Francia kisborvidékek, kiejthetetlen nevű szőlőfajták, szevasztok! Kereshet az ember egzotikus borokat Trinidadon meg Tobagón, vagy akár az Udmurt Autonóm Köztársaságban (ott mondjuk pont nem talál), de akkor sem tud olyan meghökkentő jószágokat találni, mint amilyenek az isten háta mögötti francia vidékről sunnyognak elő. Illetve, dehogy sunnyognak. Büszke termelők ők, évszázados tradíciókkal, csak éppen a szomszédos Bordeaux-nak, vagy Burgundiának egy kicsit erősebb volt a PR-ja. Kraft a Vinexpo első napján pont egy ilyen bandába botlott bele, volt ott minden: baszk, jurai, meg korzikai bor. Automatikusan tíz pontot kap az, aki most bejelöli Irouleguy-t a vaktérképen!
Mielőtt nekiindult volna a Vinexpónak, Kraft félálomban arra gondolt, hogy baszk borokat kellene kóstolni. Ebből egyrészt az következik, hogy Kraft egy fanatikus állat, akinek jelen állás szerint nincs jobb dolga, mint erre gondolni, másrészt meg az, hogy a Vinexpón ez abszolút a realitás szilárd talaja. Mert itt minden van, de tényleg, minden. Van a borvilágban egy iskola, amely azzal keménykedik, hogy a minél kisebb, a minél tradicionálisabb után kell kajtatni, keressük az egyedit. Persze, fájdalmas azt mondani, hogy egy Burgundi Pinot Noir közhelyes, de alapvetően mégiscsak gyakrabban botlik bele az ember mint mondjuk Francia-Baszkföld, vagy Spanyol Galícia, avagy Eger ? hol is van az, Bukarest mellett?- boraiba. (Itt jegyeznénk meg, hogy a magyar boroknak, a maguk tökéletes kiejthetetlen neveivel, ellenben mindentől idegen helyi fajtaszerkezetével éppen ebben a szegmensben lenne keresnivalójuk – a tokajin kívül persze, amit annyira nem kell magyarázni. Merjünk egzotikusak lenni!)
Egészen lenyűgöző társaságot sikerült találni az egyik standon. A Vignerons d`en France kooperatívák és kisbirtokok szövetsége, szövetkezeti borászatokról van szó (mely a világ boldogabbik felén egyáltalán nem jelent ördögtől való termelési egységet, sőt!). Eddig a dolog nem volna érdekes, de itt olyan szövetkezetekről van szó, mint a La Cave Irouleguy (Francia-Baszkföld), a Frutiere Vinicole Arbois (Jura) vagy a Mulinu Biancu birtok (Korzika). Épületes társaság, tök ismeretlen szőlőfajtákkal, haladjunk sorjában!
Baszkok
Irouleguy borvidéke az egyik legkisebb Franciaországban, a derék baszkok szövetkezete 250 hektárral bír (ez Bordeaux-ban egy kisebb birtok lenne, itt meg egy fél borvidék). A vidék a Pireneusok lábánál található, közelebb az óceánhoz. Annyira nincsenek magasan az ültetvények (200-450 méter) de ez Franciaország legcsapadékosabb vidéke. Az annyi, mint konkrétan 1200-1400 milliméter évente. Vagyis nagyjából a duplája annak, ami a szőlőnek ideális.
Nem is lenne itt semmiféle borászat, ha nem volna ősszel mintegy hat hétnyi luk az esőfelhőkön, olyankor süt a nap, megmenekül az évjárat, és el lehet készíteni a kiejthetetlen nevű borokat. Merthogy itt minden nagyon baszk. A szövetkezet jelvénye a Laubru, vagyis a „négy fej”, tehát a baszk kereszt ott figyel minden palackon, és mindenen amihez közük van. Szőlőfajtákban a fehéreknek a Petit manseng (baszkul Izkiriota ttipia) és a Gros manseng (Izkiriota) játszik, előbbi tartást, utóbbi gazdag aromákat ad a fehérbornak. Emellett ott van a courbu (Xuri Zerraria; ejtsd: Suri). A vörösöket tannatból (Bordelesa Beltza), cab sauvingnonból (Axeria haundina) és cab francbol (Axeria) készítik.
Andere d`Ausa 2008
Világos aligszínű, de akkora lábai vannak, hogy majd kirúgják a pohár falát. A magas alkoholtartalom jellemző a fehérborokra. Az illat nagyon barackos, van itt minden sárga- őszi- meg kajszi, érett mind. A sav mutatkozik elsőnek, őrületesen magas, fogzománc ciccentő. A test közepes, nagyon finom barackos es citrusos ízek érezhetők, a végén magas alkohol zárja az egészet.
