Veritas menni Amerika

Magyarország egyik legnagyobb kis és nagykereskedésébe voltam hivatalos egy portfolióbővítő délutánra. Az apropó, hogy felvettek a kínálatba néhány amerikai tételt, melyek közül szám szerint tizenegyet kóstoltam meg.

Tempós, jó hangulatú kóstoló volt, többek között Szik Mátyással (aki idén az év sommelier-je lett, egyébként a Prime-ban dolgozik), Sánta Zoltán nemzetközi borakadémikussal, Angermann Lacival (innio sommelier), a kóstolót Dénes tartotta a tőle jól ismert laza stílusban, pont így kellett. Nem is körítek tovább, nézzük a borokat.

Veritas cowboys menni Amerika

Trapice Oak Chardonnay 2012

Ez egy mérnöki chardonnay az ezer hektáron gazdálkodó pincészettől (másfél millió karton (!) megy évente exportra, nyolcvan országba, ez a belépő szint). Sok vanília (külön kiemelendő, hogy a papír szerint négy-hat hónapot valódi (LOL) tölgyhordóban volt). Hogy miért LOL? Mert ebben az árkategóriában a donga és a chips, meg a beporzás szokott tarolni. Érintésnyi almásság, szájban is hozza a fajtajegyeket. Rövid, kissé egyszerű, technológiai bor, viszont 1) tiszta, 2) érthető. 1900 Ft körüli árával nem tartom rossz vételnek. 81-83 pont.

Au Bon Climat Chardonnay 2010

Dénes elmesélte, hogy valami agyament ausztrál pali a borász (talán a kerge jelzőt emlegette többször), de baromi híres a pince, elég letisztult fajtaválasztékkal. (Negyven hektáron 2/3 chardonnay, 1/3 pinot noir – nem tudom hova képzeik magukat ott Santa Barbarában, de ezt ne is feszegessük, mióta a kínaiak Chateau Lafite-másolatokat húznak fel bárhol, már semmin nem lepődök meg). Na! Vajas, déligyümölcsös, meleg karakterű illat, nekem kicsit klisés. Nem hosszú és a kortyközépen egy PAUSE (“) gomb is meg van nyomva. Hozza ezeket a jegyeket szájban is, egy kis ásványossággal tarkítva (hét mérföldre vannak az óceántól, atomi marketingduma a sós levegő hatása a százszorszépekre). Tiszta, korrekt, vastag anyag, a mélységet hiányoltam. Kb. 7500 pénz és 84-86 pont.

Luigi Bosca Gala III 2010

Megint egy kis családi parcella, hétszáz hektár, a házasítás viognier-chardonnay-riesling. Meg is állapítottuk, hogy nagyon el van találva olyan szempontból, hogy mindhárom fajta szépen kiérezhető és mindhárom fajta tesz valamit a struktúrához, illetve az aromatérképhez. Tiszta, intenzív gyümölcsösség, főleg fehér húsúak, egy kis kókusz és kukoricakonzerv. Szájban majdnem nagy testűnek mondanám, izgalmas citrikus-édesfűszeres vonalon mozog, mellette a fehér húsúak. Sav rendben, hossz rendben. Negyven kilométerre vannak az egyenlítőtől, nagy a hőingás. Ennek a borhoz maximum papíron van köze, de muszáj volt leírnom, hátha valaki odaképzel még valamit. Az illat komplex, a szárazpróba grillázsba hajlik. 4900 Ft körüli árával és 87-89 pontos értékelésével rendben lévőnek találtatik.

Au Bon Climat Santa Barbara Pinot Noir 2010

Váltás a veresekre. Húsos, érett vörös bogyósok záporoznak a pohárból, főleg málna, ami kicsit már túl is futott az érésen). Érdekesség, hogy hat ültetvény külön iskolázott borai vannak beházasítva fél év után, aztán még valami mágia és kész is a mix. Szájban vajas, puha textúra, fűszeresség, kis tannin, szegfűszeg és szegfűbors zárja. Szép savak, hosszú lecsengés. Remek vétel, még ha 7000 Ft felett is van. 88-90 pont.

