Az esti műszak után maradt egy negyed dekanternyi 2000-es de Fieuzal. Hála a feledékeny city boyoknak (mondjuk öntöttem beléjük Orosz Gábor 2003-as aszúját rendesen…)!
Olajos, lassú, rubintos anyag: nem túl sötét de első blikkre (csak szemre) igen extraktgazdag. Az illat animális-fűszeres, pörkölési aromákkal, fanyar meggyel és ringlóval támasztva.
57% merlot, 39% CS és 4% syrah, leginkább a család Columbia Valley-ben található ültetvényeiről. Közép rubin szín, mahagóniba mosódó szélekkel.
Szeretni való, koncentrált, illatban gazdag, elegáns vörös ez, Vidáék felsőházából, amely eszembe juttatta azt a bizonyost.
Vaskos sötétség helyett közepesen áttetsző, hol narancsba, hol barnába játszó színképet kapunk…
Tömény málna a Chateau Cheval Blanc 2004, igaz, még nagyon-nagyon fiatal. Kortyonként 3000 forintért. Nagyon apró fegyelmezett kortyokat tessék elképzelni!
Egyre érthetőbb miért vált oly hirtelen szóbeszéd tárgyává a szekszárdi Szeleshát borisszák körében: hibákkal aligha találkozik az ember, ezzel szemben finom savakkal, jó struktúrával, kiemelkedő borokkal igen.
Friss, gyümölcsös, csokis, szuper áradó merlot-édesség, de nem gejl. Egy rendes hallé rendes társa volt ő.
Az egyik “legfrissebb” formájú 2003-as amivel mostanában találkoztam. Színében nyoma sincs idősödésnek, kissé fakult rubin mindenféle barnás vagy narancsos játék nélkül.
A gőgös sommelier főnökével (egyben tettestársával) éppen új házi Bordeaux után kajtat. Úgy tűnik, most nyomon vannak. Fiatal tőkék bora, de éppen nem filozófiai melységekre van most szükség.
Legutóbbi hozzászólások