Nagy bor, nagy melegben, ellentmondásos, de tökéletesen elfeledtette a körülöttem lévő világot, a kánikulával együtt.
Azt hiszem, szeretem, amit Áts Károly csinál a Szt. Tamással aszú ügyben. Már a Tokaj Reneszánsz 2007-es évjárat bemutatóján is ez a 6 puttonyos volt, ami a 9-es mezőnyből négy másik mellett igazán tetszett, most éppen egy 2003-assal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm, és nagyon jól megértettük egymást.
Annak ellenére, hogy a körülmények elvileg nem stimmeltek egy ilyen léptékű borhoz, vagyis árnyékban volt 35 fok, ráadásul ünnepi hangulatban sem igen voltunk, hacsak azt nem vesszük ünnepnek, hogy a megfáradt vándor Mádon, a Royal Tokaji hűvös teraszán ül, és ilyen aszút kortyol. Azt hiszem, a mádi dűlők közül kimondottan kedvelem a Szt. Tamást, a 12 hektáros terület dél, délnyugat és délkelet felé nyúlik el, és II. Rákóczi Ferenc még az 1700-as években osztályozta első besorolásba. Ha igaz, amit Áts Karcsi mond, és az évjáratok tízévente megismétlik egymást, akkor nem csoda, hogy ennyire tetszett a 2003-as: az 1993-as évjárat ugyanis bekerült a világ legjobb 100 bora közé.
Élénk borostyános szín, narancsos reflexekkel, illatra ásványos, gyógynövényes, pézsmás, fűszeres, dohányos. Nagyon összetett, rétegzett bor, minden pillanatban másik aromát érezni ki belőle. Ízében a kajszi mellett aszalt és kandírozott trópusi gyümölcsök. Rendkívül hosszú, elgondolkodtató bor, el lehet ülni egy pohár mellett akár egy órát is. Az analitika: 8,5%-so alkohol, 231 g/l maradék cukor, közel 12g/l sav. Készült 1780 palackkal, furmintból, hársból és sárgamuskotályból. Van, ahol 12 ezer forint alatt beszerezhető. Így 5 csillag.
