emlékek.

Egy év telt el azóta, hogy az Omega-csoport veteránjai megismerkedtek a Tengelici Kolbásztöltő és Forralt bor fesztivállal. Akkor az idő rossz volt, a pálinka jó – de délutánra megfordult. Az egy év nem telt el nyomtalanul: feszülten vártuk az időt és készültünk. A hibalehetőségek szűkítésére most egy külső specialistát is bevontunk, Rookie személyében.

Eljött a nagy nap, és hirtelen megint a csapatszállító járműben találtuk magunkat. Az előző esti utolsó taktikai megbeszélés mindenkinek jót tett: éreztük, sőt tudtuk, hogy idén nem lesz semmi, ami megakadályoz minket a győzelemben. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

Az objektum

Ahogy az tudjuk, Tengelic szép hely, lakói a tengeliciek, címerükben ott is van a madárka. Egyszerű, kedves emberek, akik szeretik a kolbászt és a forralt bort, és mostanra lett is nekik egy helyre kis fesztiváljuk, amely, meg kell adni, már intézményesülni látszik, keretei is tágulnak, egyre jobban szervezett. Azért még hál’istennek mindig családias a hangulat.

Ez persze csak a látszat: az igazi kommandós átlát rajta mint pék a szitán. Valójában a fenevad torkában voltunk, és ezt mi sem bizonyította jobban, mint az az előhívó folyadék, amit mit sem sejtve pálinka gyanánt megittunk az ünnepélyes megnyitón. Még nem tudtuk, de innen már hendikeppel futottunk.

Végzetes hiba 1.

Éppen annyi időnk volt, hogy a nagy versenytárs, Karaj Bt. standja mellett felállítsuk a tábort. Az Omega Zsírsav Bevetési Csoportot idén a bevetésen a szekszárdi Borműhely, Halmosi Áron és Pálos Miklós borászata támogatta a Rokka sorozat két tagjával, egy rozéval és egy kadarkával, és a 2008-as Campusszal, ezzel a fantasztikus szekszárdi küvével.

A Borműhely szponzor-sora

Alighogy lepakoltunk, belefutottunk az első csapdába: idén úgy döntöttünk, a nemes cél érdekében nem viszünk magunkkal töményet, sajnos azonban az ellenség ezt orvul kifigyelte, és rajokban járultak a táborunkhoz, hogy megkóstoltassák velünk házi főztjüket. Mi pedig, marcona zsoldosok, mit tehettünk mást, összeszorított fogakkal mosolyogva tűrtünk. Különösen egy szakít fel fájdalmas emlékeket, mely valahol az utolsók közt lehetett, és a szomszédos Karaj Bt. felől érkezett. Súlyos orvtámadás volt ez, amely halálos méreg lenne egy SAS deszant szakasz számára is. Miután megittuk és kb. két centi mély vájat keletkezett a nyelőcsövünkön, a kedves tálalója – ez a báránybőrbe bújt farkas – mosolyogva azt mondta, hogy „70 fokosra hagytam”. Hiába. Ezek után még a legfelkészültebb elitcsapat is elemeire hullana szét.

Helyi erőkkel kellett küzdeni

Nem úgy az Omega Zsírsav Bevetési csoport. Bennünk annyi lélekjelenlét volt, hogy ilyen körülmények között is nekiálltunk a feladatot végrehajtani: a cél 30 – igen harminc – kiló sütnivaló, szaknyelven Omega Szálas kolbász előállítása volt. Elő is kaptuk a felszerelést, a KT-100-as töltő berendezést (100 mm-es huzagolt csövű löveg), a 30 kiló frissen darált kolbászhúst (70-30-as), a beleket, mérleget, fűszereket (bors, só, fokhagyma, frissen darált cecei paprika).

Évek rutinja

Az évek során összecsiszolódott, profi munkát látva, mely mozdulatok a körülmények ellenére nem tévedtek, újabb orvtámadást intézett az ellen: pont a mi táborunkkal szembe odacsábította a Csurgó zenekart, amely közismerten mulatós ellenben szintetizátortól távol álló, igen autentikus népzenét játszik. Óriási nyomás nehezedett ránk, kénytelenek voltunk Omega-beállással összekovácsolni az egyre lazuló egységet.

A hírhedt Omega-beállás, karral formált Omega-jellel

Több órás kemény munka következett, amely természetesen a fent említett akadályok folyamatos vételét is jelentette. Most már tudjuk mit éreztek, akik az Agent Orange-ot megtapasztalták Vietnamban. A keverés, fűszerezés, töltés és sütés folyamatai alatt az Omega-csoportot csak a rutin tartotta össze. Emlékeink még mindig darabosak, a későbbi jegyzőkönyvekre tudunk csak hivatkozni. Ezek igen szerteágazó gondolatok, a pszichológus szerint sokuk fantazmagória, melyet a tudatmódosítók okoztak.

