Roncsderbi vagy reveláció?

Nem vágja könnyű fába a fejszéjét, aki a kilencvenes évek magyar borvilágának bugyraiba mélyed jó húsz év távolságból. Az útkeresés ekkor még gyakran merült ki stílusbeli túlkapásokban, a soha be nem simuló tanninban, savhiányban. Roncsderbi, vagy reveláció?

Ez járt a fejemben, amikor meghívást kaptam a Kazinczy Boraukció szervezőitől néhány árverésre kerülő, idős magyar tétel előkóstolására. Aki lusta továbbolvasni, annak bevallom, sem roncsderbi, sem reveláció nem volt, de az összkép rendezettebb, mint amire előzetesen számítottam.

A kilencvenes években gyakran elhangzó „tíz-húsz éves potenciál” nyomában jártam.

Mi volt 1988-ban, 1989-ben Magyarországon, borfronton? Nem igazán emlékszem, nem voltam még olyan korban, hogy „legálisan” ihassak, de nyomokban a kilencvenes évek közepe már megvan. A polcokon sok félédes, kommersz, cukrozott, tömegtermelt, bornak látszó tárgy, a szubmediterrán Villányban – ahol ekkoriban már megindult a magánkézbe került pincészetek virágzása – a kapanyél is beérik, szépen felülnek a tanninvonatra és Le Capitaine Barrique vezetésével le sem szállnak róla jó egy évtizedig (tisztelet a kivételnek).

Egerről az embereknek még a kombinát filléres bikavére jut az eszébe, a kadarkáról alkotott képzeteket pedig jobb nem is piszkálni. Már ekkor is élt az országban pár fanatikus gyűjtő, akinek helye és pénze is volt arra, hogy az első fecskékből ne csak pár palackkal, de jó néhány kartonnal betárazzanak.

Ezek a titokban tartott és megdöbbentő méretű (több ezres palackszámú gyűjteményről is hallottam és a több ezer kizárólag az 1990 és 99 közötti magyar borra értendő) kollekciók most részben kalapács alá kerülnek. A Kazinczy Boraukció koncepciója az, hogy ezek az egykori zászlóshajók, nagy címkék átkerüljenek egyik borisszától a másikhoz – ráadásul a cserére évente három alkalommal is sort lehet keríteni, ennyi árverést terveznek ugyanis. A kikiáltási ár a jelenlegi piaci ár 50-80%-áról indul, aztán meddig megy fel, meglátjuk. Nemzetközi szinten ez az intézmény már működik – ugye mindenkinek a Sotheby’s és a Christie’s ugrott be? Ott ezek a muzeális darabok legalább a jelenlegi piaci ár kétszereséért szoktak végül gazdát cserélni, bár a minőségbeli stabilitás ott ugye nem kérdéses.

Nézzük, mi került a poharakba.

Polgár Zoltán Villányi Hárslevelű 1986 - „Floros”, diós illat, nagyon sherryre emlékeztet. Oxidáció, de tisztán. Szájban teljes savmentesség, ezt leszámítva egy idősebb száraz szamorodnira emlékeztet. Van viszont hossza, közepes teste és tiszta összképet mutat.

Polgár Zoltán Villányi Tramini 1994 – Már arany tónusokba játszik a szín, illatában kamilla, popcorn és ürmösboros fűszeresség. Vastag szövésű bor, intenzív, kicsit művi citrikussággal, de a maradékcukor vitálissá teszi.

Polgár Zoltán Elixír Cuvée 1988 – Animális, csipkebogyós, teafüves illat, nem teljesen tiszta (earl grey). Koriander és bors, tele van kvaterner jegyekkel. Aztán a korty toast és csoki, meggykompót. A tanninja brutál (a kollégákkal fel is címkéztük geronto-tanninnak, meg oktató-tanninnak). Ennek megfelelően a lecsengés szárító.

Polgár Zoltán Cabernet Sauvignon 1991 – Halvány gránátszínű bor, illatában lószőrrel, csipkedzsemmel, rumpuncsos-köptetőgyógyszeres hordófűszerekkel (faringosept?). Viszont a kortyban vannak savak! A tannin picit darabos, a test sem fickós már, de az aszalt gyümölcsök és porózus fűszeresség még élvezhetővé teszi.

Wunderlich Villányi Cabernet Franc 1995 – Intenzív animalitás, gyógytea és beszáradt szilvadzsem az első szippantás. Az előző, 1991-esnél idősebbnek tűnik. Konyakos az íz, tanninja zöld, picit éretlen is, a beszáradt lekvár vonulat itt is átjön. Az oxidáció mindezek mellett az ihatóság határára sodorta ezt a tételt.

Heimann Szekszárdi Merlot 2003 – Emlékszem, mennyire ment a trombitálás, hogy ez egy hatalmas évjárat. Én már akkor sem hittem benne, „nagy hőösszeg non coronat”… azóta hány elhasalt csúcsborral találkoztam ebből az évből! Na de a merlot-nk: zárt illatú, poros fűszerességgel nyit, pici erdei gyümölcs mutatja magát a nyílás után. Szájban viszont vállalhatóan gyümölcsös, nem halott. Közepes test és savak, pici dzsemesség, kissé kusza, zöldes tannin, de ez egy rendben lévő tétel.

Tóth István Egri Bikavér 2000 – Nálam a nap pozitív meglepetése. Egyben van, bár kissé rusztikus, fog rajta az idő. Finom egri fűszeresség, piros bogyós gyümölcsök, puha tannin. Van hossza és tartása, nem nyúlt hozzá az oxidáció.

Gere&Weninger Villányi Cabernet Franc Selection 2000 – Enyhén fakuló, de cseppet sem barnás, vagy gránátos szín. Illatában intenzív brettesség: cserzett bőr, lószőr, szinte mindent fed. Csak szűk húsz percet tudtuk nyílni hagyni, mögötte ott vannak a franc szépségei. Szájban marcipános, likőrös, vörös erdei gyümölcsös aromatika és rapid tannin. Tartja még némi sav, egyáltalán nem temetni való ital.

Polgár Zoltán Villányi Tramini 1987 (félédes) – Sötét aranyszín, avaros, zölddiós illatok. Száraz virágok, nehézkesség az ízben. Nem az én világom.

Polgár Zoltán Villányi Muskotály 1986 (félédes) – Illata kapros és dzsemes, hársvirággal, szőlőaromával. Idős, de „vidám” az összkép, a fajtajelleg közel harminc év után is izgalmassá teszi. A korty „bold”, még vannak savai, a lecsengés puncsos és barackkompótos.

A tisztességben megöregedett borok mellett találkoztam szépségekkel és nem veszítettem el a hitemet, hogy az évtizedeken átnyúló fejlődési ívet tekintve a helyes irányba tartunk. És azt is elárulom: van olyan tétel, amire jó szívvel mernék (merek?) licitálni.

Az aukció 2013. december 15.-én, vasárnap lesz a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, a Budai várban (1014 Budapest, Országház utca 28.), 17 órai kezdéssel. A részvétel regisztrációhoz kötött.

Minden vélemény számít!