Xuri 2008 (ez baszkul annyit tesz, „fehér”)
Közepes citromszín, egy kicsit teltebb az illat, itt már trópusi gyümölcs is érezhető a barack mellett, de ez meg mindig elég karcsú bor. A sav közepes plusz egy kicsit tölgyhordóban érleltek belőle, ez kerekített le belőle valamennyit, de ez meg mindig nagyon izmos sav. A citrusos és barackos az íz egy leheletnyi tölggyel. Ez továbbra is vékony es szikár bor, nagyon hosszan tartó friss savval.
Argi d`Ausa 2008 rozé
Az Ausa család a XVII. században sokat tett a környék borászatáért ezért elneveztek róluk egy sorozatot. Kis helytörténeti adalék. A rozé 80% tannat (figyelem, ez egy nagyon veszedelmesen koncentrált fajta!) es 20% Cabernet Sauvignon. A színe igen mély pink, könnyedebb vörösbornak is elmenne. Az illatban érett málnát, es friss szilvát érezni. Az alkoholnál már csak a sav magasabb, borzasztóan magas, de a bor mégis kiegyensúlyozott. Emellett van egy kis tannin is. A tannatra egyébként jellemző ez az erős kioldódás. A szövetkezet vezetője, Xavier Pierre szerint nem is áztatnak héjon, azonnal préselnek, aztán mégis olyan sötét a rozé, mint az éjszaka. Az íz leginkább szilvás és málnás, aztán a sav zárja. Jellemzően az a fajta rozé, ami még egy könnyedebb bélszínnel is elbírna, könnyű, de nagyon combos, egy gramm cukor nélkül.
Premia 2007
Ezt a bort annak szánták, aki nem szereti a túl nehéz vörösborokat. Na, nem mintha baszkföld tele lenne túl nehéz vörösborokkal, de mégis. A bor élénk rubinszínű, itt a CS es a tannat fele-fele arányban van jelen, megtámogatva egy kis cab franc-nal. Az illat könnyű málnás, a test igen vékony, közepes tanninnal, es közepesen erős alkohollal (13%) füstös málna íz érződik a szájban, aztán mindezek mögül egyszer csak előlép a friss ropogós sav.
Axeridoy (aseridoj) 2006
Ez már egy fokkal teltebb es komolyabb történet, itt a Cabernet Franc viszi a prímet. A szín ennek megfelelően sötétebb rubin. Az illat kicsit borsos, aztán jön a cseresznye meg a vörös bogyós különítmény. Az íz egy kissé kerekebb, közepesen erős tannin, es a sav sem mar lyukat a nyelvbe. A cseresznye íz egy kicsit üresen zár. Ezzel együtt a helyiek szerint 2006 nagyon jó év volt.
Domaine de Mignaberry 2006
25 hektáros egybefüggő birtok, a bor leginkább tannat alapú. Nagyon mély rubinszín rengetegsok templomablakkal a pohár falán. Az illat füstös szilva, egy kis tölggyel kiegészítve, de semmi édesség, ez inkább fanyar. A tannin és a sav egyaránt magas, de mégsem fájdalmasan. A test izmos, de szálkás, a szilva és cseresznye íz mellé egy kis fűszer, főleg szegfűszeg vegyül.
Omenaldi 2005
Ez a szövetkezet csúcsbora. A szín teljesen sötét az élen viszont világító rubinvörös. Az illat mély szilva, cseresznye és egy kis füstösség, kávésság. A tannin magas, a sav úgyszintén, de a bor kellőképpen nagytestű ahhoz, hogy ez csak egy picit tűnjön fel (félre ne értsen senki, ezek a borok istentelenül savasak, de itt végre van test, ami egy kicsit tompítja az éleket). Az íz a szilvától a pörkölt kávéig megyen és vissza, kis szegfűszeges olajos fűszerességgel. Nagyon kerek, szép bor.
A baszkok tehát szikár, savas borokban jók, érdekes módon itt a magas alkohol és a magas sav egyensúlyozza ki egymást. Mindenképpen érdemes megkóstolni a boraikat, csak az a kérdés, hogyan. Amint azt a szövetkezet elnöke elmondta, még az is komoly nehézséget okoz nekik, hogy Franciaországon belül mindenhova lejuttassak a boraikat. De talán éppen attól különleges a különleges, hogy nem ez figyel minden áruházi boros polcon.
