Nem takarmánykávék

Ne igyál takarmánykávét, az nem jó – mondta Csaba, és hozzám vágott néhány csomag saját pörkölésű ültetvényes, dűlőszelektált arabicát. Én pedig fogtam nemrég beszerzett, a kotyogósok Rolls-Royce-ának tekintett Bialetti Brikkámat és szépen lefőzögettem őket.

Takarmánykávé. Ezzel a nem túl hízelgő jelzővel illeti Gulyás Csaba azon kávék zömét, melyeket legtöbb szórakozóhelyen és áruházi polcon kapni. A helyzet nem annyira cudar, sőt, a kávézók választékát tekintve még javulás is tapasztalható, a folyamat azonban elég lassú. Kapni persze jó drága kávékat a hiperekben, de sokszor az ár nincs arányban a minőséggel. Szerencsére egyre több hely veszi személyes küldetésének a kávékultúra terjesztését, és így bele lehet futni olyan kávézókba, ahol a szakértelem párosul a kínálattal. Mivel azonban én az otthoni kávézás nagy bajnoka vagyok, hisz, amit az ember magának csinál, az biztos felnő a minőségi követelményekhez, a presszóteszt után arra voltam kíváncsi, vajon szerényebb körülmények között lehet-e ténylegesen jó kávét főzni.

A válasz: lehet. Kell hozzá némi invesztíció, jó alapanyag, egy jobb kotyogós, aztán indulhat a mandula. Mi minősül jó kávéfőzőnek? Ezen a téren eléggé el lehet veszni a rengetegben, úgyhogy a lehető legegyszerűbb, manufakturális megoldást kerestem. Hamar kiderült, hogy kotyogósok területén a csúcs a Bialetti. Az olasz gyártónak több szabadalmaztatott modellje is van, mind másra jó. Nekem a Cuor di Mocca és a Brikka modellek hozták a várt szintet. Előbbiben egy fojtószelep csak a megfelelő mennyiséget engedi kifőni, a maradék víz egy második szelepen át párolog el (nem a hagyományosan meglévő biztonsági szelepről van szó.) Így a főzővel egy garantáltan zaccmentes, extra minőségi színkávét kapunk, amely tökéletesen hordozza az aromákat. Szuper arra, hogy kiérezzük a különféle kávék aromái közti differenciákat. Jó benne még, hogy kifőzést követően is a lángon maradhat, a konstrukció lehetővé teszi, hogy a kávét így tartsuk melegen. (Ezt persze nem érdemes csinálni, csak arra jó, hogy nem kell azonnal elzárni, ott állni a főző mellett.) A Brikka teljesen más világ. Ennek a szabadalma egy kuktaszelep, mely bizonyos nyomás fölött engedi csak kifőni a kávét a tároló részbe.

Ennek folyományaként egy komoly cremával rendelkező, dús és koncentrált presszókávét kapunk, milliós presszógép nélkül. Tapasztalatom szerint nincs a piacon ezeknek megfelelő vagy akár eredmény tekintetében összehasonlítható másik márka. (A hagyományos kotyogókkal tett kísérleteim rendre kudarcot vallottak, gépekkel pedig nem is próbálkoztam, egyszerűen vagy túl drágának tűntek otthoni felhasználásra, vagy túl nagy volt a választék ahhoz, hogy dönteni tudjak.)

Na de, mit érdemes otthon főzni? Ez a lényeg, persze. Fontos tudni, hogy a dűlőszelektált arabica kávék élvezeti érteke sokkal nagyobb, mint amekkora hatásuk van. Koffeintartalmuk jóval alacsonyabb a robustáénál, ha tehát valaki pl. egy reggeli bikázást is szeretne a kávéjával, érdemes egy keveréket használni – sztenderd, jó minőségű robustát lehet találni a polcokon.

Hála egy nemzetközi rendszernek, amely a nemzetközi könyvszámokhoz, vagy borászati termelői számhoz hasonlóan működik, pontosan nyomon lehet követni, hogy egy bizonyos kávé honnan származik, ki termelte. Ez a Traceability Project, melynek kódjaival biztosak lehetünk benne, hogy Juan bácsi kezei közül került ki az a bizonyos kávé, ami a csomagra van írva.

Scarlatti – Espresso Blend

90-95% arabica, a többi vietnámi robusta. Tipikus olasz presszókávé keverék, a robustát a test, erő és crema miatt adják hozzá. Illatában erős pörkölési jegyek, földimogyoró, nugát. Szájban csersavas, némi citrusos savasság és erőteljes pörkölési aromák.

Maracaturra, El Amparo ültetvény – Nicaragua

Egészen narancsos, virágos illat bontakozik ki a kávéaromákon felül. Az előzőhöz képest sokkal kevesebb pörkölési jegyet érezni, viszont keleti fűszerek és citrusos tónusok vannak. Karaktere simább, kevésbé csersavas. Lecsengésében alapvetően gyümölcsös.

Barahona „AA”, Santo Domingo – Dominikai Köztársaság

A betűkkel a kávébabszemek méreteire utalnak. Pörkölés alatt ugyanis a babszemek megduzzadnak, porózusak lesznek széndioxid tartalmuknak köszönhetően. Ráadás, hogy ez a kávé tokaji aszús hordókban érlelődött kicsit pörkölés előtt. A nagy méretnek (azaz nagyobb széndioxid tartalomnak) köszönhetően az arabicák közül ennek van a legnagyobb cremája. Ízvilága miatt is tán a legjobb belépő lehet a dűlőszelektált minőségi kávék világába. Csokis-dohányos illat, erőteljes kávéaromák. Kevésbé savas, mint egy átlag arabica, ezért nem olyan gyümölcsös. Bársonyos textúra, szép lecsengés.

Waldeyesus, Sidamo – Etiópia

Talán a legelterjedtebb minőségi kávé a piacon, én legalábbis ebbe futok bele rendszeresen kávéházakban. Vastag crema van itt is, illata kirobbanóan aromás, virágos, bodzás. Van benne szőlő is, de érezni szantálfát, szivardobozos illatot is. Ízében erőteljesen de nem arrogánsan megjelennek a savas és gyümölcsös jegyek, a citrusosság.

Finca el Cashal – Salvador

A kávét termelő manufaktúra korábban Cup of Excellence győztes volt. Étcsoki, dohány, tealevél jön illatban, szájban hasonló zamatok kiegészülve aszalt gyümölcsökkel és némi citrussal, majd egy kellemes kesernyével párosulva a lecsengésben. Nem erőteljes a test, de nagyon zamatos a kávé.

A kávékat Gulyás Csaba biztosította, a Monterosa manufaktúrájában pörkölődtek, Pátyon.

Minden vélemény számít!