A whiskyvel és a cognakkal a dolog nem ért véget. Monstre töménykóstolónk második részében a vodkával és a rummal ismerkedünk. Nem egyszerű a dolog, de arra jó mentség, hogy egy cikkbe hozzuk össze Mengyelejevet, és Jack Sparrow kapitányt. Már megérte, nem?
Egy kóstolótársunk kért segítséget tőlünk, hogy ne kelljen egyedül készülnie a spirit vizsgájára. Amikor megláttuk a rengeteg töményet a konyhaasztalon, azt gondoltuk, hogy hagyományos egyetemi vizsgára készülés lesz, de nem így lett.
A módszer
A spirit-kóstoló alapvetően gusztustalan dolog. Az ember kicsit szagol a poharába, majd a szeszt felönti vízzel, és úgy szagolja. A víznek köszönhetően az alkoholtartalom már nem hatol az orron keresztül agyig, és előjönnek a további illatok. Aztán kortyolás a higított löttyből. Ízlelgetni kell, mint a bort, aztán köpni. Nem jó élmény, de nem várjuk, hogy sajnáljanak, keményebb fából faragtak minket annál.
Így vagy úgy, de valamennyi cucc azért felkúszik agyba. Talán a szaglászás következtében, vagy azért, mert rutintalanul meg akartam vizsgálni egy-két minta utóízét is. Egy angol szakújságíró koma egyszer azt mondta, hogy részt vett egy 30 tételes gin kóstolón, amíg mi Kántorbandival a Chenin Blanc-Sauvignon Blanc háború frontjáról tudósítottunk, de szerintem az emberileg lehetetlen.
A whisky és a cognac volt tehát az első kör, és aztán jött 3-3 minta vodka. A szer működési mechanizmusa okán a jegyzetek itt sokkal kuszábbak, mint a kóstoló kezdetekor.
Vodka
Vodkát bármiből lehet csinálni, és ez a franciák rohadt nagy szerencséje. A brüsszeli dzseditanács úgy határozott, hogy a vodkagyártásnál az alkoholkészítés legalapabb „amiben cukor és keményítő van abból szesz lesz, akárki meglássa” elvét érvényesíti. Az északi fundamentalisták megpróbálták ugyan csak a gabonára és a krumplira korlátozni az alapanyagokat, de elbuktak. Igaz, hogy rá kell írni, hogy az adott vodkát mosómedvéből főzték, de ettől a mosómedve-párlatot még nyugodtan nevezhetjük vodkának.
Mert hát mi is a vodka? Víz meg etilalkohol, valamiből párolva, amit előtte megerjesztettek. A vodkát, mint olyat először Mengyelejev írta le tudományos szempontból, a cári család megbízására (képzeljük el az utolsó Romanovot, amint rájön, hogy az udvari vegyésznek tényleg van haszna). Mengyelejev definíciója szerint a vodka alapvetően cukorból és keményítőből lesz, és 38 fokon az igazi. Mivel a muzsikok kihívásokkal küzködtek a matematika terén, a számot felvitték 40-re, hogy az adóztatás könnyebb legyen.
Első tételünk a Wodka Gorbatschow volt. Németországban készül az ital, és éppen annyit ad, amennyi rá van írva: vagyis Rein, Mild und Klar, azaz Tiszta, Lágy és Világos. Az alkoholon kívül elvileg más ízt/illatot nem is nagyon szabadna érezni rajta, ez a szeszfőzés minimál artja. Minél semlegesebb, annál jobb. Gorbinál éreztem egy kis édességet, ez nem volt kellemes. (a névért Mihail Szergejevicsnek jelentős összeg ütötte a markát, igaz, ez még az előtt volt, hogy Horn Gyula szülinapjára járt volna haknizni.)
Smirnoff. A nagy visszatérő, nem utolsósorban az egyik első jegyzett vodka a világon. A hagyományos orosz Smirnoff vodka a szovjet időket kényszerű száműzetésben töltötte, de Jelcin idején visszatértek. A Smirnoff nagyon jellegzetes, van egy kis citrusosság az illatában (ez inkább egy citromos mosogatószerre emlékeztet). Amúgy lágy és semleges.
Ciroc (ejts Sirok). Na ez konkrétan egy kitalált ital. Francia az eredet, és az alapanyag nagyon spéci: szőlő. (Ettől olyan nagy mák, hogy nem csak a krumpli és az árpa az alapanyag). A Ciroc pedig úgy lett, hogy egy David Gluckmann nevű spiritgurunak azt mondták, hogy amerikai pályán térdre kellene kényszeríteni a másik francia vodkát, a Grey Goose-t. Gluckman a grúz csacsa, azaz szőlővodka receptjét vette alapul, és győzött.
No és milyen a szőlővodka? Brutálisan citrusos. Valami ilyen érzés lehet, amikor az embert lime-ba fojtják. Tiszta citrusíz, mind illatban, mind ízben. Nem az a hagyományos vodka, de számomra az est meglepetése ez volt.