Jura
A Jura-hegység Burgundia Cotes De Nuit részével éppen párhuzamos, a Saone folyik a két borvidék között. Míg a burgundi dűlők keletre, a juraiak nyugat felé néznek. A talaj márgás, löszös, meg meszes (a Jura kori mészkövet nem véletlenül hívják Jura korinak. Jurassic park, Jurassic Miklós). Ha csak ennyi lenne a különbség, akkor persze simán tekinthetnénk burgundi klónnak a dolgot oszt jó napot. De itt sokkal többről van szó. Egyrészt természetesen megtalálható itt a Chablis-típusú pengeéles (nagy, a Chablis-nál egy kicsit élesebb) Chardonnay, meg a Pinot Noir, de van itt más is. Igen komoly szőlőfajták, meg igen furmányos borkészítési technológiák. Eleve a palackok. Vállas bordeaux-iak, szügyön JURA felirattal, de ez még nem minden. A Fraternite Vinicole Arbois 100 tagú szövetkezet, ehun jönnek a specialitások.
Tartálymintákat mutogatott az elnök, Christophe Botte, mert ezeket a borokat még nem sikerült lepalackozni, úgy húzta elő őket, hogy közben mindig körbesandított, mintha valami nagyon illegálist csinálna.
Arbois Poulsard 2007
Veszedelmesen könnyű vörösbor, azért veszedelmesen, mert simán elképzelhető, hogy valaki egy kartont küldjön le egy délután alatt, pláne ha jól be van hűtve. A szín, nos, az borzalmas. Élénk narancssárga. A szövetkezeti jóember persze nyugtatgat, hogy ez mindig ilyen, nincs mit tenni, de tényleg olyan a dolog, mint valami téglaszínű sötétrozé. Az illatban egyszerre van jelen az eper (egyáltalán nem édes!), és valami húsos füstösség. Maximum íz, no tannin. Nagyon lightos pinot noirt tessék elképzelni. Nagyon sok benne az eper, de fanyarul, cukor nélkül (valszeg ezért csúszik észrevétlenül). A sav meglehetősen erőteljes.
Trousseau d`Arbois 2007
A másik helyi fajta, a trousseau. A szín közepes rubin, nagyon sok szamóca és valami animális, akár egy pinotban. csak az egész valahogy sokkal mélyebb. A sav közepes, a tannin szintúgy, a test viszont ultrakönnyű. Epres illatok érezhetők a szájban. Különleges íz, amely hosszan eltart. A bor meg szikár.
Bethanie Cuvee 2005
A csúcs fehér küvé. Chardonnay (60%) es Savagnin (40%) alkotja az elegyet. Közepesen intenzív citromsárga szín, Az illat nagyon erős almás, kicsit oxidalt, egy kis élesztő és tölgy érezhető még. A test kerekded, nem kicsi, annyi szent. A sav közepes, kicsit elbújik a test mögött. Az alkoholtartalom kifejezetten magasnak hat (13%) es a bor almás-oxidalt íze nagyon hosszan eltart.
Vin Jaune Arbois 2001
A sárgabor. Spéci technológiával készül, amely a Jurán kívül csak Tokajban van (volt) használatban. A 100% savagnin boron az erjedés után hártya fejlődik (ehhez persze kell a megfelelő élesztőgomba-koktél a levegőben, a dolog tehát kifejezetten környék-specifikus). A bor a hártya alatt érik, hat évig és két hónapig. Ez alatt természetesen párolog is, a veszteséget nem pótolják ki. Spéci 0,62 literes palackokat használnak, a Clavelint (az EU szabványok szerint egyedül a Jura es Tokaj térhet el a 750 – 375 cl-es palacktól). A hártya alatt a bor egyáltalán nem oxidálódik, megmarad friss gyümölcsösek.
A szín mély arany, nagyon komoly lábakkal a pohár falán. Az orrban egyszerre érződik az élesztősség, citrusok, érett körte, meg alma és valami dió is. Nagyon izgalmas kavalkád ez! A jó savas indítás után a bor elkezd kibontakozni. Első körben a körte jön elő aztán az élesztősség. Az alkohol természetesen erős. Nagyon komoly aromákról van itt szó, és ami a legfontosabb, nem gondolná az ember, hogy ilyen friss gyümölcsöket kaphat egy nyolcéves bortól.
(Étkezéshez a juraiak leginkább, mint főzési alapanyagot javasoljak. A tejszínes mártásokat ízesítik vele, vagy csak simán a helyi erős ízű Comte sajthoz kínálják.)
Vin Paille 2004
A szalmabor. a leszüretelt pulsare, chardonnay es savagnin szalmaágyon pihen öt hónapot, mielőtt kipréselnék. Így koncentrálódnak az ízek, és legfőképpen a cukor. A bor közepes borostyánszínű, lenne, ha Kraft nem ismerné a rózsaarany színt. Merthogy olyan. Az aromák elsősorban méz és körte keverékét adják, nagyon gazdag és intenzív illat. Az íz pediglen kerekded és mézes, a körte mellett egy kis oxidatív jeggyel egészül ki, de csak nagyon halványan. A cukker 100 g/l, az erjesztésben elmentek a legvégsőkig, 15%.Nagyon kellemes édes, de nem émelyítő bor. Főleg a sav egyensúlyozza ki.
