Egy furmint kóstoló után is ki tudok még kötni a Drop Shop-ban, pláne ha azt remélem, hogy ott Feudi borokat kapok.
A tavalyi év nagy felfedezése volt számomra ez az olasz, campaniai pincészet, teljes nevén a Feudi di San Gregorio, aki helyi szőlőfajtákkal dolgozik és még a savakat is ismerik. Ráadásul milyen menőség már a Vezúv oldaláról bort inni! Amikor a DS Facebook oldalán megláttam, hogy a héten három palackot is bontanak, tudtam, hogy ott a helyem.
Lacryma Christi Bianco 2014 (Coda di Volpe és Falanghina)
Reduktív bor, öt hónapot volt tartályban. Gyümölcsös, almás illat és íz, zöldfűszerek, alma ? és citromhéj, gyógynövény, sós-kövesség. Friss, jó savszerkezettel, lendületességgel. Jó az egyensúlya (12,5%), szép rétegzettség jellemzi. Máskor is kóstoltam már és most sem okozott csalódást, amolyan klasszikus választás.
Pietracalda Fiano di Avellino 2013 (Fiano)
4-5 hónapig seprőn tartva, battonage technikával. Fehérhúsú gyümölcsök, gyömbér, gyógynövény, krémesség, szőlő, kamilla, kandírozott citrushéj, fehérbors, sósság. Koncentráltabb, intenzívebb aromákkal, közepes testtel. A sav és az alkohol (13%) is passzol a karakteréhez, kerek, kellően komplex bor, ami szerintem gasztroban is remekül használható a különleges aromák miatt.
Taurasi 2011 (Aglianico)
Tartályban erjesztve, utána 18 hónapig közepes pörkölésű francia barrique-ban érlelve, majd még 9 hónap palackban. Fűszerek, szilva, meggykompót, feketecseresznye, kis animalitás, bőr, sósság, feketebors, ginzeng, balzsamecet, vanília. Izgalmas aromák jellemzik, érett, már kissé dzsemes karakter. A tannin borzasztóan sok, tapad, nem lehet kikerülni. Nem segít ezen se a viszonylagosan élénk savszerkezet, se a bor koncentráltsága. Kerek, némi édes tónussal, a korty végén ánizsos, hűvös lecsengéssel. Nem tudom, hogy a tannin javul-e majd további éréssel, bár ismerek olyan vörösbor rajongót, akinek ez így lenne tökéletes.
