Ki vagyunk tömve színvonalas boros rendezvényekkel, nincs panasz. A badacsonyi gazdák összefogását ezen belül is szívesen állítom példaként: évek óta nagy sikerrel fut a borúton a buszjárat, valamint meg tudtak szervezi és le tudtak bonyolítani hibátlanul (hely, borok hőmérséklete, közönségbelépő ára, szakmai órák, stb.) egy klassz kóstolót.
Aki szokta olvasni az írásaimat tudja, hogy régóta van egy enyhe syrah-fixációm. Így volt ez most is.
A hosszú cím nem véletlen, Radó “saját használatra” palackoztatta ezt a válogatott tételt.
Ismét árérték bajnokot leltem, ez a bor jelenleg az 1000 forintos lélektani határ alatt leledzik a nagy hiperek polcain.
Badacsonytördemicen megint kiderült: rossz évjárat nincs, csak rossz borász. 2010 lehet, hogy nehéz év volt, Nagy Laci és a Sabar azonban derekasan megküzdött vele. Azért nem volt kisiskolás feladat első évjárattal ebből az évből kijönni.
Az átgondolt arculattal és fajtaszerkezettel piacra törő pince alap házasítása egy nehéz évből. „Küvé-élet”, vagy “küvé lett” az 50% szürkebarát, 40% chardonnay és 10% tramini?
Mindamellett, hogy a pinot noir szerintem az egyik legnehezebben értelmezhető világfajta, mindenkinek van valamilyen fix elképzelése arról, hogy milyen kell legyen a belőle készült bor.
Finomra hangolt olaszrizling, mely egyszerre adja a fajtajelleget, a helyi köveket és a hordós érlelés zamatait. Becsapós, mert könnyen iható, mégsem habkönnyű tétel.
Lehengerlő olaszrizling mely jól is iható, de el is gondolkodtat. Koncentráció, rétegzett aromavilág, sziporkázó savak.
Egyéb ügyekben a Balaton-felvidéken portyázva útba ejtettük régi barátom-mesterem, Orbán Gergely pincéjét.
Legutóbbi hozzászólások