Sün (beosztása: irányító; szakterülete: fröccsöntés, húskeverés, fűszerezés, precíziós technikai műveletek):

Az előző esti eligazítás elérte célját: virágillatú whiskyvel kínáltam a jeles csoportot, majd egy kedves kis vendéglőben elköltöttük a fogásokat, ekkor még senki sem sejtett semmit. Az ébredés, valamint a reggeli rendben ment, a darált sertéshús beszerzése is rutinmunkának tűnt, természetesen mit sem sejtve ültünk a csapatszállítóba, hogy Tengelic felé vegyük az irányt. Az úton semmi érdemleges nem történt, kedélyesen társalogtunk egymással, a kissé átformált helyszín megtalálása a megfelelő helyismeretnek köszönhetően nem jelentett akadályt, így semmi rosszra nem gondolva megkezdtük a kipakolást. Egyszerűen szupi helyet kaptunk, a szomszédaink nem csak rokonok, hanem rendes, becsületes kolbásztöltő emberek voltak, akik nem azért jöttek, hogy feligyák egymás borát, inkább szórakozni, kikapcsolódni, ünnepelni jöttek. Nem csoda, hogy ekkor sem tűnt fel semmi különös. A húsok és fűszerek elhelyezése után kitettük gyönyörű kötényünk egyikére szponzorunk borait, egyet-kettőt ki is bontottunk, na ekkor történt valami…

Nevezési lap

Cornelius (beosztása: tisztogató; szakterülete: égetett szeszek, darált húsok, tálalás): “A megismételhető megismételhetetlen. Ötös csapatból kolbász-kvintesszencia született. Hi-tech szerelés, hagyományos felszerelés. Csak a mustár elfogyott. Elvitték a szemetek…

Koni (beosztása: felderítő; szakterülete: fogyasztás, optikai tuning, gyógyfüvek):

Tradíció, minőség, profizmus – voltak az idei akció fő mottói számomra, melyek az elfogyasztott pálinka hatására szépen lassan felszívódtak az agyamban a nap folyamán. Áttörést egyértelműen a szomszédos csapat pálinkája hozott, melynek íze és állaga remekül idézte a lejárt szavatosságú vízkőoldóét, cserébe viszont végig tudtam, hogy merre jár a szervezetemben. A darálásra még tisztán emlékszem, a töltés kapcsán rémlik valami, a sütés és fogyasztás fázisa viszont teljesen kiesett. Szerencsére az eredményhirdetésre már visszajött néhány vágókép és reflex funkció, így be tudtam szállni a csapatszállítóba, ahol hazafelé jól összenyálaztam a Rookiet…

Missing in action

Rookie (külső szakértő, italkeverési és induló specialista):

Mikor az órámra néztem, magam is meglepődtem, hogy le tudtam olvasni a számlapot! Csak erre emlékszem… Rémlik az is, hogy a díjkiosztó már nem rémlik egyáltalán… Emlékszem még arra is, hogy hangosan énekelek Gábor Áron rézágyújáról, de az esemény eszenciája mégis valahogy így hangzik: Öt ember, 30 kg kolbász…

Kántorbandi (beosztása: söprögető; szakterülete: borok, tömegkommunikációs eszközök, dezorientáció):

Énekeljetek csak, énekeljetek. Mi addig töltünk. Nem négy kilót, harmincat. Mindezt annyi idő alatt, amíg más négyet. Halkan jegyzem meg, nem tudom ti is látjátok-e, de van egy ajtó a falon. És elfogyott a fröccsöm…

Nem delírium, ott volt az ajtó…

Rejtély, de valahogyan sikerült a zsűri elé járulni a tállal, amit idén is a helyi flórából gyártott, rögtönzött ikebanával díszítettünk. Kétféle kolbásszal próbálkoztunk: a klasszik Omega sülttel és egy borban párolt, babérleveles kolbásszal, katalán sztájl. Kimondani is nehéz, de nem nyertünk.

Omega-kolbász, ikebana a helyi flórából

Na ki lett az első? Hát persze, hogy a Karaj Bt. és az Orchidea konyhafőnöke, Tibi. Az Omega csoport azonban nem adja fel. Jövőre is ott leszünk, és győz az igazság.

A nyertes

Hozzászólások

  1. mondta

    7. kántorbandi 2008-12-19 11:45:01

    nos, kedves dottore, természetesen szívesen várjuk a csapatban jövőre, mint ensz és négy mancs megfigyelő.

    6. Rookie 2008-12-18 11:56:51

    Jelentkezni az eniskolbasztakaroktolteni@eskozbenberugni.hu címen lehet, de doktorokat amúgy is örömmel várunk, hogy az ilyenkor rendszeres sérüléseket azonnal kezelni tudjuk…

    5. dr nemtudomka 2008-12-16 16:32:09

    hogy lehet jelentkezni a csoportba? hangosan röhögtem a beszámolón, sztem ez az értelme ennek a blognak.

    4. antaL bácsI 2008-12-15 19:12:47

    Már másodszor hibáztam!
    Jövőre jövök.
    Verdammt!
    Illetve Werbung! (…)

    3. cornelius 2008-12-15 18:17:44

    Ennyi idő után szépek az emlékek, ez már történelem. Azért az esti bórkóstoláskor erősen éreztem a hadjárat fáradalmait a harctéri poszttraumás szindróma minden elemével: derealizáció, deperszonalizáció, disszociatív amnézia, flashback. :-)

    2. Sün 2008-12-15 11:15:07

    Az igazi kommandós pék nem a szitán lát át, hanem a Tiszán. Asszem ezt már elmondtam párszor!

    1. Rookie 2008-12-15 11:06:22

    Itt jegyenzém meg, hogy Pálos Miki pincéjébe is tettünk egy körutat, ahol a tételek annyira meggyőzőek voltak, hogy drága édesanyám születésnapja alkalmából rendeltünk vagy 60 litert. A vendégsereg egyértelműen lelkes volt, a Campus fogyott, mint a bulémiás szőke…

Minden vélemény számít!