Minden körülmény ideálisnak tűnt a fehérek után a vasárnapi vörös körhöz. Sütött a nap, a Várban nem gyülekezett a nép – csak bennem a várakozás – mindenhol álmos borászok lézengtek szombat esti bevetésük után. Délelőtt a Millenárison egy órás sorban állás után megtekintettem a Csokoládé Lelke kiállítást (külön misét érdemelne), majd délben irány a Vár. A vidám sapkás vásári zenekar ugyanazt a nótát nyomja, mint pénteken – megállt az idő, gondoltam elégedetten. Pohár a kézbe, jegyek a zsebbe, repülőrajtot veszek lélekben.
Első állomás a Vylyan stand, marketing-ügyileg úgy ugrik az ember elé, hogy kikerülni sem lehetne. Nyilván a 2006-os Pillangó és Mandolás (előbbi merlot, utóbbi cabernet franc). Új design, ami bekerült a Fesztivál legjobbjai közé, szerintem sem érdemtelenül. Sajnos a 2007-es syrah még várat magára. A Mandolás csokis-hordós jegyekkel mutatkozik be, nekem szinte újvilágias felfogású (cassis, fekete bogyósok), még mindenképpen érlelhető. A Pillangó most annyira nem tetszett: vékonyabbnak, tompábbnak tűnt, de esélyt még fog kapni, mert a Bországgyűlésen jobb formában is láttam már, akkor csak a magas alkohol rondított oda az áfonyának.
Az Etyeki Kúria standjánál a többek által dicsért Magyar Vándort kóstoltam – a „sima” pinót nem hozták ki a fesztre, kár. Ebben van 10% merlot is: illatában florális, köves, ízében szépen hozza a gyümölcsöket és még több fűszert. Picit alkoholhangsúlyos, ahhoz képest a teste nem túl nagy, nem ájultam el tőle. Utólag jöttem rá, hogy ez bizony a pince soproni területeiről való, azért a mineralitás.
Bősz Adrián 2006 óta van jelen a piacon, komoly önkritikával és derűvel találkoztunk nála (már dél körül személyesen volt jelen a standon). A 2007-es kadarka karcsú, klassz és sokarcú fűszerekkel, szikársága egészen más, mint a szerintem kiváló fehér testvére. A Báta Cuvée kadarka-kékmedoc-kékoportó-kékfrankos (4K?!) igazi, könnyed, jó savú, hűvös tónusú nyári itóka, reméljük jövő nyáron is ilyen arcát mutatja majd. A 2007-es Menoir volt számomra kiemelkedő. Illatában keresű csoki és mandula volt jelen, de nem a hordótól. Adrián szerint igazi „csajos” bor. Valóban jó ivású, sok édes fűszerrel.
Sopronból a Taschner Pince volt kiszemelt áldozatunk, itt is találkozhattunk és beszélgethettünk is Kurt Taschnerrel (aki azzal nyitott, hogy az ezer forintos kóstolójegyet gátlástalanul hamisítják és az esti kóstoltatás forgatagában ez nehezen észrevehető). Kóstoltunk egy 2007-es pinot noir-t, ami közepesnél kisebb testével, barnás-áttetsző színével, húsos (és picit csípős)tónusaival a klasszikus iskolás képviselte. A 2006-os kékfrankos reserve tintás-tanninos, magas alkoholú zömök bor volt, számomra kissé el volt hangolva a komolykodás irányába. Kevés 2003-as borral lehetett találkozni a Fesztiválon, ilyen volt viszont a cabernet sauvignon selection, ami meglepetést okozott: nem mai darab, de a kor jól áll neki. Klassz palackbuké, ránctalan tanninok, alkohol csak a háttérben, sok erőteljes vörös gyümölcs, jó szerkezet. El sem akartam hinni, hogy ez már egy napja bontva áll a standon. Ezek után rá lettem beszélve három pezsgőre is (irsai olivér és chardonnay – ez utóbbi most került be a Gresham választékába – valamint zöld olivér). A zöld olivér (zöldveltelini és irsai olivér) extra brut, nagyon kedves, egyértelmű gyümölcsösségével belopta magát a szívembe.
Elhagytam hát a Poncichter negyedet és átballagtam a szekszárdi sorra, ahol Vesztergombi József és Felesége nyitották épp a standot. Itt le is cövekeltem egy időre egyrészt a kóstolás számomra hiánypótló jellege miatt, másrészt nem adatott még meg egy beszélgetés a gazdával ilyen nyugodt körülmények között (fél kettő-kettő felé járunk és még mindig semmi tömeg). Szépen végigkóstoltam a sort: 2008-as olaszrizling mutatja a 2007-es erényeit (azt még a nyáron ittam és tetszett) nagyon karakán, fajtajelleges, már egyáltalán nem primőr bor, a 2008-as siller pedig régi ismerős volt (gyakorlatilag vademecum jelleggel mozgott velem belőle pár üveg, amikor nagyobb társasággal voltam kirándulni, vízitúrázni, stb.) A 2006-os kékfrankos kis édességgel, borssal kezdett bele, majd tanninok, fűszerek bőven és közepesnél hosszabb lecsengés.