A jurai borok kicsit ismerősek lehetnek annak, aki a tokaji száraz paradigmával jóban van. A testeket, a felületeket leginkább egy szépen elkészített száraz furminthoz lehet hasonlítani (és természetesen a savat is!). A dolog külön pikantériája, hogy történelmileg a Vin Jaune és a száraz szamorodni készítés nincs is olyan távol egymástól, csak Tokajban az utóbbi százegynehány évben elfeledkeztek a hártyás technikáról (most élesztette fel egyébként a borkészítési módot Samuel Tinon, beszámolunk még arról).
Korzika
Korzika a franciáknak is furcsa terep. Van ez a csodálatos sziget a Földközi tenger nyugati medencéjének a közepén. Elvben francia terület, innen származik Napóleon, és a szigeten akkora orrok teremnek, mint Jean Reno meg a Depardieu együttvéve. Viszont a helyiek elég furcsa francia-olasz keveréknyelvet beszelnek, és néha kigyullad egy (szárazföldi) franciák által birtokolt szálloda. A fene sem érti ezt. Ezzel együtt a hegyikerékpározásban jártas francia koma sajátos akcentussal a következőképpen jellemezte: „zats ze paradiz, Captan!”
A borok izgalmasak, mert sokkal közelebb vannak az olaszokhoz, és a környéken lődörgő ógörögökhöz, mint a francia szárazföldhöz. A fő fehér fajta a vermentinu, pár száz kilométerre keletre, a toszkánok ezt vermentinokent ismerik; a malvasia egyik rokona amúgy, és a genovaiak telepítették be a szigetre. Emellett vörösborhoz niellucciut használnak, amely a sangiovese rokona. A szőlő évszázadok alatt természetesen mutálódik, így a friss betelepítések abszolút helyi és megismételhetetlen fajtákká alakultak.
A Mulinu Biancu birtok a Patrimonio borvidéken található, és a szokásos olaszos latifundium tempóban zajlik az élet. Van szőlő. Van olaj. Szeszt párolnak, ecetet erjesztenek. A borokhoz nem használnak fahordót, ez a környék nem arra való. Inox tartályban erjesztenek, aztán cementtartályban érlelnek, mert annak a leggyengédebb a hővezetése.
Vermentinu 2008
Világos citromszínű, az illat nagyon jellemző, virágos, de itt tessék valami nehezebb illatú virágot elképzelni, aztán jönnek a trópusi gyümölcsök és a citrom. A sav alacsony; az alkohol egy kicsit magasabb, es a szájban szinten ez a virágos karakter mutatkozik (ettől lehet jó helyi juh vagy kecskesajttal). A befejezés leginkább citromos, hosszan tart, a történetet alkoholos melegség zárja.
Niallucciu Rose 2008
Nagyon világos, de egyértelmű pink szín. Az illat halványan cseresznyés és nagyon légies, könnyed. Nagyon könnyed a szájban is, épphogy cseresznye íz enyhe; közepes pluszos sav mellett. Tulajdonkeppen a sangiovese mutatja magát a toszkán reneszánsz páncélzat nélkül.
Santini 2008
Ez a küvé 90% Niallucciu es 10% grenache keveréke. Nagyon sötét rubinszínű. Az orrban kissé vajas cseresznyés jegyeket mutat, a malolaktikus erjedés épphogy befejeződött ugyanis. A tannin magas, kicsit füstös, cseresznyés sangiovesés jegyeket mutat, meglepően friss sav mellett.
Muscat de Cap Base
Ez Vin Doux Naturel, vagyis erősített édes bor. Halvány a szín, az illat parfümös, szőlős, de kifejezetten nem édesmuskotályos. Édes, de koránt sem émelyítő módon, nagyon fura, hogy a muskotályos parfüm mellett egy kis friss fanyar dió érződik, tekintettel arra, hogy a bor egyáltalán nem oxidált. Laza és könnyed desszertbor, nem komplikált, de nagyon kellemes.
Muscamaru Vendage Tardive
Kishordóban erjesztett késői szedésű muskotály. Egészen sötét borostyánszínű, az illata egyrészt nagyon nyilvánvalóan mazsolás-muskotályos, másrészt egyértelműen diós. A sav közepes, ez megint csak frissé teszi a muskotályos-virágos-diós elegyet. A végén van egy kis füstösség; hogy vegyük már komolyan. Kerek egész, némi mélységgel megpakolva.
Kraft még kint nyomul a Vinexpón, folyt. köv.
Korábban:
A hatalmas bordeaux-i balhé I.
