A február utazásra hív, hiszen a február 2-ai Furmint Február nagykóstolón pohárral a kézben járhatjuk körbe a hazai furmint palettát a Vajdahunyad várban, fajtaborként és házasításban, száraz és édes tételekben. A beharangozó sajtókóstolónak a belvárosi Divin Porcello adott otthont, ahol a rendezvény ötletgazdája Kézdy Dániel és Szilágyi László, a tokaji Gizella Pincétől osztották meg gondolataikat arról, miért fontos a fajtát övező növekedő figyelem, valamint a kísérletezési kedv, amellyel a furmintos tételeket a borászok készítik és a fogyasztók egyre bátrabban kóstolják.
Van, aki azt vallja, ahhoz, hogy a magyar bor lemaradását be lehessen hozni ?meg kell váltani gyorsan a világot”, de Kézdy Dániel szerint nincs ok a sietségre. Időre van szükség ahhoz, hogy a borászok szüretről-szüretre kísérletezve egyre mélyebben megismerjék az egyes szőlőfajtákat, viselkedésüket figyeljék a különböző termőhelyeken és eltérő időjárási körülmények között. Ezzel párhuzamosan ki kell alakítani egy elképzelést, hogy a számos hazai fajta közül melyik válhat olyan fontos, megkülönböztető jelszóvá, mint a franciáknak a chardonnay vagy a spanyoloknak a verdejo.
Vajon miért pont a furmint került előtérbe az elmúlt tíz évben? A hazai furminttal ültetett terület 70-80%-a Tokaj-Hegyalján fekszik, ahol a száraz boros ambíciók megvalósítását leginkább ez a fajta tette lehetővé, azonban somlói, balatoni és egri pincészetek kínálatában is szerepel. Szerencse, hogy néhány szomszédos országban, Szlovákiában és Ausztriában is dolgoznak a furminttal és nemzetközileg is ezen a néven ismeri meg egyre több szakember és borkedvelő. A szélesebb körű népszerűsítést szolgálja majd az első International Furmint Day február 1-jén, amikor arra bátorítanak a szervezők, hogy kóstoljunk furmintokat és adjunk hírt is róla. Másnap, a nyolcadik alkalommal megrendezett Furmint Február nagykóstolón szembesülni fogunk egy szinte lehetetlen kihívással: több mint 100 kiállító borát ? lehet ? végigkóstolni. Érdemes ezért ?stratégiát? választani: lehet egy-egy bort kóstolva bejárni a várat, a kedvenc pincéket felkeresni friss tételek után kutatva, vagy esetleg ismeretlen kuriózumokra vadászni.
Tokaj-Hegyalján 10-15 éve kezdődött el egy olyan folyamat, mely által az édes borkülönlegességek mellett száraz borral is egyre komolyabban kezdtek el foglalkozni a borászatok. A gazdasági fenntarthatóság és stabilitás szempontjából ez elengedhetetlen, hiszen az évjáratok szeszélyessége miatt nem lehet kiszámítani, mely szüret alkalmával lehet késői szüret, szamorodni, vagy legjobb esetben aszúkészítésre alkalmas termést szedni, ezzel szemben a száraz tételeket előreláthatóbban lehet tervezni.
A borvidék fejlődésének ebben a fázisában kezdődött a Gizella Pince története 2005-ben, amikor Szilágyi Laci, hátrahagyva Debrecent és a kosárlabda csapatát, feleségével együtt átvette nagyszüleitől a Tokaj-hegy déli oldalának tövében megbúvó pincét. A borkészítés mint kreatív folyamat vonzotta és a kaland kezdetén egy befogadó, támogató közegre talált mind az egyetemen, mind a borvidéken. Mára már 15 hektáron és 8 dűlőben dolgoznak Mád, Tarcal és Bodrogkeresztúr határában, lankadatlan kísérletező szellemmel. Kiemelt cél, hogy a friss gyümölcsösség és a feszesség jellemezze a tételeket, ez alapján Laci kedvenc állapotát a borok másfél-három éves korukban érik el, ezután kezdenek el határozottabban megjelenni a palackos érlelésnek tulajdonítható tercier jegyek.
