Fű, de jó, gondolta Dr Nemtudomka hátradőlve a coffee shopban. Halk zene szól, mentateát és gyümölcs-shake-t vedelnek a népek, itt szeszt nem árulnak. Szép dolog, gondolta Dr Nemtudomka, magában füstölögve. Az utcán bicajosok száguldanak. Meghökkentő a jó nők aránya, gondolta Dr Nemtudomka, a hollandok szépek. Hogyisne volnának szépek ennyi szép évszázad után. Nyugalom, gazdagság, siker, érzékeny tehetség, protestáns etika, abból kinövő, mélyen keresztyéni türelem, elviselése a másiknak. Igaz, hírek szerint Theo van Gogh és Pym Fortuyn meggyilkolása óta (nem tetszik a búrád, takaroggyá, mer? megöllek, oszt jól van), a hollandok is bezáródó-félben, meg tudom érteni, gondolta Dr Nemtudomka, fejét az epershake mámorító gőzébe tartva.
Nyilván az epershake tudattágító hatására mindenki hasonlítani kezdett mindenkire, elvesztek a hosszabb összefüggések, az idő-és irányérzék, különös zenévé és különös összeesküvéssé szerveződött minden, minden színesebb és jelentőségteljesebb lett. Közben a szép nők továbbra is száguldottak a bringákon elképesztő virtuozitással, piros tűsarkúban, mindenórásan, telefonálva, megtehetik, itt az autós nem vadászik a bicajosra. Mint a cowboy a lovához, úgy hozzá van nőve mindenki a biciklijéhez, biciklis nemzet, a holland nép egészségének egyik lényeges összetevője a szakadatlan bicajozás, ahogy kaptatnak fölfelé a grachtokon (csatornákon) átívelő hidak szelíd emelkedőin. Van, hogy a bringa elejére buherált ládában nagy farkaskutya üldögél, utazik és nézelődik, van, hogy elöl-hátul gyerek haját fújja a szél. Dr Nemtudomka sétált kicsit, érzése szerint kábé 140 évet, kiszellőztetni a fejéből az epershake bódító gőzét. A coffee shopokban egyébként nemcsak epersahke-et és teákat, hanem (szigorúan korlátozott piaci feltételek közt, 5 grammban maximálva, reklámtilalom mellett és csak 18 év fölött) ilyen fűféléket, sőt, nemcsak levesnek való gombaféléket legálisan is kaphatni, mert emez ősi, polgári kis országban, mely akkora, mint a Dunántúl és 16,5 milliónyian lakják, felnőttnek nézik az embereket.
Dr Nemtudomka napközben benézte Rembrandtot, aki elviszi a hátán a bulit: nemcsak szédületes pszichológus, de a világ legjobb fővilágosítója és mindent tud, mint mondjuk Bach. Nagyon bejött neki Frans Hals és Jan van der Heyden, aki egyfelől pompás, olyan canalettós városképek festője, másfelől a modern tűzoltás atyja. Ahogy megpróbált elnézni az n+1-edik japán turistacsoport feje fölött és kivenni Vermeer levelet olvasó nőjének vonásait, olyasmire gondolt, persze nem komolyan, csak turista-iszonya okán. Végigszaladt van Goghon is, és mint mindig, most is azt a szűnni nem akaró gyanakvást érezte, amit a nagy posztimpresszionista dilisek és dilettánsok gyakorolnak rá.
És tapogatta a polgári hétköznap textúráját, mely egyenletesnek és sűrűn szövöttnek bizonyult, nem oly? szakadozottnak, mint otthon? Biztonságos, működő, familiáris és otthonos, otthonos, otthonos, mindig ez a szó tolult Dr Nemtudomka ajakára, miközben a grachtok hullámait szelte. És arra gondolt egy hídon álldogálva, hogy micsoda mázli, hogy Európában született, a harangjáték azt a kis Bach, tán c-moll? darabot játszotta, ami az első komolyabb, olyan igazi bachhos darab volt Nemtudomka életében, nem csak olyan Anna Magdalénás. Majd a Nieuwmarkton üldögélt a családias hangulatban, late harvest ötvenes hölgyekből és őszes urakból álló zenekar nyomta vígan, söröztek és rozéztak a népek. Üldögélni egy kora nyári délutánon a Nieuwmarkton nem egyszerű ejtőzés, hanem az a pozíció, ami felé mindig törekszik az ember, legalábbis Dr Nemtudomka: az élet eszenciáját kapod a napsütötte délutánban a békés és semmittevő amszterdamiak, a rosszalkodó gyerekek és a mindenféle színű arcok között, a Padam, padamot játssza a late harvest zenekar, miközben csigalassúsággal forog egy törpekerék, vagy hogyan is kéne nevezni a kicsiny óriáskereket?
Amúgy a Heineken megy nagyon, a bor most van előretörő-félben, ld. http://www.bormarketing.hu/index.php?page=news&newsid=231&l=1. A város könnyen kiismerhető, a műemléki belváros akkora, mint a pesti belvár, áramlik a nép, az Oudekerk melletti vörös lámpás kirakatokból ilyen nénik integettek kifelé és ráutaló magatartással arra próbálták rávenni Nemtudomkát, hogy lépjen be kis szobácskájukba. Vannak már tiszteletreméltó korú, a túlérettség jegyeit magukon viselő nénik, szép színes, friss húsok és szívbemarkolóan szép, Dr Nemtudomkát a gimnáziumi szerelmére emlékeztető, fiatal lányok a kis kirakatokban. Ez kissé elszomorította Nemtudomkát, ki mindig is meglehetősen lesújtó véleménnyel volt emez mesterség művelőiről, nemkülönben pácienseikről, a kettőt Nemtudomka valahogy egymás siralmas tükörképének látta.
Másnap, midőn a doctor útrakelt Maastricht felé, ahol a Concours Mondialon zsürizett, rejtélyes vonzalmak Frízföld felé húzták, de erről jövő héten számolunk be.
DrNemtudomka
Korábban:
Zene-bora IV: zene hangmérnököknek, ismeretlen katonáknak
Zene-bora III: Les Touffes Krétiennes és bulibor
