A kávé meghódította a világot, emberek millióinak mindennapi luxusává vált. Őshazájában és ahol kézműves módon termelik, a kávébab mellett a szárított gyümölcs teájának is komoly kultúrája van.
A kávé őshazája Jemen, innen származik és indult Etiópián, Szaúd-Arábián és a déli kikötővárosokon keresztül világhódító útjára ez a cserje. Mokha városának neve (arabul al-Mukhá) nap, mint nap szánkra kerül, legtöbbször talán anélkül, hogy tudnánk róla. Az ősi kultúrákban nem volt szemét, minden alapanyag felhasználásra került ? így volt ez Jemenben a kávéval is. Aki már ivott valódi jemeni kávét, tudja, hogy a kávébabok is kicsit különböznek a megszokottól. Ez azért van, mert a mára már mindenhol bevált gyakorlattal ellentétben, Jemenben a kávébogyókat egészben, húsukkal együtt szárítják, majd a ? még ma is sok helyen ? állati erővel hajtott malmokban így őrlik.
Az őrlés első fázisában elválik a száradt-aszalt hús a magoktól, ezeket leválogatják. A kávébab a drágább kincs, de a héj, vagy szárított kávégyümölcs sem megy veszendőbe: ebből készül a kisr vagy kesir (kishr, quishr, gesir), a kávégyümölcs teája. Az ital tökéletes frissítő, mert nem károsítja a szívet, gyomrot, van antioxidáns tartalma ? és persze finom. Sokszor víz helyet fogyasztják lehűtve, szomjoltó gyanánt. Történészek szerint nagyon valószínű, hogy a kávébab pörkölése és őrlése újabb keletű művelet, és először a teljes szárított gyümölcsökből főztek italt.
A jemeniek fűszerezik a kisrt, legtöbbször gyömbér, kardamom és fahéj ? no meg persze cukor kerül az italba, nagyon jellegzetes aromavilágot alkotva ezzel. Jemennek azonban letűntek kávés napjai, köszönhetően a khatnak, melynek bódító hatása révén elért közkedveltsége és ennek köszönhető rohamos terjedése azt eredményezte, hogy az országban kivágták a legtöbb kávéültetvényt és khatot telepítettek helyette. Azóta is népi sport a khatrágás, Jemenben minden délután lelassul az élet, a férfiak (ők nyilvánosan, a nők otthon, nem szem előtt) elbódulnak és egy másik, boldogabb dimenzióban várják a kijózanító másnapot. Ahogy Müller Péter és az URH zenekar énekelte anno:
?Észak-Jemen jó hely, mindenki khatlevélen él
Észak-Jemen jó hely, ott van elég khatlevél
Ott minden rendőr narkós, néha megáll a forgalom
Aki hozzájut egy kis khathoz, elrágja az úton
Észak-Jemen jó hely, kísért az éhhalál
Bezörget egy ajtón, és csupa narkóst talál
Viszont nyugodt kép az utca, sehol se látsz halottakat
Észak-Jemen jó hely, mindenkit helyre ráz a khat?
A kávé azonban erősebbnek bizonyult a khatnál, már abban a tekintetben, hogy megtalálta útját a világba. Mára csak az Egyesült Államokban évi 30 milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, emberek millióinak vált szokásává, mindennapi luxus lett belőle, olyan itallá vált, amely összehozza az embereket.
Jemen után a cserje egyik első állomása Brazília lett (a másik Vietnám), ahonnan meghódította Dél-Amerikát is. Ahogy őshazájában, a termelő parasztok itt is felhasználták a szárított gyümölcsöt, és így született meg a cascara (néhol, spanyolajkú vidékeken sultanának is hívják). A ?felesleg? kidobása már csak a nagyipari kávétermelés hozadéka ? a nem manufakturális módon szárított és magozott kávénál ugyanis a gyümölcs gyakorlatilag alkalmatlanná válik a későbbi fogyasztásra.
Szerencsére azonban a dűlőszelektált, vagy más néven kézműves kávék térnyerése egyre nagyobb így aztán a cascara is lassan elkezdett beférkőzni a köztudatba. A cascara nem sokban különbözik a jemeni kisrtől, csak annyiban, hogy a gyümölcshús itt nincs annyira kiszárítva, inkább aszalt állapotban van, és ezt fűszerek nélkül készítik el.
Egy csésze cascarához két púpozott kanál szárított kávégyümölcsöt leforrázunk, és 4-5 percig áztatunk. Az eredmény elképesztő, leginkább egy sűrű, kerek gyümölcsteához hasonlít: aszalt-gyümölcsös, csokoládés, dohányos, csipkebogyós ? némileg a rooibos teára hasonlít. Melegen és hidegen ízesítés nélkül is kiváló, de kis mézzel, barnacukorral ízesítve is zamatos frissítő. Beszerezni itthon még nem sok helyen lehet, itt biztosan.