A pincénél több mint tíz év után megérett arra a korábban csak dűlős borokból álló szortiment, hogy átgondolják és kiválogassák mely borok jelölik a jövőbeli irányt. Ennek a letisztulásnak az eredménye a 2015-ös Furmint, amely öt dűlő termésének a házasítása. A közepesen intenzív illatban megjelenik a vilmoskörte, enyhe trópusi gyümölcsök és vegetális jegyek, miközben érezhető de nem tolakodó a szándékosan visszafogott újhordó használat. A korty szinte ropogós akár egy Granny Smith alma, a markáns savérzetet pedig egy lágy, de húsos gyümölcsösség, kiváltképp licsi ellensúlyozza a szájban.
A Szil-völgy egy vékony lösz takaróval fedett fekete-dácit tufa alapkőzetű dűlő, amelyet Laci a kedvencének vall. Bizalmat szavazott ennek az előtte kevéssé ismert termőhelynek, és a régi bakműveléses tőkék és a teraszok felújítása mellett az évek során közelről figyelte a furmintot és a hárslevelűt, hogy kipróbálja külön vagy házasítva mutatják-e a legjobb arcukat. A döntés három éve az utóbbira esett és a kóstolt Szil-völgy 2015 Furmint-Hárs valóban mutatja azt a fűszeres és rétegzett jelleget, amelyet a talaj tesz elsősorban lehetővé. A curry izgalmasan játszik a sárga ringlóval a pohárban, szegfűszeges jegyek mellett egy kedves, szinte élesztős kerekség érezhető. Az éppen megérett sárgadinnyés jegyek mellett, ízben is átjárja a bort a friss fűszeresség, ázsiai citromfűre gondolhatunk, miközben a korty közepi kamillás jegyek már az érést sugallják. A korty sós ásványossággal zárul.
A kísérletezés egy korábbi állomásán 2012-ben a borász egy hárslevelűt és egy furmintot is készített kedvenc dűlőjében, mi most a 2012-es Szil-völgy furmintot kóstolhattuk meg. Illatában vegetálisabb a házasításnál, zöldfűszerek és lime, sós jegyek jellemzik, míg a hordó vajas-krémes karaktert ad. Citrusok és fehér virágokkal nyit a korty és a mentás, enyhe fűszeresség mellett összességében kerek élményt nyújt.
Zárásként két ?sajnos ? már kifutott édes tételt kóstoltunk: a Szinszi 2012 késői szüretet és a 2007-es aszút. Az előbbi esetében az évjáratot jellemző szárazság miatt nehezebben tudott a botritisz megtelepedni a bogyókon, így többségében ép, de töppedt szemekből készült a 700 palacknyi Szinszi, amelyet Laci kislányának, Marcsinak dedikált. A száraz sárgabarackos, mazsolás illat mellé kandírozott narancs és mézesség dominál, belesimulnak a meleg fűszerek, a fahéj és a csillagánizs.
A 6 puttonyos aszú elkészítése a 2007-es évjáratban egy egyensúlyozás volt a különböző dűlők között: az alapbor a mádi területek szőlőjéből készült, míg az aszúszemek négy dűlőből lettek szedve. A halvány arany szín ellenére az érett sárgabarack és szárított füge jegyekkel mutatkozik be a bor, a korty a sárgadinnye és a sárgabarack mellett a kandírozott gyümölcsök és a birsalmasajt koncentrációjára emlékeztet, a hosszú lecsengést pedig a csillagánizsos fűszeresség határozza meg.
A kedvenc tételem a Szil-völgy furmint-hárs házasítás volt, lenyűgözött az a rétegzettség, amellyel kitárult a pohárban, eközben pedig hű maradt a gyümölcsösség és feszesség kettős célkitűzéséhez, amelyet a Gizella Pince borai képviselnek. A furmint rendkívül jól fejezi ki a talaj, az évjárat adottságait, néha szikár és ropogós, máskor citrusok, almák és körték kavalkádja köszön vissza a pohárból. Megtapasztalni egy módon lehet, kíváncsian kóstolva, így a cél februárban: furmintra fel!
(A Szil-völgyben készült téli képet a Gizella Pince a Facebook oldalán posztolta, köszönet érte!)
