Mokány bor, markáns savakkal, ásványokkal és alma-chutneyval. Nem divatosan könnyű, meg kell vele küzdeni, de megéri.
Sokat küzdöttem magammal, hogyan kezdjem a számomra egyik legkedvesebb borvidéken, Somlón tett látogatásomról szóló többrészes beszámolót. Ezt a címet gondoltam adni az első fejezetnek, melyben konkrét borokról még nem esik szó, a gondolataim inkább a vidék felé vittek. Somló túra, 1. rész.
Nagy bor, nagy melegben, ellentmondásos, de tökéletesen elfeledtette a körülöttem lévő világot, a kánikulával együtt.
Jó látni, hogy két fiatal borásztehetség az öreg Tokajban olyan borokat tud készíteni, amelyeken már egyértelműen érezhető a kezük nyoma. Van stílusuk, ezt nem lehet túlmisztifikálni: kiváló területeken dolgoznak, hagyományos fajtákkal és a kitartás úgy tűnik, egyre jobb eredményeket hoz.
Általában nem ragadom meg a billentyűzetet, ha ilyen borral találkozom, de ebben az esetben kivételt tettem, mindenki okulására.
Nagy cikket hozott a Guardian magyar borokról a hétvégén. Az irányadó brit lap szerint tiszta szégyen, hogy nem vagyunk érzékelhetőek a brit piacon, hisz vannak izgalmas boraink. Ezzel szemben a környező borországok hasítanak.
A nyúlnak megint sikerült kisebb borcsokrot tojni, idén nyolc bor van benne. Vörösök, fehérek, magyarok és egy olasz, olcsók, drágábbak, magyar és világfajták, sonkához, tojáshoz, bárányhoz, meg a nehezebb húsvéti tálakhoz. Mindenkinek, aki keresi, mit bontson az ünnepi asztalhoz. Húsvéti borajánlat.
Somló a legkisebb, de annál jobban imádott borvidékünk, amiért hajlandó vagyok csatarendbe állni akkor is, ha egy ilyen „nehéz” évjáratról is legyen szó, mint 2010. A rendezvény idén a Petőfi Irodalmi Múzeumba költözött a Borkollégium szervezésében: nem ragozom, hiba nem volt. A jelszó kivételesen a gyors fogyasztás lesz: amíg 2009 egy hagyományos somlói évjárat öt-tíz-húsz-ötven [...]
Lenkey Géza tíz hektáron gazdálkodik tizenegy éve, igazi családi jellegű pincét vezet: a cél nem a tömegtermelés, inkább az egyedi arculatú, érdekes, kis tételek megalkotása, ha ez nem is kecsegtet akkora anyagi haszonnal. A borissza világban csak három-négy éve figyelünk rá jobban oda. És jól is tesszük.
Azzal a jól eső érzéssel kezdem a beszámolót, hogy nagy valószínűséggel tízből kilenc olvasó hallott már erről a furmintot népszerűsíteni hivatott kezdeményezésről és aki esetleg nem, az is biztosan hamarosan fog. Mert a „Furmint Február” egyre nagyobbat szól.
Legutóbbi hozzászólások