Domaine de La Cote Santa Rita Hills Pinot Noir 2012

Ebből a borból mindössze 640 karton készült, ami Amerikában valóban lehetetlenül kicsi szám. Európába 300 palackot küldött a tizennégy hektáron (ugye, ez már egy élhető méret?) dolgozó pince. Illatában friss gyümölcsösség, hersegő, lendületes. Cseresznye, egy kis floralitás, sok kapor és valami hűvös, lédús déligyümölcs, talán licsi. Komplex, semmi nehézkesség, komolykodás. Szájban is fiatalosan virgonc, puha savak, sima felület, aromák az illattal harmóniában. Szépen cseng le és nagyon-nagyon szívesen innám öt év múlva, amikor lecsillapodik és elkezdi felvenni az első palackérési jegyeket. A potenciált prognosztizálom, de a mai állapotát pontozom: 90-92 pont, sajnos 22.500 Ft, de egy hatos kartonnal kérnék.

Antica Terra Willamette Valley BOTANICA Pinot Noir 2011

Az est sztárját nagy várakozással vettük magunk elé. Nem okozott csalódást. Komplex, lehengerlően érdekes, pillanatról-pillanatra újat mutató illat: meggy, fehérbors, oregánó, hűvös mineralitás (egy pillanatra a Somló ugrott be!), majd avaros-gombás irányba megy el. Egyetlen jegy nem tetszett, a hordóhatás, de nagyon a háttérben van már most, pár év alatt majd legyűri. A korty gyümölcsös, még a tannin is jól detektálható. Ott van az izgalmas fűszeresség, kis sósság is, valamint a lecsengésben elroppantott szőlőmag és pici primer fehérszőlő íz is. Baromi izgalmas, nagy bor, burgundi stíl. 91-93 pont, kb. 24.000 Ft

Antinori Equus Carmenere 2008

Fajta és kategóriaváltás. Antinoriék mindenhol a világon vesznek pár parcellát (lásd pl. Tűzkő). Mondjuk, nem lehet rossz élet, hogy a magánrepülőmön egyik remek birtokomról a másikra utazok, miközben libériás inasok szolgálják fel a csúcsboraimat. Na de ez a bor nem az, ez az alap. Rapid bakelitillat, feketebors, cassis és lovak, nagyon határozottan. Ez a négy dolog, egészen orrbavágó módon. A korty meleg, a kissé darabos tannin tűnik fel elsőre, ami a lecsengésben adsztringens. Animális, áfonyadzsemes, picit művi, de igen kirobbanó. Bornemissza vendégeket olcsón kápráztatni (és egyszerű illatjegyekre betanítani) ezzel a borral is lehet. 2700 Ft körüli áron 81-83 pont

Palo Alto Cabernet Sauvignon Reserve 2007

A lusta olvasónak mondom, az est legjobb vétele. Abszolút nem vagyok cabernet-fan, tőlem ez egy meglepő kijelentés. Édespaprikás, bőrös, zöldborsos, meleg illat, amiben az érintésnyi menta az animalitás eltűnésével együtt erősödik. Szájban bőséges, de puha tannin, nagy test, rengeteg gyümölcs. Steakért, vagy szarvassültért kiált. Csúcsán van, tessék élvezni, elég hedonista. 3400 Ft-ért kiváló, 88-90 pont.

Trapiche Icono MSV Vina Cristina Y Bibiana Coletto 2008

Nyolcvan termelőből (akik amúgy is megugorják a szintet) kerül kiválasztásra évente három, akik ezt a single vineyard malbec-et készítik. Feketeáfonyás, szilvás, brutál-nagyboros illattal mutatkozik be. Egy igazi gyümölcsbomba, egy Klicsko, nem hagy pihenni. Szájban is vastag, letaglózó, kirobbanóan gyümölcsös és dzsúzos, de a savak szépen tartanak. Bő, puha tannin, kissé likőrös összkép, de ez a világban az elfogadott “nagyboros” stíl (Parkőr Róbert, ha már…). 7900 Ft, 90-92 pont.

