Színtiszta kékfrankos ez a hegylé. Mintha meggyet passzíroztak volna át egy mészkőszűrőn. Csavarzárral, fricska-névvel és kiemelt árérték aránnyal.
Van, aki nem szereti a Ráspi borokat, mert nyitást követően annyira jellemző rájuk egy bizonyos büdösség, hogy hibának vélik. Tény, hogy nem egyszerű borok ezek, semmiképpen nem konform borok, nem a popularitásra törekszenek. Bár, a szóban forgó kékfrankos tán igen, de ezt főleg árával éri el, a többiért a fogyasztónak meg kell dolgoznia.
A pohárban kicsit pörgetve az alapvetően ásványos karakter teret enged a pirosbogyósoknak, főleg a meggynek, ami szájban is végigkíséri a kortyot. Van mellette némi szilva, virág és fűszer. Érdekes, hogy a komplexebb borok közé sorolnám, mégsem nehéz bor, kimondottan jóivású, itatós kődzsúz. A csavarzárral csak megkoronázzák azt a fricskát, amit a villányi nagyoknak szántak, na meg 2000 forintos árával is. Nálam 4 csillag, de én már megszoktam azt a ?Ráspi-büdösséget? ez elején.