Tehát miközben, aközben óriási egyéni teljesítményeket láthatni. Múlt csütörtökön például a magyar borászat megint egy grádiccsal feljebb lépett, Szekszárdon felavatták Takleréknek a régi kis pincészetre épülő új borászatát. A 140 millás AVOP-támogatásból felépült szuperség az ötven hektár körüli Takler-birtok méltó központja lészen, szép megkoronázása annak a jó csomó álmatlan éjszakának, amelyeken a tálentumos maestro kalkulálgatott, hogyan is kéne túlélni a holnapi napot.
És akkor szólásra emelkedett az agrárminiszter (a rendszerváltás óta a legjobb agrárminiszter a rendszerváltás óta regnáló leggyengébb kormányban, copyright by J. I. balatoni borász). Gráf úr, miután afölötti örömének adott hangot, hogy Taklerék új dimenzióba léptek, meghökkentően sarkos szavakat szólt az egybegyűlt borászokhoz.
Mielőtt e szavait idéznénk, pár mondatban megkíséreljük összefogni, mire is vonatkoztak Gráf úr szavai. Ugye a magyar bor fejlődése kétségtelenül az egyik legsikeresebb és legszebb történet, ami a rendszerváltás óta a magyar gazdaságban-élelmiszeriparban lezajlott, ám nincs eladás marketing nélkül, márpedig a magyar borpiacról hiányzik a közösségi marketing. Mindig a végére marad, amikorra már elfogy a pénz és sokan nem is értik, mi szükség van rá. Ám a nagyvilágban és a magyar borpiacon is egyre több a jó bor, a magyar bormarketing hiánya súlyos versenyhátrányt okozó problémává vált, a szakma két éve gründolt egy Bormarketing Kht-t. A marketinghez durva sok pénz kell ugye, mire jött egy télleg zseníliás ötlet, hogy ugyanis a literenkénti 8 ft-os jövedéki adót irányítsuk át a bormarketingre. Ez elvileg az átlag 3 millió hektós évi magyar borprodukciónál 2,5 Mrd Ft lenne, de facto 1,2 Mrd, azaz az adó 50 %-a eltűnik valahol, ez ugye Magyarország, Európa keleti, a Balkán nyugati végvidéke, de hagyjuk ezt most, ez, hogy hova lett évi bő milliárd csak a bor jövedéki adójából, egy másik rémtörténet.
Nü, hogy egyik szavunkat a másikba ne öltsük, a kht elhatározta, hogy felállít egy döntés-előkészítő grémiumot, ami a befolyó, még így is tetemes suskát disztributálná, mármint hogy a marketing-hozzájárulás felhasználására beérkezett pályázatokat kiírná, elbírálná-rangsorolná, a támogatási szerződések megkötésével kapcsolatos teendőket menedzselné, satöbbi. A bizottság hét főből állna, hatot a borászoknak kéne kiválasztaniuk valahogy, egyet a miniszter delegálna. Lett is haddelhadd!
A borásztársadalom némely képviselője ugyanis a jelek szerint nem látja át, hogy a marketing a borkészítés folyamatának ugyanolyan nélkülözhetetlen láncszeme, mint a szüret vagy az erjesztés, az a láncszem, amely ha hiányzik a folyamatból, a bor nem jut el a fogyasztóhoz. És hogy ez egy teljesen külön szakma, egy professzió, nem a borász dolga, akinek erre nincs is ideje és nem is ért hozzá (és, hadd legyünk egy kicsit hímivarsejtek, idegen nyelveket sem beszél, tisztelet az egy-két kivételnek, ill. a fiatal borásznemzedéknek, akik már beszélnek nyelveket, de ebben a történetben nem ők nyomulnak a bizottsági székekért).
A nagy (muhaha) generáció némely borászai igyekeznek olyan irányba tolni a dolgot, hogy ők dönthessenek a marketing-pénzekről, ne a marketingesek. Ne demokratikus választás legyen, hanem delegáljunk annak függvényében, ki mennyit fizet be, ha nem így lesz, nem fizetünk. Legyen benne a Borakadémia (nagy kérdés ugyan, kit reprezentál és milyen tevékenységet is fejt ki ez a szervezet az Év Bortermelője és Pincészete-buli lebonyolításán kívül, melyek valszeg szintén megérnének egy misét, de delegáljon egy tagot). Legyen benne a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és legyenek benne valahogy a nagypincészeteket képviselő Magyar Szőlő és Bortermelők Szövetségének delegáltjai, csupa-mind marketing-szakértő bácsik. Magunk ezt a megközelítést valahogy jellegzetesen konzervatívnak tartjuk, konzervatív alatt ezúttal a továbbélő posztszocialista reflexeket értve.
A borászok egy másik részhalmaza mást mond. Aszongya, hogy helyesebb lenne tán marketing-szakértőket ültetni a marketing-bizottmányba, például mondjuk egy kreatív reklámost, egy olyan csávót, aki keni-vágja az úniós agrárfinanszírozási topikokat, egy olyant, aki képbe? van borreform-ügyben, kell egy piackutató, az tutifix, egy kereskedő, ilyenek. Itt ugyanis most nem bort, hanem marketinget kell készíteni, hogy úgy mondjuk. Mi ezt modernistább megközelítésnek tartjuk, magunk is emellett szavaznánk.
Nos, a Taklerék avatóján a miniszter teljesen egyértelműen állást foglalt a kérdésben. Aszonta, hogy jó lenne, ha a borásztársadalom megértené: a marketing egy másik szakma, wazze. Vagyis izé, bocsánat, ezt nem mondta, csak mi tesszük hozzá némi indulattal. Jó lenne, ha konszenzusra jutnátok és nem rám maradna a végén a feladat, hogy rendbe tegyem a dolgokat, mondta a miniszter még némi fenyegető éllel. Azaz, letette a voksát a modernistább megközelítés mellett.
Ettől még persze nem lesz olcsóbb a brúgó, némely nagy befizető borvidékek és a húsosfazék ellenállhatatlan illatától felgerjedt lobbisták ignorálhatják a miniszter szavait, ez pillanatokon belül kiderül. A borászoknak valahogy dönteniük kell, a miniszter a hónap közepéig adott határidőt a borásztársadalmat képviselő érdekcsoportoknak.
Dr. Nemtudomka
Korábban:
