Fesztivál-expressz fehérben

Eleget téve a valóidejűség trendjének (facebook, online streaming videók és társai),a borravaló is “on the run” számol be a Borfesztivál eseményeiről, nevesint fehérezni sikerült a csütörtöki napon és ezt azon nyomban közzé is tesszük. Szolgáljon esetleg ez a könnyed merítés útmutatóul a hétvégén kilátogatóknak.

Utamat a gyöngyöstarjáni illetőségű Ludányi Pincénél kezdtem, ahol egy kevéssé acélos, inkább parfümös-virágos, jó savú, picit rövid, de élénk olaszrizlinggel nyitottam, amit a szintén florális és szintén 2009-es pinot gris követett, főleg kamillával hízelkedő tónusokkal. Ezek a borok árban is pont azt képviselik, amit a beltartalom ad, ez becsülendő.

A szomszéd standon Lenkey Géza az, akit nem szabad kihagyni. Alkotásai – száraztól az édesig – egységesek voltak, mind magán viselte a borász jól felismerhető keze nyomát. Az első bor egy 2006-os furmint-hárslevelű volt “7 dűlő” áll a címkén. 2/3-a acélban, 1/3-a hordóban ért 8 hónapot, Géza elmondása szerint tudatosan, első pillanattól a házasításra lett tervezve. Férfias bor ez sok sóval, bőséges savval. Klassz zöldfűszerei mellé a körte, vegetális aromák zárkóznak fel. Lecsengése igen hosszú és már kezdenek kialakulni a palackérés jegyei is. A nap egyik legjobb bora.

A Holdvölgy 2007 65% furmint és 35% hárslevelű házasítása. Melegebb karakterű, az évjáratnak is köszönhetően. Finom alma és lédús barack váltogatják egymást az ízben, kevéssé minerális vagy savgazdag, viszont jól érthető.

Az Úrágya-Holdvölgy Hárslevelű 2006 már a félszáraz kategóriába esik 11,8g/l cukrával. Déli gyümölcsök a kőágyon, tökös savakkal megtámasztva, a lecsengésben megjelenik ugyanaz a zöldfűszeres-vegás karakter, ami a szárazakban.

Aztán jött még egy nagy durranás, a 2004-es hárslevelű, ami ugyan november végén lett szüretelve, de száraz. “Ebben a borban találtam meg azt, amiért elkezdtem borászkodni, ilyen bort szerettem volna készíteni mindig is.” – a gazda kedvence, nem véletlenül. Intenzív illatában egy német rizling elegáns petrolossága mellett csoda mineralitás (ahogy Géza mondta, ez az a kovakőszag, amit gyerekkorában érzett, miután a patronos puskájával riogatta a környéket). A borban sok van mindenből, főleg hosszból. Igazi zászlóshajó.

A kör végén visszatértem az édeseket is megkóstolni, de inkább már csak élveztem az utazást és kevéssé jegyzeteltem. A sor úgy nézett ki, hogy Barátságos 2003 (furmint-hárs a Kishegyről és Vilmányból), 2003-as furmint (Holdvölgy-Úrágya), Kis Családom 2003, Fordítás 2003 és végül egy lehengerlő(en légies), remek szerkezetű 2003-as hat puttonyos aszú. Leírás híján legalább a neveket megemlítem, hogy az édesebb szájúaknak kedvezzek: egyikben sem fognak csalódni.

Kovács Nimródnál most kifejezetten egy tételre voltam kíváncsi, ez pedig a 2009-es furmint a Nagy-Egedről. 2004-es telepítés, 2008-ban szűztermés, idén már nagy remények. Két hete palackozták, még picit nyúzott volt, de a hossza nem hazudik, ha hagyjuk pihenni fog ez még szólni. Nem tipikusan magyar értelmezése a fajtának és a helynek (battonage technika, amerikai ízlésű hordóhasználat sok vaníliával) de én lelkes vagyok, mert a Nagy-Eged és a furmint találkozása csak izgalmas lehet. Közben befutott a standhoz Berecz Stephanie a Tokaj Kikelettől, egy nagyon poppos üvegbe zárt (Hold and Hollo) borhoz adta a nevét [Erről a palackról külön írunk majd a Bor&Design kategóriában – a szerk.]. Ez a furmint (45%) hárs (25%) sárgamuskotály (5%) házasítás a vidám palack ellenére nem techno, behízelgően déligyümis, de nagyon vastag, komoly bor. Long Island Ice Tea és Vidéke Áfész helyett a koktélrajongók figyelmébe is tudom ajánlani. Még belenyaltam itt a most aktuálissá vált 2007-es Oszvald Somlói Juhfarkba – gyógynövények, magas extrakt, brutál savak… jó reggelt: Somló, itthon vagyunk.

