Noha már lassan törzsvendége leszek az Etap borbár ?3 Borász Est?-jeinek, írni még nem írtam egyikről sem. Az esemény kötetlensége tehet erről, inkább csak beszélgetek a barátokkal és a borászokkal, nem pedig jegyzetelek vagy borokat elemzek.
Pedig mindkettőre alkalmas ez az esemény, aminek a lényege a nevéből viszonylag könnyen kitalálható, három pincészet hozza el három borát, amit kis kóstolójegyekkel ? tiszta öt évvel ezelőtti borfesztivál feeling ? lehet kérni. A borászok pedig személyesen vannak jelen, így szerencsére nem kapunk a kérdéseinkre olyan választ, hogy nem tudom, én csak a bort töltöm. A most szerdai kóstolón Losonci Bálint, a szekszárdi Posta pincészet, valamint a Villányi borvidékről a Ruppert borászat volt ott.
Mindenki Villányt hagyta utoljára, de hát én szeretem Rupperték villányi-újhullámos borait, és szimpatikus volt a tömeg nélküli asztal, úgyhogy náluk kezdtem. A 2013-as kékfrankos egy nagyon szép meggyes-fűszeres, könnyed tétel, egyensúlyos és jól iható. A hordós érlelés szépen támasztja alá, jó egyensúlyú, szép bor. A 2012-es pinot noir, pont egy fokkal sűrűbb, fűszeresebb és intenzívebb, mint egy klasszikus burgundi stílusú, de ha hozzá vesszük, hogy villányi és meleg évjárat bora, és amúgy nem találni hibát benne, akkor egy rossz szavunk sem lehet. Nekem sincs. A cabernet sauvignon 2011 nagyon gyümölcsös, nagyon behízelgő, vanília, meggy, cseresznye, cassis, hordós jegyek, kávé aromáival. Mély, sűrű és érett bor, jó szerkezettel, szép lecsengéssel. Nagyon tetszett.
Losonci Bálint mátrai borász 2014-es Parola cuvéeje zenit és müller thurgau házasítása. Élénk, üde, nagyon friss bor, sok citrussal, zöldalmával, gyógynövényes jegyekkel. Nem egy szokványos házasítás, de érdemes megkóstolni, pláne annak, aki egy könnyedebb fehérborra vágyik. Szintén 2014-es a pinot noir, ami kétségtelenül egy izgalmas bor, noha még nagyon fiatal. Élén sav, kevés tannin, pirosbogyós gyümölcsök, gyógynövényes, földes jegyek jellemzik. A 2014-es Mocus turán vajas-gyümölcsös illattal nyit, sok kékvirág, parfümösség, áfonya, ásványos, földes jegyek, némi cékla. Viszonylag könnyed és jól iható, miközben hozza az intenzív ízeket. Kevesen dolgoznak turánnal, pedig Bálint szerint az emberek kifejezetten szeretik és ahova kóstolni viszi, ott ez fogy el először. Én magam nem vagyok igazán nagy rajongója, de értem, hogy miért könnyű szeretni.
A szekszárdi Pósta pincészet 2014-es Fuxlija kékfrankos és kadarka házasítása. Fűszeres, ribizlis, vérnarancs, fanyar gyümölcsösség, ásványosság, friss, üde, élénk savú tétel. A 2012-es kékfrankosukat két hete palackozták le. Ahogy a Ruppert pinot sem pinot, ez sem egy klasszik kékfrankos. Édesfűszeres, vaníliás, gyümölcsös bor, magas alkohollal (14,5%) és kevés savval. A három év hordós érlelés is rajta hagyja a nyomát a fás jegyekkel. A 2012-es Noir nevű cuvée a nehezen kimondható Noirkékmerfranlotpinotkos házasítás megjegyezhetőbb nevű utóda. Nem egy könnyed bor, az alkohol itt is 14,5%, van benne jócskán hordó és tannin is. Gyümölcsös, sűrű bor, intenzív aromákkal.
December 16-án még lesz egy est az Etapban, ? idén az utolsó – amikor is a Mátrából Szecskő Tamás, a badacsonyörsi VáliBor és a tolnai Grál Borház lesz a vendég, úgyhogy a decemberi, karácsony előtti hajtásban velük lazíthattok.
További információt itt találtok.
