John Le Carré semmit nem vet oda foghegyről, semmi sem véletlen könyveiben. Ahogy az sem véletlen, hogy az Éjszakai portásban milyen borokat vonultat fel. Most olvastam. Pommard, Sancerre, Dom Perignon. Szomjaztam.
Egyre érthetőbb miért vált oly hirtelen szóbeszéd tárgyává a szekszárdi Szeleshát borisszák körében: hibákkal aligha találkozik az ember, ezzel szemben finom savakkal, jó struktúrával, kiemelkedő borokkal igen.
Nem mást, mint Cseke Gábor küldte nekünk ezt a gyöngyszemet: szexi málnabomba, amibe nehéz belekötni. Talán az árába már bele lehet.
Röpke kis felmérésünkből, melyet nemrég borturisztikailag eszközöltünk, kiderült: legtöbben Tokajba mennének, oda utaznának legszívesebben. Ezért mi szerveztünk egy utat Pannonhalmára, nehogymá.
Osztrák vörös alapküvé került az asztalunkra, Leo Hillinger pincészetéből. Alap vörös házasítás ez, izgalmas minimalista csomagolásba rejtve, szép gyümölcsökkel, de kicsit sok alkohollal.
Szenzációként érte a felismerés Stevie Kraftot, hogy létezhet olyan Champagne, amelybe fenntartások nélkül beleszerelmesedhet. Most megtalálta. Az igazság az, hogy továbbra is úgy van vele, hogy azért a pénzért máshol már több mint tisztességes bort kapni, de lehet, hogy a Bruno Paillarddal mostantól kivételt tesz. A lényeg, tisztelettel, a degorzsálás dátuma…
Nemrég tettük le Arthur Hailey nagysikerű bestsellerét a hetvenes évek közepéről. A könyv jó négyes alá, nem volt életünk könyvélménye, de nem csalódtunk Mr. Haileyben.
Úgy esett, hogy annyira kíváncsiak voltunk a Szeleshát bemutatóra, hogy hárman is elmentünk a Winebarba. Dr. Nemtudomka, Fater és Kántorbandi beszámolója a fiatal szekszárdi birtokról, ahonnan bársonyos tanninok, átgondolt és érett borok kerülnek ki.
Gondolkodóba esik az ember, ha egy világfajtát vetünk össze a kadarkával. Egyik szempontból hurráoptimizmus és a mostmegmutatjuk-lelkesedés lesz úrrá rajtunk, aztán letargikusabb hangulatba kerülünk. Van ennek értelme? Fogja valaki szeretni a kadarkát rajtunk kívül valaha? Ráadásul nem is Hungarikum, mert Kis-Ázsiából származik (lásd még gamza, braničevka, csetereska, fekete budai, fekete cigány, fekete linka, jenei, stb. [...]
Maradtunk még Villány nyárnak is betudható mediterrán tavaszában,és a Vylyan után a vendéglátóink, Polgárék pincéjét látogattuk meg. A felhozatal olyan volt, amilyennek Polgárékat megismertük: összetett, koncentrált vörösök, melyekhez csatlakozott néhány játékosan könnyed fehér. A vendéglátás része pedig egyszerűen lenyűgöző volt.
Legutóbbi hozzászólások