bor • sör • párlat • kávé • gasztro • bárkultúra
Noha már lassan törzsvendége leszek az Etap borbár „3 Borász Est”-jeinek, írni még nem írtam egyikről sem. Az esemény kötetlensége tehet erről, inkább csak beszélgetek a barátokkal és a borászokkal, nem pedig jegyzetelek vagy borokat elemzek.
Mindenki tudja már, mi az a Fuxli, mi az a Siller, úgy tűnik, hogy jó ötlet volt a termelők részéről ez a néhány évvel ezelőtti kezdeményezés. Az idei Fuxlik bemutatóján mind a tíz bekerült pincészet képviseltette magát egy-egy 2014-es sillerrel.
Mi a siller? Egy bortípus a rozé és a vörösbor között, a rozénál teltebb színét a hosszabb héjon áztatástól kapja, ami miatt több cserző- és színanyag kerül a végtermékbe.
Fuxli néven szövetkezett hat szekszárdi pincészet, hogy az addig márkanévként csak Heimannéknál szereplő Fuchslit minimálisan átbrandingelve lépjenek közösen a piacra. A cél: kadarka alapú sillerbort készíteni, ezzel egységesen megjelenni a piacon. Ehhez egységes címke is kellett. Nekem bejött.
Biztosan sokan fognak írni a kékfrankos (lemberger, frankovka, blaufrankisch, stb.) fajtáról, a kárpát-medencei elterjedtségről, fagytűrésről, termésbiztonságról, én a fajta fontosságáról szeretnék. Mielőtt beszámolnék a Terra Hungarica „Kékfrankos napjáról”, ezen merengek egy kicsit.