Antinori Albis 2004

Háromnegyed cabernet, egynegyed carmenere. Cassis és pirospaprika (ahogy ezt leírtam mondják be éppen, hogy cabernet és valóban dominál). Nem túl komplex, nem is vaskos. Fekete teás tannin, pici maradékcukor, fáradásnak nincs jele. Nem nehézkes, érett cserű, hosszan gyümölcsös bor, csúcson. 89-91 pont 14.200 Ft

Antinori Antica 2006

Tiszta cabernet anzedizes-bazaltos talajról, több klón házasításával. Igazi babérleveles, feketedzsemes, fekete teás bor. Echte olasz, Napából. Szájban csodásan érett, puha, bőrös, fűszeres és némileg fekete bogyós gyümölcsökkel tarkított. Szép sav-tannin-alkohol arány. 12.500 Ft, őt is szívesen vinném haza. 91-93 pont.

Tanulságos kör volt a jó meleg újvilágban, a borok között pedig akad olyan is, amelyet saját használatra is beszerzek majd.

Hozzászólások

  1. BZoltan mondta

    Hát, nem tudom. Vegyes érzéseim vannak amikor azt látom, hogy bővül a külföldi borok kínálata.

    Egyrészt ugye mindenki azt pumpálja, hogy kell a kitekintés és szükség van a külföldi borok ismeretére, hogy kontextusba kerüljenek a magyarok. Ez szép meg jó.

    De például már a Bortársaság kínálatának is 30%-a külföldi bor. Persze tudom én, hogy a sales volume az ami számít az pedig még messze nem lehet 30%, de azért mégis.

    Ennyire jól megy már a jó (!!!) magyar bor kereskedelme, hogy külföldre kell nyúlni a nagy hiányban? Amikor egy kereskedő külföldi bort ajánl a magyar vevőven a magyar bor helyett, akkor hogyan érzi magát egy magyar bortermelő? Amikor egy magyar étteremben, magyar sommelier külföldi bort kínál a magyar vendégnek akkor mit tesz hozzá az amúgy is kemény ellenszélben dolgozó magyar borágazathoz.

    Nem tudom, tényleg nem tudom… én magam sok külföldi bort iszom és itt a asztalom mellett is két karton külföldi (Elzász és Wachau) bor áll, mert tanulni kell. De, hogy én egy vendégnek ne magyar bort kínáljak azt nem tudom elképzelni. Az első a Somló, a második a Balaton és a harmadik a Mátra. Ennyi elfogultság és lokálpatriotizmus talán még nem hülyeség. Vagy az?

  2. Kántorbandi mondta

    @ BZoltan:
    Zoli, nem az, legyél is lokálpatrióta. Én azonban azt képviselem, hogy tanuljuk meg a bort szeretni, és fogyasztani, majd eztán legyen igényünk arra, hogy kedélyállapotunkhoz képest válogassunk. Van, amikor egy amcsi sorozathoz van kedvem, van, amikor egy svéd thrillerhez. Van, hogy nem tudom letenni pl. Fehér Béla Kossuthkifli című könyvét, van, hogy egymás után olvasom a Philip K. Dick sci-fiket. Lényeg, hogy élvezem a filmeket, és az olvasást. Neked, mint termelőnek nyilván magyar bort kell ajánlanod, sőt, Somlóit elsősorban, ez evidens. Egy étteremben pedig, ha pl. egy új-zélandi bárányt ennék, szívesen látnék hozzá egy Central Otago-i pinot noirt, ha érted mire gondolok.

Minden vélemény számít!