A hosszú cím nem véletlen, Radó “saját használatra” palackoztatta ezt a válogatott tételt.
Ismét árérték bajnokot leltem, ez a bor jelenleg az 1000 forintos lélektani határ alatt leledzik a nagy hiperek polcain.
Badacsonytördemicen megint kiderült: rossz évjárat nincs, csak rossz borász. 2010 lehet, hogy nehéz év volt, Nagy Laci és a Sabar azonban derekasan megküzdött vele. Azért nem volt kisiskolás feladat első évjárattal ebből az évből kijönni.
Az átgondolt arculattal és fajtaszerkezettel piacra törő pince alap házasítása egy nehéz évből. „Küvé-élet”, vagy “küvé lett” az 50% szürkebarát, 40% chardonnay és 10% tramini?
Mindamellett, hogy a pinot noir szerintem az egyik legnehezebben értelmezhető világfajta, mindenkinek van valamilyen fix elképzelése arról, hogy milyen kell legyen a belőle készült bor.
Finomra hangolt olaszrizling, mely egyszerre adja a fajtajelleget, a helyi köveket és a hordós érlelés zamatait. Becsapós, mert könnyen iható, mégsem habkönnyű tétel.
Lehengerlő olaszrizling mely jól is iható, de el is gondolkodtat. Koncentráció, rétegzett aromavilág, sziporkázó savak.
Egyéb ügyekben a Balaton-felvidéken portyázva útba ejtettük régi barátom-mesterem, Orbán Gergely pincéjét.
Hogy mi jut eszembe Csopakról? Hamvas szavai a három és fél decis mértékről, meg arról, hogy egyszer egész télen csopakit ivott. Mostanában egyre inkább a Tamás Pince is.
Tán a legjobb rozé, amit valaha ittam, fordult meg a fejemben. Kis csúsztatással persze, hisz fehérszőlő szülötte ez a bor.
Legutóbbi hozzászólások