Évekkel ezelőtt azt kérdeztük, miért nem lehet cidert kapni itthon. Mára már magyar termékek is vannak, ezek közül most az alma CID mátrai almából készült cidereket kóstoltuk.
Mi sem mutatja jobban, hogy tényleg megérkeztünk az anno áhított ígéret földjére borkulturálisan, azaz, minthogy igencsak elterjedőben vannak, mi több, kimondottan divatosan a különféle periférikus kézműves italok, így a sörök és bizony, már a ciderek is. Ennél jobb fokmérő nincs: megszületett az erjesztett kulinériákra az igény, van rá közönség, van hozzá alapanyag, és vannak értő kezek, akik gondosan el is készítik ezeket. Sörökről majd kicsit később értekezünk, (most hétvégén főzdefeszt a Mikszáth téren) most a cideren a sor.
Vagy 5 évvel ezelőtt feljajdultunk ennek a blognak a hasábjain, abbéli fájdalmunkban, hogy nem lehet itthon cidert kapni ? értetlenkedtünk, kiakadtunk, bizonygattunk, meg minden. Igazunk volt. Lehet, hogy megelőztük a korunkat, de az is lehet, hogy későn ébredt mindenki. Mindegy, ez már a múlté, lényeg, hogy most már fent vagyunk, akármerre kapkodjuk a fejünket, találunk cidert: kisboltokban, éttermekben, kocsmákban. Persze, nem mindegy, milyet igyunk, ha már van választás. Jómagam mindenivó vagyok, hiányzik belőlem az alapvető kékvérű sznobéria, hogy lefitymálva nézzek egy Strongbow-s palackot, megiszom én azt szívesen egy kenuban ülve, bármikor. De a változatosság gyönyörködtet, és keresem a jót, jobbat, legjobbat, minden kis részlet számít. Például, hogy természetes alapanyagokat használ valaki, nincs adalék, nincs műanyag. Ahogy példának okáért a CID-esek.
Az alma CID honlapja ugyanolyan minimalista, mint az italok, amiket készítenek. A francia vonalat képviselik, pezsgős palack, almaborként definiálják a terméket (és nem almasörként), de dugó helyett modern kis kupak zárja a palackokat. A címkék egyszerűek, letisztultak, a filozófiát tükrözik: ugyan mit kell itt szétbonyolítani mindent, préselt, erjesztett almalé, na. A klasszikus két vonal van, azaz száraz és félédes.
alma CID száraz – brut
Illata nem túl intenzív, elsőre azonnal érezni az élesztős jegyeket. Ezt követően édes almás, jázmin és akácvirágos, enyhén parfümös illatot kapunk, mindezt nem orrba rúgóan, hanem visszafogottan. Szájba véve egy borissza azonnal a balansz után kutat, ezt azonban itt másként kell kezelni. Zamata sem kimondottan intenzív, a savérzet kevés, ezért kimondottan üdítős, fröccsös jellege van, itatja magát. Hűsítő, nem túlterhelt, tiszta neutrális nyári ital.
alma CID félédes ? demi doux
Az illat itt is élesztős, de a cukortartalom ad neki egyfajta piskótás-sütis jelleget. Érett, lédús almára emlékezetet, kevesebb a virágos, több a gyümölcsös vonal. A zamatnak is jól áll a cukor, teltséget kölcsönöz neki. Összességében harmonikusabbnak hat a sec változatnál, mondhatni, jól áll neki a cukor, ez azonban egyben a veszélye is: nagyon itatja magát. Ugyan nem bor mértékű az alkoholtartalom, de az átlag sörnél bőven több van benne, így könnyedén az ember fejébe szállhat. Simán el tudom képzelni némi jéggel egy talpas korsóban egy szép nyári délutánon. (Még ha az idő is ilyen lenne?)
Mindkét italt a Radovinben szereztem be, 990 Ft-os áron erre csak azt lehet mondani, hogy best buy, főleg, ha a többi versenyző kiszerelésével és árával szemben nézzük. Jó az irány, némi csiszolás kell még neki, de igazi üdítő színfolt a CID a magyar italpalettán.