Ha már így belejöttem a sörfesztiválozásba, akkor nyilvánvaló volt, hogy nem hagyom ki az idei Főzdefesztet sem, ahol annyiféle főzde és kézműves sör között válogathattam, ami még három napra elosztva is túl sok lenne bárkinek.
Ráadásul úgy alakult, hogy csak pénteken tudtam kimenni és mivel másnap a barátaim esküvőjén is helyt kellett állnom, ezért tényleg csak egy pár órás villámlátogatásra volt időm. Ebbe azért több sör is belefért volna, de a legkisebb kóstolóadag is két decis volt, – sok standnál meg ennél többet adtak – azt meg vagy megittam, vagy egy részét kiöntöttem, mint ahogy borkóstolókon szokás, de egyrészt így is idő volt meginni, másrészt ennyit kiönteni azért elég nagy pazarlás lett volna.
A helyszín szuper választás volt, nyáron árnyék, árnyék és árnyék kell nekem, és remekül el lehetett férni még a péntek esti nyüzsgésben is. Tényleg csak egy mondat a többiről, mert már mindenki megírta: igen, az jó, hogy üvegpohár volt, bár a visszaváltás lehetett volna egyszerűbb és helyben megoldott; én szeretem a metapay kártyát, nem kell aprópénzezni, és sokkal egyszerűbb és gördülékenyebb a fizetés; legközelebb meg legyen kóstolóadag mindenhol, mert szerintem az a lényege a fesztiválkínálatnak és a sok kiállítónak.
Leginkább az újdonságok érdekeltek, bár tény hogy nekem azért a kivitt sörök kilencven százaléka még újdonság, de az jó volt, hogy előtte adtak egy csomó információt, hogy hol mit lehet és érdemes kóstolni, így összeállíthattam a listámat és azon ezek szerepeltek:
Rájöttem itt a Főzdefeszten, hogy én szeretem a savanyított sört. A Legenda Brettannia sour ale-je nagyon szuper volt. Kár, hogy csak üvegben lehetett kapni, de ez volt az egyik, amit nagyon meg akartam kóstolni, és meg is ittam az utolsó cseppig. Aszalt meggyes, cseresznyés, fanyar íz, balzsam/málnaecettel, kis karamell, épphogy kesernyés, de nagyon jól csúszik. Elég izgalmas az egész, picit fűszeres, az 5,3% alkohol is pont jó. Az hogy brett-et érezni benne, – nem nagyon egyébként – itt pont nem baj, én meg legtöbbször a borokban is szeretem.
Az Élesztőnél kipróbáltam a Hopkin?s Sörfőzde Realberry-t, ami a múltkori konyak-meggyes csalódás után újra visszaadta a hitem a jó gyümölcsös sörökben. Egyáltalán nem volt édes, vagy gejl, hanem friss volt, üde, kicsit fanyar, érezhető volt a málnás íz. Nagyon jó egy meleg nyári napon, ha nem szeretnénk éppen valami keserűt inni, a borhoz meg még meleg van. Könnyű volt és pont jól szénsavas, szerintem utoljára Belgiumban ittam hasonlót. Az alap egyébként egy egykomlós szűretlen búzasör, alacsony, 5,1% alkohollal.
Két cideren alapuló sör is volt a feszten, és bár mindkettő máshogy készül, azért összehasonlítottam őket. A Kelemen Ottó által készített OK Brewery-s Fusion Cider esetében a cidert hidegen simán csak átfolyatták az észak-amerikai komlón egy ügyes szerkezet segítségével, és utána már csapolták is. A technika miatt csak egy kis kesernye volt benne, hagyták a cider-t dominálni, ott volt benne az alma, a citrus, kicsit száraz füves illattal és ízzel, kis cserességgel. Nagyon friss volt, könnyű, üdítő, a komlózás pont hogy adott neki egy kis izgalmat, de nem nyomta el, nem változtatta meg az alapot.
A másik a Hopfanatic, The Infusion dupla IPA, amihez 1200 kg almának a levét használták fel. Illatban éreztem a komlót, ízben pedig nagyon sok a citrus, grapefruit, lime. Leginkább savanyú és kész. Cseres, kesernyés, viszonylag magas alkohol társul mellé (8%). Szerintem teszek még vele egy kísérletet, mert tetszik az elképzelés, de ez most nem győzött meg.
Úgy látszik ez a nap leginkább Kelemen Ottó söreiről szólt, a Malátabarát Egyesület standjánál csapolták a Zero Hops, azaz komlómentes sörét. A kesernyés ízt különböző fűszerekkel szerette volna elérni, így került bele koriander, narancs- és citromhéj. Tényleg egy teljesen másfajta kesernyét lehetett érezni, elég fűszeres, fás, fenyőgyantás, gyógynövényes ízeket. Amúgy könnyű, viszonylag vékony testű, egyszerű világos szűretlen sör, alacsony alkohollal (4,5%). Bár a fűszerezést kicsit szokni kellet, de izgalmas ízeket hozott.
A Horizontnál volt a szintén Ottó által főzött Witbier. Visszafogott komlózással készült, 6% alkohol van benne. Jól iható, alig van benne kesernye, leginkább vegetális ízek, citrussal, szegfűszeggel, kis füst, gyanta. Jól és könnyen iható, tiszta sör. A Japán Búzát és Flamand Portert meg felvettem a ?meg kell kóstolni? listára.
A Serforrás Corvinus Rex nevű, tokaji aszúval készült sörét már csak szakmai megfontolások miatt is meg kellett kóstolnom, de amúgy is kíváncsi voltam rá. Saját aszút használnak hozzá, azzal együtt erjesztik és hernádvölgyi malátát használnak hozzá. Édes, kicsit mézes illatban és ízben is, plusz szőlőlé, kis feketetea, citrus. Vékony test, kevés szénsav, túlzott benne az édesség, lágy az egész. Nem igazán tetszett, nem volt elég karakteres.
Nagyon kíváncsi voltam a Thorazine Sunrise New Zealand Pale Ale-re. Rebák Tibor Kohatu blogját rendszeresen olvasom, mióta elkezdtem a kézműves sörökkel foglalkozni és ezt ő főzte a Hatodik Íz sörfőzdével közösen. Részletesen itt olvashattok arról, hogy hogyan és miért és miből?. a lényeg hogy nekem eléggé tetszett. Intenzív az illata és az íze is, rozsos, fűszeres, citrussal, kis körtével, és tuti hogy a kedvenc nyári virágomat, a sárga cickafarkot éreztem benne. Karakteres íz, közepes test, kissé olajos textúra, elég keserű, de valahogy ehhez kell is.
Szuper volt még a Cold Hop sörfagyi, amiből most a vaníliás IPA-t választottam, komlóval és kandírozott citrommal. Oké, tényleg elég keserű, ami szokatlan egy fagyitól, de ha már sörből készült, akkor simán belefér. Nem a vanília a kedvenc ízem, de a citrom feldobja és izgalmas lett a végeredmény. Elvileg lehet majd kapni több helyen is, amit nagyon remélek, mert ki akarom próbálni a csokoládés malátás Stout-ot is, kakaóbabbal.