A Heinemann Kft. standja bővelkedik kiváló külföldi borokban és pezsgőkben, a 2005-ös Laroche Chablis Grand Cru forgott először a pohárban: illatában negro, selyemcukorka az obligát citrusos-almás jegyek mögött ízében végtelen lecsengéssel, acélos savszerkezettel, életteli gyümölcsösséggel. Van még mit tanulni a balanszról. Beszaladt még egy tipikus új-zélandi is: Villa Maria Marlborough Sauvignon Blanc 2009. Ezzel meg lehet téríteni a hitetleneket (Csalán a borban? Ugyan már!… Na, akkor ezt szagold meg!).

A Dimenzió Borászat egy viszonylag friss kezdeményezés Homokon, Kecskemét mellett. Hárslevelűt, félédes kövidinkát és egy sillerbe hajló, csontszáraz kékfrankos rozét kóstoltam. Az első selyemcukorkás-primer szőlőaromákkal bíró, a dinka a 16g cukor ellenére fajtajelleget is mutató, a rozé pedig jó savú volt.

Ezt követően megnyugtattam magam egy fél deci Szepsy Szent Tamás Furminttal (2007), a nap egyik olyan bora volt, amit nem sikerült kiköpni, így hát lecsusszant. Áprilisban már kiveséztem: előnyére változott, a fa kezd szépen integrálódni, a többi érték tökéletes maradt. Ha nem érted miért van sztárolva, kóstold meg.

Tokajban van még egy “páros”, akikre feltétlenül érdemes odafigyelni, mert fiatalok, lelkesek, lendületesek. Adott a tudás, a hihetetlenül értékes terroir és a nagy jövő ígérete. ők a Gizella Pince (Szilágyi László) és Balassa István. A Gizella Pince védjegyeként ma a meleg, lédús, déli gyümölcsökre emlékeztető karaktert érdemes megjegyezni, alátámasztva a remek savakkal, míg a Balassa borokban a jó rétegzettség és mineralitás dominált. A Gizella Furmint Battonage 2008 és Hárslevelű Barát-dűlő 4.B ebben a szellemben készült klassz borok. A pincének van egy öreg, bakművelésű parcellája (Bige-dűlő), ahonnan biztosan fogunk klassz furmintokat kóstolni. Ez a dűlő már szerepel egy 1867-es térképen és több besorolás is első osztályú szőlőtermő területként említi. 2000 tőkéről 626 palack jött le az idén (0,5kg/tőke alatti kemény átlag) – a felső réteg laza lösz, ez adja a florális tónust, mögötte az andezit altalaj kérlelhetetlen ásványaival. Gyógyfüves-gyógyszeres ez az ásványosság, némi édeskésség kedvesíti az utóízt.

Balassa István Nyúlászó furmintja 2008-ból nagy testű, gazdag bor remek savakkal, lecsengésében férfias kesernyével, a Betsek hárs pedig olyan jegyzetekre sarkallt, hogy “Micsoda terroir-jaink vannak és micsoda fajták? Kincsek ezek, a magyar száj pedig ezeket tökéletesen ismeri.” Nagy divat a terroir-szemlélet, csak ne felejtsük el, hogy ebben a fajta is benne kell foglaltasson: ha a hely és a szőlő harmóniában tud mesélni arról, amit a borász mondani szeretne, akkor születik meg a csoda.

Orbán Gergely borait kóstoltam még: 6,5 hektárból 4,5 ha chardonnay, 2,5 ha szürkebarát. A két fajta több talajról és több stílusértelmezésben mutatta magát. Balatonrendes mellett kevert erdei talaj, vulkáni altalaj, de vannak agyagos homokkal borított vulkáni területek is. Reduktív és barrique tételek váltották egymást. Borai testesek és jól iskolázottak, egy érthető koncepció mentén elinduló, tudatos haladás előfutárai. A “Brutal” elnevezésű, 16,5% alc pinot gris akár aperitifnek is megállja a helyét (érdekes módon a magas alkohol bár egyértelmű, mégsem éget).

A napot a Vinoportos kollégák standján Árvayék 2009-es tételeivel koronáztuk meg: chardonnay, furmint, sauvignon blanc, egytől-egyik jó ivású, ugyanakkor kellő komolyságú borok túlzások, túllógások nélkül. Az arculat tökéletesen passzol a választékhoz, szerencsére egyre több helyen kaphatóak is.

Szóval idén is a bőség jóleső zavara, kiváló borok és kiváló hangulat, a borfeszt kihagyhatatlan. Jó képességű fehér fajták és varázslatos adottságú területek hazája vagyunk, kincsek vannak a kezünkben, csak tudjuk használni. Az elvesztegetett évtizedeket nem kapjuk vissza, de a hagyomány és tudás rövidesen felülírja majd a történelem kikényszerített kerülőútjait és visszatérhetünk a rendes kerékvágásba.

Minden vélemény számít!