Zubrowka. Tegye fel a kezét, aki nem ismeri és szégyellje magát! A Lengyelországot járó magyarok legjobb barátja, a jóságos bölény. Ennek hatására üvöltöztük a wroclawi pályaudvaron még legénykoromban a komákkal, hogy tatonka-tatonka!, mert a bölény neve abban az állapotunkban csak dakotául/lakotául ugrott be, viszont vágytunk a zsubrovkára erősen. Most egy nagyon spéci üveggel sikerült kifogni belőle. Csiszolt szögletes kristályüveg, bronz bölénnyel. El lehet képzelni, ahogy a Kaczinsky ikerpár egy, a szejmben töltött nehéz nap után ilyen üvegből tölt és lelazul.
A Zubrowka amúgy ízesített vodka. Amolyan egykomponensű unikumként minden egyes palackba dugnak egy fűszálat, amelyet a főzde közelében lévő Bielaweza erdőben élő utolsó európai bölények legelnek (nem lesznek egyedül, ha sikerül Manu terve). Az fű a titka mindennek. Merthogy ez a bölényfű (Hierochloe odorata), amely rendkívül erős aromaanyagokkal rendelkezik. A vodka leginkább a marcipánra jellemző íz és illatjegyeket kap tőle. Lehetetlen összetéveszteni.
Rum
Mindenki számára a karibi térséghez kötődik, pedig valójában kínai találmány (legalábbis Marco Polo szerint). A cukornád levéből, rosszabb esetben melaszból készül a párlat. Aztán az megvan, hogy Jack Sparrow kapitány két üveg rummal a kezében kicsit részegen azt mondja, hogy Wellcome to the Caribbean? Yaerrr! Épp Nemzetközi Beszélj Kalózul Nap volt, amikor a spiritkóstolót tartottuk, záróitalnak nem is találhattunk volna jobbat?
A rum tengerészital, ez azonban jó ideig nem volt ilyen egyértelmű. A matrózoknak alapvetően fertőtlenítő célzattal osztottak töményet, gondoljuk csak végig, hogy mi lesz egy hajó édesvízkészletével 1-2 hónap alatt. A brit tengerészeknek korábban brandyt osztottak, de amikor a britek elfoglalták Jamaicát (1655) kimeríthetetlen cukornádkészlethez jutottak. Őfelsége flottája átállt a rumra. A fejadagok növekedtek („úgy van, úgy van, osszunk rumot! – zúgták az alkoholisták”). Hogy a legénység a nagy fertőtlenítésben ne legyen csatakos részeg, Vernon admirális 1740-ben elrendelte, hogy a rumot vízzel higítsák. Hogy annyira ne legyen rettenetes az íze, citrommal ízesítették ? megszületett a grog.
A rum milyensége alapvetően attól függ, milyen nyelvű szigeten főzik. A spanyol nyelvű szigeteken: Kuba, Dominika, Porto Rico, a rum lágyabb. Az angol nyelvűeken, pl. Jamaica, a Bermudák, Trinidad és Tobago, a rum testesebb. A legmasszívabb cukorízt a francia nyelvű szigeteken adja, mint pl. Haiti, vagy francia Guyana, mert itt csak cukornádszirupot használnak a főzéshez. A hordós érleléstől függően lehet fehér, arany vagy sötét a szín.
Első tételként Portorico Blanco rumot kóstoltunk. Semmi extra: melaszos íz, amolyan cukrosvíz, 40 százalékos alkohollal feleresztve. Ettől még nem lesz az ember rumivó.
A Bacardi Oro (ami eredetileg kubai, csak Castroék hatalomátvétele után a gyár elmenekült a szigetről, így maradt a helyi erőknek a Havanna Club) arany érlelésű rum. Érződik rajta, hogy látott belülről hordót, de a fás ízen kívül csak a cukor van, semmi más.
A nyolc évig érlelt Bacardi 8 Anos reverva Superior már egy más világ: a nyolcéves fahordós érlelésnek köszönhetően jóval sötétebb a szín, és tele van izgalmas trópusi gyümölcs aromával, ízben, illatban egyaránt. Leginkább a banánra emlékeztető ízek viszik a prímet, az ital édessége pedig egyáltalán nem geil.
Azt azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy a rumot meg kell kóstolni, szeretett hazánkban ugyanis leginkább a süteményekhez használt kommersz sütőrum, a háziasszonyok vigasza az ismert, ez pedig köszönőviszonyban sincs a valódival. Egy fabula ennek ilusztrálására.
Apám, aki már a kilencvenes évek elején is komoly bárszekrényt hozott létre („többet kell venni, mint amit meg tudsz inni” – ez volt a módszere) egy ízben rummal kínálta az őt meglátogató nagyapámat. Captain Morgant töltött neki (jamaicai párlat). Nagyapám, tisztességes ceglédi jómunkásember, megszagolta, forgatta a szájában, ízlelgette, lenyelte, majd annyit mondott: „Te Öcsi, ez nem rum. Annak egész más az íze”.
