Két emblematikus syrah, két eltérő karakter és terroir. Ezek már nem saját utolsó palackjaim voltak – azoknak már korábban a nyakára hágtam – hanem gyűjtőtől, gyűjtői áron utólag vásárolt darabok. High hopes, ahogy a Pink Floyd mondaná.
Nagy bor, nagy melegben, ellentmondásos, de tökéletesen elfeledtette a körülöttem lévő világot, a kánikulával együtt.
A minap Öcsém kerek évfordulóhoz érkezett, én meg az időt láttam elérkezettnek kirántani pár palackot a nagyobbik borhűtőmből, aminek a mélye sok elfeledett palackot rejt. A két szekszárdi csúcsküvé összekóstolása több tanulsággal is járt, mind a stílust, mind az évjáratokat illetően.
Anno alkalmi vételből okosítottuk, jó kis Medoc. Semmi extra egyszerűen egy remek minőségű CabSav dominálta Claret. A 2003-as most van csúcson.
2008 májusában vettem Villányban a Nyitott Pincék napján, itthoni borhűtőmben tároltam, csak erre az esős, vasárnapi délutánra várt…
Visszahívta annak a bornak értékesítését az a bordeaux-i bortermelő, akinek a bora bekerült a kultikus japán manga rajzfilmsorozatba, a Kami no Shizukuba. Jean-Pierre Amoreau nem akarta, hogy az egész 2003-as készletet felvásárolják a japánok.
A szekszárdi szüreti napok idén is a legjobb hangulatban telt, bár az eső ezt szerette volna megakadályozni. Nem sikerült. A felvonulás alatt épp nem esett, amikor meg igen, a sátrak fedezéket adtak.
Ritka mint a fehér Bordeaux. Tegye fel a kezét, aki ivott már bordeaux-i fehéret! Elég magányos dolog, nemde?
Szeretni való, koncentrált, illatban gazdag, elegáns vörös ez, Vidáék felsőházából, amely eszembe juttatta azt a bizonyost.
Számomra a Viognier-k Viognier-je. Tudom, hogy néha hajlamos vagyok túlzásokba esni, de most nem, higgyétek el.
Legutóbbi hozzászólások