Ami igazán szíven ütött, az a 2007-es kadarka volt. Sós jegyek után a fűszerek és fűszernövények kavalkádja, mineralitás, némi kesernye, pont jól. Közepes test, zsíros-földes tónusok, a szikártól két lépésre, az édeskéstől hárommal visszább. Látjuk, tudjuk, tapasztaljuk, hogy van, aki hisz benne. A 2006-os merlot nem popularitásra hangolt, de érző szív dobog mögötte: ez szikár, de gyümölcsös; kemény, mégis van benne keserű csoki és kávé. A Vicarius Cuvée merlot és cabernet franc, literre pontosan fele-fele. (Köz) érthetőbb: alkoholos, nagy testű, sok pörkölési aromával, tüzes bor. Előkerült egy (egyelőre) nem forgalmi tétel is, a 2006-os cabernet sauvignon, ami júliusban lett palackozva (még fektethető). Sok csoki és a konyakos-meggyes vonal mögött másodlagosan zöldfűszerekkel, jó savakkal támogatott bor. Örültem, hogy a hely kicsit felülírta a fajtát.
Innen csak járkáltam és (félig) vaktában tüzeltem: Matias Szekszárdi Kadarka 2008 (primőr, fickós, villányira hangolva, Kiss Gábor keze nagyon jól érezhető), Matias Cabernet Franc 2007 (aromaintenzitás a maxon), Gróf Buttler Kadarka 2006 csudaklassz, de jobb volt a 2005-ös, picit édeskés, elbillen az összkép. A 2006-os syrah illatát a bors dominálja, ízében a megszokott vegeta-ásványok-vastagság és kivételesen erőteljes tanninok.Vincze Béla Arcanum 2006-os Cabernet Franc-ja sötét, olajos anyag; fiatalka, rengeteg szilva és egyéb bomló gyümi, magas alkohol mögött remek savak, egyelőre a hordó is nagyon jelen van. Meglepetés volt a 2006-os Polgár Syrah, ami a gyógyszeres-ásványos indítás után egy szolid animális vonalon keresztül át tudott lendülni az egzotikus fűszerek irányába és hosszú lecsengésével, koncentráltságával nagyon bejött (vállas, de nem kövér). A 2008-as Rubin Cuvée (merlot-kékfrankos) utána csak ribizlis kistesó, sok tanninnal és áfonyával. Szép élmény volt a 2007-es Gere Kopár, a 2006-os Bock Capella és 2007-es Bock Syrah. Ezek – mondhatni – kilencven pont felett teljesítenek. Fekete bogyós gyümölcsök, jó hordóhasználat, de még erőteljes tanninok és vanília.
Egyre inkább egyértelmű, hogy a 2007-esek előzik a 2006-osokat érettségben, viszont némileg tartok attól is, hogy úgy járunk, mint a 2002-2003-as évekkel: először 2003 a sztár, ma viszont szívesebben bontok a 2002-esek közül szinte bármit, a 2003-asokkal pedig sok a pofára esés. Úgyhogy 2007 kezd fogyasztható lenni, figyeljünk oda. És pont akkor értem a Malatinszky-standhoz, ahol az etalon és emlegetett, szép emlékű 2003-as cabernet franc-t kértem csupán. Sajnos RIP, béke poraira: teafű és csipke, rozsda, emléke szívünkben örökké él. Akinek még van, szerintem igya meg.
Kis kitérő Jekl Flóránál: a 2006-os cabernet franc válogatás és duett (50-50% merlot és cabernet franc) meglepően emlékeztetett egyetlen egy aspektusból Máté Ferenc boraira: rumosmeggy minden mennyiségben. A tiszta franc-ban volt meggybefőtt, csoki és viszonylag egyszerű szerkezet, a cuvée-ben pedig kakaóhegyek és szilvalekvár, valamint tiszta rum is. Itt már fél négy körül járt az idő, kezdtek az emberek is megjelenni, úgyhogy pár gyors korty jutott még: Gere Tamás Pinot Noir 2006 (ibolya és tannin villányi XXL-es kabátban), Figula III (cs-cf-m, hűvös-minerális), Planeta Burdese 2005 (cs-cf-m, szicíliai bordói – bájos képzavar a feketeribizlis, újvilági tónusaival, egyébként klassz), Descendientes de J. Palacios Petalos 2007 (100% mencia, virágok és áfonya), majd két St.Andrea (egy Napborral kezdtem pénteken a Fesztet, egy Hangáccsal zártam vasárnap). A Magyalos Kadarka (2007) illatában mazsolás kalács, ízében buja fűszerek, a Hangács kisbika pedig fiatal még, a merlot gyümölcseire épít, érdemes lesz visszatérni rá.
Nem kevés élmény, lesz mivel álmodni egy darabig. Ami a legjobban tetszett (nem sorrendben): Vylyan Mandolás, Bősz Adrián Menoir, Vesztergombi József Kadarka, Gere Kopár, Polgár Syrah, St. Andrea Magyalos Kadarka.
Fater
Korábban:
Újdonságok és régi finomságok – várnapló 3.