bor • sör • párlat • kávé • gasztro • bárkultúra
Szeptemberben volt tíz éve, hogy nem a fióknak írok, hanem a netre is kirakom, sőt néha ki is nyomtatják azt, amit a borokról gondolok. Nem dicsekvés: a legnehezebb ebben az állapotban az, hogy elmozdítsanak a holtpontról. Van egy dolog, ami permanensen, egy másik pedig, ami aktuálisan lázba hoz: a vakkóstoló, mint kortalan műfaj és a narancsbor, ami visszanyúlás a gyökerekhez. […]
Szoktam mondani, hogy a kékfrankosból (és olaszrizlingből) először is a legegyszerűbb ivóbort kell tisztán és precízen megcsinálni, 1999 Ft alatt. Na ez nem az a bor.
A feladat nem egyszerű: legyen vastag, de sosem túl testes. Tannin helyett legyen a savgerincen a hangsúly. Komplexitás, finesz, de persze maradjon jó ivású. Fókuszban a bikavér.
Éppen akciós áron pattant a kosaramba két palack is ebből, mint kiderült éppen jókor. Nagyon sokáig már nem húzza, most éppen csúcson van.
Olajos, lassú, rubintos anyag: nem túl sötét de első blikkre (csak szemre) igen extraktgazdag. Az illat animális-fűszeres, pörkölési aromákkal, fanyar meggyel és ringlóval támasztva.
