Budapest az egyik legszebb város a világon, ha nem a legszebb, amit előbb-utóbb mindenkinek látnia kell. A huszonéves Juan Sebastian Giraldo mondta ezt nekünk, aki Kolumbiában született, de nemrégiben 4 évet töltött hazánkban. [Vendégírást közlünk.]
Nem véletlenül keveredett ide. A hetvenes években egy Kertészeti Egyetemen nyert ösztöndíjból házasság, két gyermek és egy élethosszig tartó munka született. Antonio Giraldo magával vitte Bogotába Makovej Évát, ők Sebastian és bátyja, Daniel szülei. Akik magukkal vitték a bor szeretetét is, és azóta is borgasztronómiával foglalkoznak. Természetesen magyar borokat is tartanak. A két gyermek sok szépet hallott Magyarországról, nem is volt kétséges, hogy felnőtté válásuk hajnalán ellátogatnak édesanyjuk szülőföldjére.
Sebastián története következik, aki szakács lett, zenélt és spanyolnyelv-tanításból tartotta fenn magát, míg Budapesten élt. Története és véleménye rólunk és a minket körülvevő, általunk is teremtett világról nem egyedi, érdemes megfontolnunk az általa elmondottakat, és megpróbálni szebbnek, jobbnak látni, érezni azt, amink van.
?Amikor a Gundelba kerültem, már egy éve tanultam intenzíven magyarul a Balassi Intézetben, ami a külföldön élő magyaroknak van kitalálva. Nagyon jó iskola, rengeteget tanultam nem csak a magyar nyelvből, hanem az ország történetéből, irodalmából, kultúrájából.
Bár anyukám beszélt hozzánk magyarul, gyakorlatilag semmit nem tudtam. De ügyes és szorgalmas diák voltam, így egy év alatt megtanultam a mindennapi nyelvet. Persze a szlenget nem értettem, de a Gundelben az is rám tapadt.?
4 hónapja élt Magyarországon, amikor úgy döntött, felvételizik a vendéglátóipariba. ?Nehéz elfelejteni az első napomat a Gundelban. Nem nagyon tudtam, mit kéne mondanom, vagy mit nem kéne mondanom. Amikor névsorolvasás volt, akkor a sok magyar név után szünetet tartott a tanár, és nehezen, kérdőn kiejtette, Gögögö… Giráldó? Szebásztián? Felemeltem a kezem, és mindenki rögtön rám nézett. Amikor vége volt az órának, egy osztálytársam azt kérdezte tőlem, hallod, te német vagy? Mindenki röhögni kezdett, ekkor egy másik ezt mondta: hogy lenne német az a nigger? Magamra néztem, hiszen én fehér bőrű vagyok, csak a fekete hajamra mondhatta ezt. Hát így kezdődött számomra a Gundel. Végig nagyon jól éreztem magam ott, kedvesek az emberek, sokat segítették, amikor rászorultam. Életre szóló barátságokat kötöttem, és végül jó eredménnyel zártam az iskolát.?
Sebastián Kolumbiában nyitott szemmel járt, látta mit jelent a mélyszegénység. Budapesten is tudta, honnan jött és hová megy. Ennek ellenére volt, amin meglepődött. ?A magyar emberek érdekesek. Rengeteg jó tulajdonságuk van. De van jó néhány, amely kifejezetten zavart ez alatt a négy év alatt.
Talán azért, mert Kolumbiában nőttem fel, ahol tényleg kézzel fogható, melyek az igazán nehéz élethelyzetek. De az emberek mindig keresik a lehetőségét, hogy ünnepelhessenek, vidámak legyenek, és nem mindig csak a rossz dolgokra gondolnak. Sok magyar ismerősöm pesszimista, mindig a rossz dolgokra gondol, és nem veszi észre, milyen sok jó veszi körbe, aminek örülhetne. Pedig rengeteg ilyen dolog van.?
Ugyancsak problémát okozott a dél-amerikai zeneszeretet. ?A bátyám zenész, és én is zenélek, akadt egy pár helyzet, amikor nem nagyon örültek nekünk. De hát, ha az ember nem élvezi az életet, akkor mi értelme van? Mi hangosan élünk, hangosan beszélünk, hangosan nevetünk, feltűnően ölelkezünk, és nagyon sok zenét hallgatunk. Nagyon barátságosak voltunk, de nem nagyon szerettek a budapesti szomszédaim.?
Budapestről fantasztikus élményekkel tért haza Bogotába, és Kolumbiában mindenkinek a magyar fővárosról áradozik. ?Gyönyörű város Budapest. Igazán hihetetlen volt számomra, amikor igazán megismertem. A mérete is tökéletes: lehet gyalogolni és biciklizni is, ha nincs kedved buszra vagy metróra szállni. A közlekedés is kitűnő, persze a magyarok szerint nem olyan, mint a Berliné vagy Züriché, de egy 2 milliós városnak több mint jó. Kevés városban van ennyi program, fesztivál vagy kiállítás. Tudom, hogy minden külföldi férfi megemlíti, de tényleg nem tudom kihagyni, hogy nyáron az utcák tele vannak gyönyörű magyar lányokkal és napsütéssel. A magyar konyha is nagyon ízlik. Ráadásul ezen a szakon végeztem a Gundelben, így kolumbiai létemre jobban tudok magyar ételeket főzni, mint kolumbiait. Amit szintén nem tudnak értékelni a magyar fiatalok, de én imádtam, hogy milyen könnyen lehet az EU-n belül egyik országból a másikba utazni, oda mész, ahová csak akarsz. Ez sok helyen nincs így a világban. Itt 2-3 órás vonat- vagy repülőúttal számtalan ország fővárosába eljutsz, Bogotából 24 órás autóút a tengerpart.?
Hogy mi hiányzik a legjobban Budapestből? ?A tél semmiképpen. De nyáron az a sok jó hely, ahol a barátaiddal ellehetsz egy sörrel a kezedben, vagy a Margitsziget, ahol lefekhetsz a fűre a csöndben. A friss pogácsa, a vérvörös meggy, a jó árban kapható finom magyar bor. De még hosszan sorolhatnám.
Mindig is imádtam nézni a Parlamentet. Ilyen szép épület is kevés van a világon. Budán, ahol laktam, van egy kilátó az utca végén. Onnan van a legjobb kilátás Budapestre. Jobb, mint bárhonnan. De azt is szerettem, amikor a Búsuló Juhászban dolgoztam, és volt egy kis időm kiülni a konyhai teraszra, és csak néztem Budát. De persze ?nem éppen a legszebb részét?, ahogy egy étteremkritikában olvastam később, nagy meglepetésemre. A Szabadság-hídról a város gyönyörű. Nehéz választani a sok jó hely közül.
Egy gimis osztálytársam eljött Londonból. Imádta Budapestet. Lementünk a Balatonra is néhány napra. Nagyon élvezte. Magyarországra nyáron érdemes utazni. Remélem, ide tudok csábítani még több embert, hogy vegyék észre ők is, tényleg a világ egyik legszebb városában éltem négy évig.?
Péter Emese
